„Tetszett nekik az a balkáni nyers erő, amit képviseltünk” – AMD-interjú

Temetetlen múlt címmel új lemezt adott ki a magyar hardcore alapzenekara, az AMD. A megújult felállásban játszó csapattal átbeszéltük a lassan 35 éves történetüket, a punk mellé a nyolcvanas évek végén berobbanó hardcore hazai aranykorát, a már a rendszerváltás előtt megindult nyugati turnézásukat, köztük a kultikus Sucking Stalin Tour koncertkazettával, a színtér vezéralakjának számító énekesük elvesztését és a sok punk/hardcore zenész halálát okozó drogproblémákat. Szóba került a Fekete Lyuk, a skinheadek rohamai, a mai hardcore és az underground helyzete, és persze a korai AMD stílusához visszakanyarodó, de metálosabb hangzású, ütős új lemez is, amit október 23-án, a Social Free Face társaságában mutatnak be a Muzikumban.

Mire ’87 nyarán megalapítottátok az AMD-t, a magyar punk első hulláma lecsengett, feloszlott a CPg, az ETA, a Tizedes meg a többiek. Egyértelmű volt, hogy ti már hardcore-t fogtok játszani?

Kovács Zoltán „Kiskovács”: Olyan zenét akartunk játszani, mint a még működő punkzenekarok, az Aurora vagy a Qss, csak sokkal gyorsabban. Sotárral egy suliba jártunk, ott találtuk ki, hogy csináljunk zenekart.

Füleki Sándor: A gimiben már hallgattunk finn hardcore zenekarokat.

Kiskovács: Riistetytet, Terveet Kädetet, Painajainent, Rattust. A klasszikus angol és amerikai bandák mellett a finneknek volt nálunk kultusza, talán a fura nyelvezet miatt.

Sanyi: Volt egy amerikai banda, akik olyan félelmetes hardcore-t játszottak, hogy szabályosan beszartam tőle. A Psycho játszott hasonlót, meg mi a Leukémiával az első demón.

Kiskovács: Rudimentary Peni. Azok elmebeteg voltak.

Az AMD 1989-ben Hamburgban (balról jobbra): Kiskovács, Sík, Füleki, Sotár.

Mikorra forrta ki magát az AMD stílusa? Ti a technikásabb végéről fogtátok meg a hardcore-t.

Sanyi: Eleinte az akkor beszerezhető, kicsit gyorsabb hardcore és punk bandákat másoltuk. Megvoltak a technikai korlátaink, de akkor még kevesen játszottak hardcore-t, ezért kevés tudással is meg tudtuk vetni a lábunkat. A ’87-88-as AMD-ben született pár klasszikus, amiket máig játszunk, de az agyasság Lörkével jött meg, miután én kiszálltam a zenekarból. A Leukémiát leszámítva én mindig is az egyszerű zenék híve voltam. Lörke rutinosabb gitáros volt nálam, az AMD virágkorát az ő borultabb, bonyolultabb megközelítésű hardcore-ja hozta el.

Kiskovács: Az én technikai fejlődésemen múlt, milyen gyorsan tudtunk lépcsőfokokat ugrani. Sanyi 3-4, Sík meg 5 éve gitározott, amikor elkezdtük a zenekart, én viszont csak fél éve doboltam. Az első pár számunk elég egyszerű volt, aztán ’89-től jöttek a bonyolultabb dalok, mint a Tiltott zóna vagy a Lőj a főnökre.

Kis AMD névhatározó

Kiskovács: Kovács Zoltán, az AMD alapítótagja, dobosa.

Sotár: Ferenczy Tibor, az AMD eredeti énekese, a magyar punk/hardcore színtér legendás alakja, aki egy ideig a Leukémiában is együtt játszott Füleki Sándorral. 1994-ben halt meg drogtúladagolásban, tisztázatlan körülmények között.

Lörke: Lőrincz Sándor, az első magyar hardcore zenekarként is emlegetett Marina Revue gitárosa, aki játszott a Trottelben és a Qssban is. A progresszív űrthrasher Voivodon és a Dead Kennedysen edződött gitárjátéka nagymértékben meghatározta az AMD stílusát is. 2019-ben hunyt el májrákban.

Sík: Sík Endre basszusgitáros, az AMD másik stabil alapembere Kiskovács mellett, aki a Kazányi punkzenekarból került az AMD-be.

