Könnyed indiepop, tabuk nélküli traumafeldolgozással, amit alternatív magyar folk színez át. Ezt halljuk a Hollandiában élő magyar énekes-dalszerző, Balogh Borka magával ragadó új EP-jén, amit az ihletett, hogy felnőttként is tovább kell küzdeni a gyerekkorból hozott viselkedésmintákkal, traumákkal, és a transzgenerációs örökséggel.

Tavaly indította el szólóprojektjét a Napfonat, a Folkfonics és a Muzsik és Volkova énekesnője, aki pár Petőfi- és Weöres-vers feldolgozása után most jön ki első saját dalával, amin már új együttesével játszik. Premier!

A jazz, a népi dallamok és a klasszikus zene határterületein bátran kísérletező Karosi Júlia az észt zongoraművésszel, Kristjan Randaluval készítette el Inner Voice című, hatodik albumát, amit élőben már bemutatott a Bartók Tavaszon, most pedig a berlini XJAZZ Music kiadásában meg is jelenik a lemez, amin izgalmasan besorolhatatlan ének-zongora duóban keresik a belső békét.

Az év eddigi legnagyobb kritikai sikert arató avantrock lemeze, amire oda kell figyelni, hogy kiderüljön: nemcsak úgy elzenélgetnek egymás mellett a tagok. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.

Nyár közepén az Akvárium Klubba is elhozza legújabb lemezét a Mount Kimbie.

„Én az vagyok, akire iszom magam.”

A nappalim közepén figyel rólam egy festmény. Néha kell egy kis rossz, hogy jól érezd magad. Annyi hang van bennem, egy csapatot is kiteszek. Kicsi voltam, milliomos rocksztár akartam lenni. Zenéje vagy valakinek akkor is, ha nem akarod. Hadd nyalják a szarvasok, mint sótömböt, a Holdat. Legendás lények, bátor hősök; kottafüzet belülről; narancssárga és kék oldal. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

A Harcsa Veronikával is fellépő francia gitáros, Benjamin Sauzereau a belga jazz egyik SpongyaBobjával és a sötét beates ECHT! zongoristájával játszik hol elvarázsolóan békés, hol meg olyan szolidan puttyogó zenét, mintha egy űrhajón adnának jazzkoncertet.

A folk-üdvöske Maggie Rogers harmadik albuma zenei és tematikai hazatérés: tíz dal egy introspektív utazásról az amerikai tájban. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.

Világsztárok fellépőruháin, jelmezein és személyes tárgyain keresztül mutatja be a dívák történetét a Zene Háza új kiállítása, ami jóval többről szól, mint hogy közelről láthatunk ikonikus szetteket popsztárok gardróbjából: a Dívák & Ikonok nem kevesebbet vállal, minthogy elmeséljen kétszáz évet a női előadóművészek és a női egyenjogúsági törekvések társadalom- és poptörténetéből.