Játékos pattogás és invenció. Paperdeer: Pastel Days (lemezkritika)

A Paperdeer azzal tűnt fel a tízes évek közepén, hogy az aktuális trendeknek megfelelő, okos, de könnyen fogyasztható (ha nem is a magyar kereskedelmi rádiókba, de például reklámba beférő) elektropopot játszottak. Aztán eltűntek öt évre. Tavaly ősz óta jelentkeznek új számokkal, nyáron pedig kijött a nagylemez is. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.

A popzenei környezet a Paperdeer ötéves távolléte alatt szerencsére javult annyit, hogy önmagában már nem érték, ha valami jól megcsinált, de a mára koppenhágai-budapesti duóvá lett Paperdeer nem is elégszik meg ennyivel. A Pastel Days fő jellemzője a sok, mindenféle – gyakran fel sem ismerhető – forrásból gyűjtött apró hang, amikből nagy játékossággal, invencióval raknak össze kisebb-nagyobb motívumokat (némiképp a régi Herbertet idézve).

Ez jól működik a magyar és külföldi vendégénekesekkel készült, poposabb dalokban, a lemez elejének pattogósabb számaiban, illetve – ennél meglepőbb módon – a záró, elkomoruló részben is. Az album közepén néhol veszélyesen közel kerülnek a Spotify-kompatibilitás veszélyzónájához, de ezt leszámítva igazán üdítő lett a Paperdeer visszatérése.

Előadó: Paperdeer

Cím: Pastel Days

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2021. július 2.

Műfaj: micro-electropop

Kulcsdal: Us

7/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.