Füleki Sándor: A Leukémia, az AMD, majd az első magyar doom metal zenekar, a Mood alapító-gitárosa, jelenleg a Mood-utódzenekar Wall of Sleepben játszik dallamosabb doomot.

Cséb: Sovák Gábor basszusgitáros, az AMD alapítótagja, aki énekesként tért vissza az 1995-ös Túlélők című AMD-lemezre.

Fidó: A VHK-ben, a Psychoban, a Bandanasban és a Korai Örömben is megfordult Fidó Béla gitáros, aki Lörke mellett a kétgitáros AMD-ben játszott a 2000-es és 2010-es években.

Annak idején mennyi politikai töltete volt a zenéteknek? A Terror például a pártállami rendszer elleni lázadásra buzdít.

Kiskovács: A Terrort a Sík írta még a Kazányinak, és amikor belépett az AMD-be a besorozott Cséb helyére, átvettük a Véred-del együtt, mert illettek a repertoárba. Sotár is elég hamar olyan szövegeket kezdett írni, amikben megfogalmazta, mi ellen lázadunk. De a Terrornál szerintem erősebb és összetettebb kritika a Harcolj, amit még Sanyi írt, mert az bármelyik rendszerre illik, nem csak a régire.

Az AMD 1989-ben: Sík, Füleki, Kiskovács, Sotár.

Nem ütöttétek meg a bokátokat a szövegek miatt? Volt rendőrségi ügyetek?

Kiskovács: Senki nem jött oda, hogy ezt nem kéne. ’87-ben kezdtünk koncertezni, akkor már nem jártak rendőrök a bulikra, bármit el lehetett mondani.

A skinheadekkel se voltak konfliktusok? A nyolcvanas évek második felére a skinheadek kiváltak a punkközösségből. A hardcore-osok hol helyezkedtek el a punk-skinhead szembenállásban?

Kiskovács: Akkor még a hardcore-t is punkok szerették, úgyhogy megmaradtak ugyanazok az ellentétek.

Sanyi: Egyszer a skinheadek megtámadták a Muter klubot, amikor ott játszottunk az AMD-vel. Sotárral bemenekültünk az öltözőbe, emlékszem, kurvára féltem.

Kiskovács: Sotárt keresték, meg akarták verni, csak mert punkvezér volt. Olyan is volt, hogy amikor a Kassák Klubban játszott a Trottel és a Leukémia, a skinheadek végig karba tett kézzel álltak a színpad előtt. Már Sanyiék is úgy nyomták le a koncertet a Leukémiával, de velük még nem csináltak semmit, de amikor jött a Trottel, a Rupaszovot úgy kellett kimenekíteni, mert agyon akarták verni. A Fekete Lyukban már jól elvoltunk, mert oda kopaszokat nem engedtek be. Az lett a punk-hardcore fellegvára, ’89-tól ’94-ig.

Az AMD 1989-ben Berlinben: Sík, Sotár, Füleki

Egészen hamar, '88-ban elkezdtetek nyugaton koncertezni. Honnan jött a lehetőség?

Kiskovács: Sík kapcsolatai révén. Miután beszállt, két hónapra rá már Szlovéniában játszottuk az első külföldi bulinkat, aztán egy Braunschweigben élő barátja, Eike Berg szervezett nekünk egy kisebb európai turnét. Bár a szövegeket nem értették, az esetek többségében nagy sikerünk volt. Tetszett nekik az a balkáni nyers erő, amit képviseltünk, és unikum volt, hogy egy magyar zenekar nyugaton turnézik. Nagyon jó bandákkal játszottunk, általában mi léptünk fel a headliner előtt. Hamburgban például a Grosse Freiheitben játszottunk a kisteremben, aminek a nagytermében a Beatles kezdte anno. Jó kis buli volt, öt-hatszáz emberrel. A Spermbirdsszel Essenben megtöltöttünk egy Petőfi Csarnok méretű helyet, brutális stagediving ment végig.

Sanyi: Ezeken a turnékon nem csak rutint lehetett szerezni. Mivel nálunk sokkal jobb zenekarokkal játszottunk, mint a Rich Kids on LSD vagy a Spermbirds, trükköket, dalszerkesztést, kiállást is elleshettünk tőlük. Olyan zenei magasságokban jártak, amiről mi akkor el se tudtuk képzelni, hogy lehetséges.

Kiskovács: Például a Rich Kids on LSD hatására született a Lubickolás, és a másik dobbrékes-gitárriffes dalunk, a Nógrádi láncfűrészes mészárlás is.

