A tribal- és acidzene születése lényegében az elektronikus tánczene születésével azonos. Bernáthy Zsiga liveact-művész, a hazai underground techno egyik alapembere foglalja össze a stílusok jellemzőit és történetét. Emlékező-ismeretterjesztő írás a 71. Recorder magazin Zságer Balázs vendégszerkesztő közreműködésével készült Tribal-mellékletéből. 

Ahogy még március elején hírt adtunk róla, a The National nyolcadik lemezéhez, az I Am Easy To Findhoz Oscar-jelölt színész és író-rendező forgatott kísérőfilmet. Az album pénteken jelenik meg, a fél órás hosszúklip/rövidfilm azonban hétfőn már megérkezett; nyomban meg is néztük, és jelentjük, gyönyörű lett.

Shabaka Hutchings a kurrens brit jazzszíntér egyik legfontosabb alakja, aki zenekarai (Sons Of Kemet, Shabaka And The Ancestors) mellett kurátorként (We Out There-válogatás) is megkerülhetetlen. Triójával készített legújabb lemeze pedig ékes példája annak, amiről már több interjújában is beszélt, miszerint a stílus szigetországi képviselői rengeteget merítenek a grime-ból, a dubstepből és a különböző basszuszenékből. Ennek megfelelően a dalokban Sun Ra vagy Alice Coltrane öröksége mellett érezhető például az 808 State vagy Slimzee hatása is: ez tényleg jazz a rave-generációnak.

Az ökölcsapások keményen záporoznak, a stíl művészi a francia all-star klipben.

A darkpop-szintipopos, new wave-es Clayfeet rendszeresen szerepel a Recorderen, legutóbb az ünnepekre hoztak ki egy stop-motion klippel kiegészített, egy Radiohead- és egy Depeche Mode-feldolgozást tartalmazó EP-t, most pedig érkezik a legújabb kislemez, új saját szerzeménnyel, és hozzá három remixszel, nemcsak az elektronika műfajában. Premier!

A május 16-ai döntőn a Follow the Flow az élő hangszeres kísérettel megtámogatott hip-hopot, a USEME a pop és a hardcore közös keresztmetszetét, a The Bluebay Foxes pedig indie gitárzenét fogja képviselni. És kizárólag a közönség dönt arról, hogy közülük ki jut fel a legfontosabb hazai fesztiválok nagyszínpadaira.

A Kronos Quartet, ez a több mint 40 éves San Franciscó-i vonósnégyes szinte minden évben dob valami nagyot a világzenében. Mindig valakivel közösen készítenek ilyen lemezt, mintha mások vállán állva érnék el a felső polcokat, de a világzenében igazából inkább ők tartanak bakot másoknak. Ezúttal a Norvégiában élő iráni testvérpár, Mahsa és Marja Vahdat a partner, akik a perzsa költészetre, Háfiz és Rumi 800 évvel ezelőtti verseire (és néhány kortárs iráni versre) írtak dalokat, és a szúfi költészethez fantasztikusan passzol a Kronos nem evilági hangzása.

Elton John nevét mindenki ismeri. Tudjuk, mekkora sztár, mik a leghíresebb slágerei, milyen extravagáns figura. De van egy olyan sanda gyanúnk, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, mennyire fenomenális alakja a könnyűzenének. Nemsokára befut a róla szóló életrajzi film, a Rocketman, ideje hát összeszedni a szkeptikusok számára a perdöntő bizonyítékokat.

A USNK rapduó komplett showműsort hozott az utolsó elődöntőre, de a The Bluebay Foxes nem hagyta magát lesöpörni a színpadról.

Fotókiállítása van a Műcsarnokban, retrospektív vetítései voltak a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, nemrég jelent meg az önéletrajzi könyve. David Lynch sokadik reneszánszát éli. Mindenki hallott már róla, hogy ő a szürrealista filmek pápája, de mit tegyen, aki nem azon a rejtélyen nőtt fel, hogy ki ölte meg Laura Palmert, aki nem tudja, hogy a radiátorban egy kedves, habcsókarcú hölgy lakik és akit sosem kerülgetett a szívroham egy hollywoodi kukák mögött rejtőző, szutykos rém láttán? Felzárkózni sosem késő. A Recorder magazin 71. számában megjelent összeállítás bővített változata.