A mai zeneipar egyik legfontosabb, de még nem eléggé közismert trendje a zenélésből már jól megélő középréteg megerősödése, mégpedig a szupersztárok rovására. Ez a cikk először a Recorder magazin 82. számában jelent meg.

74 évesen elhunyt Gordon Haskell énekes-basszusgitáros, aki két King Crimson lemezen szerepelt 1970-ben. A hírt a zenész Facebook-on oldalán jelentették be, a halál oka egyelőre ismeretlen.

Bár Burna Boy tavalyi debütlemeze (African Giant) arra nem volt elég, hogy hirtelen mindenki Afrikából várja a következő nagy popzenei trendet, a behízelgő hangú, nigériai énekes azért szép karriert futott be vele. Ennek megfelelően a folytatásra már összejött pár globális szupersztár (Stormzy! Chris Martin! Naughty By Nature!) is, de vajon ettől maguk a számok is jobbak lettek? Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából.

MrT2s, azaz a közel három évtizede számtalan formában és projektben alkotó DJ Titusz nevét aligha kell bemutatni, a 90-es években az ország egyik legjelentősebb underground DJ-je volt, majd a 2000-es évektől producer-dalszerzőként dolgozott a Bëlgával, a The Carbonfools zeneszerző alaptagja. Nyáron a Chip Chip Chokas projektjével hallatott magáról, most pedig saját kétszámos EP-vel jött ki, amin persze remixek is találhatók. Premier!

Zenei újságíróként kezdte a pályát, interjúzott David Coverdale-lel, Ian Paice-szel, Bencsik Samuval. Kamaszként megpróbált befutni Angliában, és a Yardbirds egykori menedzseréig, Simon Napier-Bellig is eljutott, de ő túl shadowsosnak találta a zenéjét. Rövid ideig játszott az Ikarus együttesben, majd az újhullámos GM49-cel szerzett magának nevet, mielőtt még abszurd humoristaként megismerte volna az ország. Alighanem a Bencsik Samu-féle P.Mobil legnagyobb rajongója. Az elmúlt években előbb az újjáalakult GM több mint 49-cel, majd szólóban lépett fel. Az idén már a harmadik, szintipopos szólólemezét (Jó rád ez a hacuka) megjelentető Galla Miklós mesélt a kedvenc zenéiről. Ez a cikk először a Recorder magazin 82. számában jelent meg.

Nem gondoltuk volna, hogy egy karanténlemezből még életműcsúcs is lehet, dehát ha valami közös Japán legtermékenyebb extrémzenei együttesében és 2020-ban, akkor az az, hogy minden konvenciónak ellentmondanak. Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából. 

A többek közt Dave Clarke, Derrick Carter, Richie Hawtin és Billy Nasty szettjein nevelkedett Rebekah Teasdale karrierjéről és tehetségéről talán az mond el a legtöbbet, hogy manapság már egy lapon említik őt egykori idoljaival. Plusz valószínűleg idén már nem igazán jönnek majd hozzá hasonló formátumú DJ-producerek Magyarországra, szóval már csak ezért sem érdemes kihagyni a szettjét.

A detroiti Boldy James pofátlanul termékeny évet tudhat magáénak, és bár az egykori Vine-sztárral közös kiadványa nem feltétlenül a legerősebb a palettáról, a rapper így is maximálisan megérdemli a figyelmet. Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából.

David Byrne az egyik legutolsó, máig alkotó huszadik századi zenei csodabogár. Szerencsére persze a könnyűzene az új évezredben is kitermelt és/vagy befogadott egyedien fura alkotókat Tyler The Creatortől Micachuig, vagy a fősodort meghódító Billie Eilishig. Az is igaz, hogy Byrne mára már inkább joviális, hóbortos nagybácsivá szelídült a 70-es és 80-as években prezentált zavarbaejtő ufóból. Mégis, ritka az olyan önazonos és sikeres pálya, mint az övé. Az American Utopia Spike Lee által megörökített koncertfilmjének HBO-s bemutatója apropójából áttekintjük a hajtűkanyarokban bővelkedő, normákkal dacoló életművet. Ez a cikk először a Recorder magazin 82. számában jelent meg.

Tegye fel a kezét, akinek a fejében már legalább egyszer - de inkább többször - megfordult a gondolat, hogy "bárcsak rákereshetnék a neten egy dalra, aminek nem emlékszem sem a szövegére, sem az előadójára, csak a dallamára"? Jó, mindenki leteheti a kezét, és egyben örülhet is: a Google olyan szolgáltatással egészítette ki a mobilos keresőalkalmazását, amelynek segítségével dúdolás, éneklés vagy fütyülés alapján azonosíthatunk be dalokat.