’89-ben egy koncertkazettátok is megjelent Sucking Stalin Tour címmel. Erős címválasztás.

Kiskovács: Ezt a megjelenést is a Sík német haverja intézte el. Északon, egy tengerparti kisvárosban rögzítettük a bulit; én végig lázas voltam, ebből adódtak a hibák a felvételen.

Az AMD 1989-ben Wilhelmshavenben, ahol a Sucking Stalin Tour felvételét rögzítették.

Ez még a rendszerváltás előtt volt?

Kiskovács: Kétrészes turné volt, az első kör ’89 áprilisában – akkor vettük fel a koncertet –, a második alatt pedig a tévében néztük, ahogy leomlik a berlini fal.

Sanyi: Volt egy érdekes pikantériája annak, amikor a berlini határátkelőn átmentünk a kisbusszal, amire ki volt ragasztva a Sucking Stalin Tour plakátja Hitlerrel, Maóval és a lefejezett Sztálinnal. Érdekes volt megtapasztalni azt is, hogy míg mi alig vártuk, hogy kilépjünk a kommunizmusból, ’89-ben az anarchista fiatalok azokkal a baloldali eszményekkel traktáltak minket, amik elől mi menekültünk.

Pethő Krisztián „Seza”: Mindenki a saját rendszere ellen lázadt.

Kiskovács: Persze, erről volt szó, de számunkra abszurd volt, amit a baloldali punkok nyugaton képviseltek. A kapitalizmust kritizálták és a kommunizmust éltették. Egy klasszikust idézve: beszívunk, berúgunk, és nagyokat gondolunk. Berlinben is csinálták a káoszt, dobálták a rendőröket, felborogatták az autókat.

’89-ben az AMD-ben is váltás történt, Sanyi kilépett a zenekarból. Hogyan zajlott a Lörke-Füleki gitároscsere?

Kiskovács: ’89 novemberében leszerelt a Guppi, a Leukémia dobosa, és Sanyi azon agyalt, hogy vele folytassa a zenekart (amiből persze nem lett semmi), vagy megcsinálja új tagokkal a Leukémiát. Végül az utóbbi mellett döntött, és kilépett tőlünk. Az utolsó koncertje az Árnyékszázad című film forgatásán volt, amiben a Sotár játszott is egy rövid jelenetben. Utána jött egy régi haverunk, Tádé, aki a Colorado nevű hippi rockzenekarban gitározott. Jól játszott, csak nem a mi stílusunkban. Az egyik soproni koncerten a 10. számnál leszaladt a színpadról és rázni kezdte a csuklóját, úgy begörcsölt a keze a gyors témáktól. Az Idiots-koncerten még fellépett velünk, aztán megkerestük Lörkét, és a Carcass és az Atrocity előtt már ő játszott velünk a Fekete Lyukban.

Lörkével jelent meg az első nagylemezetek, A háború borzalmai, sőt még rosszabb ’91-ben. Ekkor volt a klasszikus AMD a kreativitása csúcsán.

Kiskovács: Az volt az aranykor. ’90-ben Lörkével adtuk ki a Ne vonulj be! kazit Nagy Feró és a Fekete Lyuk gondozásában, A háború borzalmai pedig Sík apjának kiadójánál jelent meg ’91 végén. Akkoriban rengeteg új arc jött a koncertjeinkre. Köztük Garfield is, aki átcsempészett a határon egy francia srácot, mert nem volt útlevele, és személyi igazolvánnyal próbált bejutni Magyarországra, úgyhogy elbújtatták a Volkswagen Tranzit csomagtartójában. Ez a srác aztán hazavitt magával 30-40 AMD-bakelitet, majd jelentkezett ’92 márciusában, hogy szervez nekünk egy francia-svájci miniturnét. Nagyon jól sikerültek a koncertek, és amikor belengette, hogy ’93-ra összehoz nekünk egy európai turnét, belelkesültünk. Itt kezdődtek a bajok. Év végén Lörkét és Sotárt lekapcsolták a rendőrök kábítószer-birtoklás vádjával, és elvették az útlevelüket. Sotárét visszaadták egy hónap múlva, Lörkéét viszont hét évig nem. Sotár nagyon szeretett külföldre járni, koncertezni, és hiába játszottunk itthon sokat, ez annyira kedvét szegte, hogy ’93 novemberében, amikor a Body Counttal játszottunk, közölte, hogy ő nem akar tovább zenélni.

