Az elmúlt évek egyik legígéretesebb darkwave/posztpunk zenekara a texasi Twin Tribes, akik eddigi két, szinte tökéletes lemezükkel már meghódították Amerikát, és első európai turnéjuk keretében Budapestet is útba ejtették. Csütörtöki, sodró lendületű, alig egyórás koncertjük előtt ültünk le velük beszélgetni. Milyen volt mexikói gótklubban Cure-ra piálni? Honnan jött a nyolcvanas évek és a posztpunk reneszánsza? Mit keres a Tears For Fears két Justin Bieber-dal között, miért volt nekik kamu indie rockot játszani és mennyire klassz már a Ramones?

A filmelőzetesekben több mint egy évtizede ironizálva vagy didaktikusan használt lelassított, drámai sláger-feldolgozások végtelen sorában egyaránt találni ötletes, értékes és csapnivaló megoldásokat is. Ez a cikk először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

Liz Harris lassan karrierje huszadik évéhez közelít, és még mindig felejthetetlen zenéket ír. Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

Karakteres hangja egy James Bond-film főcímdalába kívánkozik, otthonosan mozog a pop, a blues és a jazz területén is, és előszeretettel dobja le magáról a műfaji kategóriákat Rebekka Bakken, aki tavaly elmaradt koncertjét november 2-án pótolja a Müpában, ahol a Modern Art Orchestra kíséretében ad majd elő saját szerzeményei mellett Tom Waits-dalokat.

Tud-e újat mutatni a kínlódó millenniálokról szóló ezredik szórakoztatóipar-szatíra? Ha ennyire vicces, mint a The Other Two, akkor mindegy is! Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

Taika Waititi mindenhol ott van a Marveltől az Oscar-díjátadón át a Star Warsig, de a rezervátumban élő őslakos kamaszok mindennapjait bemutató Reservation Dogs sokkal inkább a társalkotó Sterlin Harjo gyermeke. Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

Bassza meg a közös cél, nincs nagyobb jó. Mi onnan jövünk elő, ahova más be se megy. Kicsi és vagyontalan. Az előző éjszaka utáni reggel. Csillagánizs, zacc, menő robotok, vészjósló didgeridoo. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Az utóbbi pár évben kifejezetten sok új, izgalmas női előadó bukkant fel itthon, és most kedden az Akvárium kistermében egy este hármukat is megnézhettük élőben. Három nagyon különböző karakter, nagyon különböző zenei világgal, akik mégis nagyszerűen működtek együtt. Galériával megfejelt beszámoló a tripla koncertről.

Temetetlen múlt címmel új lemezt adott ki a magyar hardcore alapzenekara, az AMD. A megújult felállásban játszó csapattal átbeszéltük a lassan 35 éves történetüket, a punk mellé a nyolcvanas évek végén berobbanó hardcore hazai aranykorát, a már a rendszerváltás előtt megindult nyugati turnézásukat, köztük a kultikus Sucking Stalin Tour koncertkazettával, a színtér vezéralakjának számító énekesük elvesztését és a sok punk/hardcore zenész halálát okozó drogproblémákat. Szóba került a Fekete Lyuk, a skinheadek rohamai, a mai hardcore és az underground helyzete, és persze a korai AMD stílusához visszakanyarodó, de metálosabb hangzású, ütős új lemez is, amit október 23-án, a Social Free Face társaságában mutatnak be a Muzikumban.

A gyors technológiai fejlődésnek köszönhetően életünk minden területe, így a zenehallgatási szokásaink is folyamatosan változnak. A fizikai formátumot felváltotta a streaming, a CD-t az okostelefon, a zenehallgatás társasági tevékenységből sokkal izoláltabbá vált, és manapság koncertre járni már inkább szociális esemény, mintsem fókuszált zeneélvezet. Vagy mégsem?