A Fekete Lyuk 1990. márciusi műsora Idiots- és AMD-koncerttel

Hogyan éltétek meg, amikor Sotár a következő évben meghalt túladagolásban?

Kiskovács: ’93 végén az AMD és a Leukémia is feloszlott, és megbeszéltük, hogy csinálunk egy közös projektet. Ebből lett a Mood, amiben eredetileg Sík bőgőzött, Sanyi gitározott, én doboltam, majd jött a [Hegyi] Kolos [gitáros] és a Holdampf [Gábor énekes]. Elkezdtünk öten próbálni, de pár hónap után Sanyival a szokásos nézetkülönbségek miatt különváltunk, és ’94 nyarán már arról dumáltunk Lörkével, hogy csináljuk tovább az AMD-t. Próbáltunk is új számokat nálunk, Monoron. Sotárral nagyon jó barátságban voltam, de miután kiszállt a zenekarból, keveset találkoztunk, de azért ő is kijött hozzám, és azt mondta, nem tudja, hogy van-e kedve a zenéléshez. Aztán egy hónapra rá meghalt. Hogy mi történt valójában, véletlen volt a túladagolás vagy szándékos, a mai napig nem tudjuk. Az öccse kikérte a nyomozati anyagokat, de nem adták neki oda a rendőrök, úgyhogy ezt már valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

Sanyi: Nekem csak vidám emlékeim vannak róla. Sotár sötét oldalát, ha volt is neki, nem ismertem. A koncerteken olyan felszabadult és közvetlen volt, mintha egy rajongó jött volna fel a színpadra.

Kiskovács: Kevesen tudják, de miután lekapcsolták, Sotár megismerkedett egy nővel, ami kábé akkora ballépés volt, mint John Lennon találkozása Yoko Onóval. Előtte csak füvet meg hasist szívott, de vele elkezdtek keményebb drogokat tolni. A Body Count-koncert előtt is tiszta ideg volt, hogy ha nem szerez neki valaki speedet, nem fog fellépni. Itt volt ez a srác, aki egész életében nem beszélt másról, csak a zenéről meg a koncertezésről, és egyszer csak azt mondja nekem, hogy neki nincs kedve pojácáskodni a színpadon. Néztem rá, hogy te meg miről beszélsz? Mintha nem is ő lett volna. A széthullásában biztos közrejátszott az is, hogy ez a nő kicsavarta belőle a lényeget.

Az AMD 1992-ben Pozsonyban: Sík, Kiskovács, Sotár.

A punk és hardcore színtéren nem egyedüli eset volt Sotáré. Sokan belehaltak a drogozásba.

Seza: Ezt a korszak hozta magával, nem a színtér. A kábítószer nemcsak a hardcore- és a punkközösséget rombolta, hanem mindenkit, aki benne volt az éjszakai életben a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején. Nagyon ment akkor a heroin, olcsó volt és könnyen beszerezhető. Akkor épült ki az alvilág, és a maffia terítette a drogokat.

Kiskovács: ’89-ben leomlott a vasfüggöny, és az emberek elhitték, hogy mindent lehet.

Felmerült, hogy Sotár halála után nem folytatjátok az AMD-t?

Kiskovács: Nem, mert ő már előtte se tudta biztosan, hogy mit akar. Lörkével közben írtunk új számokat, és úgy gondoltuk, ha kell, keresünk mást. Így jött képbe Cséb, aki régi jó haver és szintén kőbányai.

Sanyi: Cséb a Leukémia 1990-es Apokalypsis lemezén bizonyította, hogy nagyon jó szövegeket ír, szinte költői képeket használva, és mivel bőgőzött a legelső AMD-felállásban, logikus választás volt.

Kiskovács: A Túlélőkre tízből nyolc szöveget megírtam, mire Cséb beszállt. Ami tetszett neki, azt megtartotta, ami nem, azt átírta, és írt két szöveget egyedül (Fekete bárka, Szakadék). De a stúdióban sajnos közel sem volt olyan jó, mint koncerteken. Erőtlen volt az ének az egész lemezen. Már a turné első koncertjén összevesztünk, a másodikra nem jött el, úgyhogy trióban játszottunk, a harmadikra visszatért, de akkor már inkább nélküle folytattuk. Értelmes emberek tolerálják egymás hülyeségeit, de Cséb nehéz eset volt, kezelhetetlen. Aztán a Sík is kiszállt ’96-ban, miután megszületett az első gyereke. Egy darabig Fidó gitározott nálunk, de ’99-re ketten maradtunk Lörkével. Ő egyre jobban belecsúszott a drogozásba, engem pedig elhívtak dobolni az Aurorába, és akkor úgy döntöttem, ennek itt most vége. Hat évre elaludt a zenekar.

Ez egybeesett azzal, hogy lecsengett a magyar hardcore első hulláma, addigra többek között a Leukémia is feloszlott, és bezárt a Fekete Lyuk.

Kiskovács: És nyílt helyette 5-6 új klub, a közönség pedig eloszlott közöttük, soha nem volt 2-300 ember a bulikon. Csökkent a zene iránti érdeklődés.

Seza: Akkor már turnéztak nálunk a külföldi zenekarok, inkább azokra a bulikra jártunk.

Mi hívta újra életre az AMD-t? 2012-ben kihoztatok egy erős (Mindenen kívül), most pedig egy még erősebb lemezt (Temetetlen múlt).

Kiskovács: Hét évig játszottam az Aurórában. Élveztem, mert életemben nem koncerteztem annyit, és az évi száz buli mellé a hátam közepére se kívántam még egy zenekart. De az is igaz, hogy az AMD a szerelmem volt, az Aurora pedig a feleségem. Mindig ott motoszkált bennem, hogy csinálni kéne egy jó hardcore zenekart, és amikor 2005-ben találkoztunk Fidóval és Síkkal a brazil hardcore legenda Ratos de Porão koncertjén, megbeszéltük, hogy feltámasztjuk az AMD-t. Eszünkbe jutott a baljós gondolat, hogy szólunk Csébnek, de akkor műtötték a hangszálait és nem tudott énekelni. Így találtunk rá Csiszire, aki AMD és Leukémia tribute zenekarokban énekelt. Lörkét viszont nem találtuk sehol. Még 2000-ben került be egy pécsi rehabilitációs központba, ahol helyrejött, leszokott a drogokról, és 2006-ban már rehabilitációs tisztként dolgozott ott. Aztán amikor egyszer feljött Pestre, felvettük a kapcsolatot, de csak 2011-re készültünk el egy lemeznyi dallal, mert a Pécs-Pest távolság miatt Lörke csak havi egyszer tudott próbálni velünk. A stúdióban pedig összevesztünk Csiszivel, mert hiába mondtuk neki, hogy nem jó az, ahogy felénekelte a dalokat, nem volt hajlandó változtatni rajtuk, és végül kilépett a zenekarból. Úgy voltunk vele, hogy ha pár hónapon belül nem találunk énekest, akkor vége a zenekarnak.

Akkor jelentkezett egy gödöllői gyerek, hogy megtanult három számot. Amikor lejött a próbára, Fidóval egymásra néztünk, hogy ez az, bazmeg. Ő volt Seza, aki rögtön fel is énekelte a Mindenen kívül lemezt. 2017-ben aztán megcsináltuk az AMD 30 éves jubileumi koncertjét, amire meghívtuk Csébet, Csiszit és Sanyit is. Utána Lörke kilépett, mert már nem volt kedve ilyen zenét játszani, Sanyi viszont annyira élvezte a bulit, hogy írt egy új dalt az AMD-nek. Mondtam neki, hogy ez ide nem lesz jó, mert alig tíz BPM-mel tempósabb, mint a leggyorsabb Mood-szám. Aztán írt több jó dalt is, és hozta magával Balázst a Wall of Sleepből, mert úgy teltebb és erősebb a hangzás. Az igazság persze az, hogy Balázs mankónak kellett, hogy amikor Sanyi belassul, ő meghúzza és tempóban tartsa a dalt.

Sanyi: 13 éve gitározunk együtt és nagyon jól kiegészítjük egymást.

Seza: Balázs a kis Füleki. (nevet)

Sanyi: Inkább, mint Kerry King és Jeff Hanneman. (nevet) Két gitárral jobban szól a zenekar. Én nem tudok szólózni, Balázs viszont igen, és remek szólókat játszik a lemezen.

Az AMD 2015-ben a Roham bárban: Fidó, Sík, Kiskovács, Seza, Lörke.

Kemencei Balázs: Volt egy hosszú összecsiszolódási fázis, mert Sanyival mi másképp közelítettük meg a dalokat, mint ahogy a többiek elképzelték. Rengeteg riff meg ötlet ment a kukába, mert Kovi azt mondta, ez nem hardcore-os. Én metálos vagyok, és az istennek se tudtam rájönni, mi választja el a hardcore-t a thrash metaltól. A szövegvilágon és a hangzáson kívül nem látok különbséget.

Kiskovács: Van ebben igazság, de amikor küldtem neked Discharge-ot, azt mondtad, ez olyan, mintha thrash metalt játszanának akkor, amikor még nem voltak thrash. A thrash metalt a jobban játszó punk/hardcore zenekaroktól lopták.

Seza: Szerintem pont attól jó egy zenekar, ha mindenki más zenét hallgat és hozza a saját hatásait. A Temetetlen múlt kapcsán megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint tipikus AMD, van, aki szerint iszonyú jó a hangzás, más szerint túl sterilen szól, megint más szerint meg túl metálos. Kinek higgyek? Szarni kell rá. Szerintem jó lett.

Sanyi: A Túlélők lemez sokkal metálosabb volt. A Temetetlen múlt szerintem visszakanyarodás a ’87-es AMD egyszerűségéhez.

Mennyire aktív most az AMD?

Kiskovács: Ebben a felállásban nincs, aki ne érne rá, szóval ha hívnak, játszunk, és csinálunk kisebb turnékat. Ha nem, akkor nem.

Seza: Szeretném, ha nem hétévente adnánk ki lemezt, hanem kinyomnánk a következőt, amíg bennünk van ez a lendület. Most lett videoklipünk, kiadónk, történnek körülöttünk a dolgok.

Balázs: Ez olyan, mintha azt mondanád, végre el lehet érni minket telefonon.

Sanyi: Eddig postagalambokkal kommunikáltunk, most meg vezetékes telefonnal. Nekünk ez nagy lépés, de ma már kezdő zenekarok is klippel, kiadóval, és profi Facebook- és Instagram-jelenléttel indulnak. Lehet, hogy ez szentségtörés, de szerintem sok jobb zenekar létezik nálunk szövegben, énekben, zenében, kiállásban, de mi több, mint 30 éve kezdtük, és megélünk a múltunkból.

Kiskovács: Ez azért túlzás. Ha megélnénk, akkor nem dolgoznék, hanem minden hétvégén koncerteznénk. De tény, hogy – üzleti nyelven – az AMD egy brand. 35 éve csináljuk, és ez most már így marad.

Az AMD a Temetetlen múlt felvételei közben a stúdióban: Füleki, Kemencei, Seza, Sík, Kiskovács.

Milyen állapotban van most a hardcore színtér? Egyáltalán beszélhetünk még színtérről?

Kiskovács: Teljesen szét van tagolódva. Van 3-4 kaszt, a durvább, a kommerszebb, meg a régisulis hardcore, de a zenekarok között nincs összetartás, kommunikáció. A mi generációnk nem is zenél már. A fiatalabbak közül a Social Free Face, a Liberal Youth, a Tango Underground és a Tisztán A Cél Felé képviseli a régisulis stílust, velük jóban vagyunk, de nincs olyan fesztivál, ami összeszedné a különféle stílusú hardcore zenekarokat, pedig arra elmenne 4-500 ember. Mindenki a saját, kisebb közönségének játszik.

Seza: Ma már teljesen összefolytak a stílusok, a crust punk, a rapes hardcore, a hardcore metal, és közben a hardcore elvesztette a jelentését és a jelentőségét. A 2000-es évek elejéig még mondott valamit az, hogy hardcore unity és brotherhood. Volt egy aktív közösség, ahová jó volt tartozni, volt klubélet, voltak fanzine-ek, eseménynek számító koncertek. A Tizedesék által üzemeltetett Dürer Pince zeneileg és emberileg is hozta ezt a szintet, de az utóbbi években ez már inkább a kivételnek számított. Globalizálódott a zene, mindenhol a mainstream megy, és már az underground sem az, ami volt.

szöveg: Soós Tamás

A fotók Kiskovács és az AMD archívumából származnak.

Az AMD első klipje, a 2021-es Temetetlen múlt lemezről:

A pártállam ellen lázító és a Temetetlen múltra újravett Terror:

A legendás Sucking Stalin Tour-koncertlemez, ami tökéletesen reprezentálja az AMD első korszakát:

A magyar hardcore alapvetésének számító A háború borzalmai, sőt még rosszabb:

 A Túlélők a 2017-es, 30 éves jubileumi AMD-koncertről: