A VOLT Fesztivál utolsó előtti napján különleges kihívás elé állítottuk magunkat, és kipróbáltuk, kibírunk-e 24 órát anélkül, hogy egyetlen koncertet is megnézzünk. A zenementes napot feltöltődéssel és résztvevő megfigyeléssel töltöttük: megvizsgáltuk, ki hol és hogyan igyekezett visszanyerni az elmúlt pár nap alatt elvesztett energiáit.

A bemutatkozó lemezét (The Blue Inside) bő egy hónapja kiadó Mary PopKids pontosan az a zenekar, amelyről ordít, hogy tagjai maguk is zenerajongók és ezerfelől érkező hatásaikat ügyesen gyúrják össze sajátos ízűre. Most, hogy megnyerték a Nagy-szín-pad! tehetségmutatót és ma (július 6-án, vasárnap) délután fél hatkor beváltják jutalmukat a Volt Fesztivál nagyszínpadán, nem is lehetne jobb apropót találni arra, hogy megmutassák zenei gyökereiket. Kollektív PopKids-lemeztáska.

1997-ben jelentetett meg utoljára rendes stúdióalbumot a Faith No More, az Album Of The Yeart, azóta csak szórványosan és nem túl nagy elánnal ígérgetett új anyagot a néhány éve újra aktív alt-metal zenekar, ám legutóbbi koncertjein, pénteken Londonban, szombaton Lengyelországban beváltotta ezeket az ígéreteit, és végre nem csak klasszikusaikat hallhatta a közönség, hanem sok új szerzeményt is.

A Goodbye Future után második új dalát tette közzé idén az ausztrál elektronikus duó, a Presets. A No Fun élvezeti értékét pedig a hozzá készült szórakoztató interaktív klip növeli. 

Hogy melyik volt a pénteki nap leghangosabb koncertje a VOLT Fesztiválon? Fej fej melletti küzdelem után végül döntetlenre hoztuk ki a Tankcsapda és a Bring Me The Horizon esti zúzásait. A maximumra tekert hangerő mellett is meglepően jól szóló rock a Telekom Nagyszínpadról könyörtelenül beterítette az egész völgyet - ezt a párhuzamos idősávban a közelben sokkal óvatosabb zenét játszó Birdy és a VIP szektorban focivébét néző fesztiválozók is tanúsíthatják. 

Először járt Magyarországon a tavaly harmadik nagylemezét megjelentetett Foals, és szerencsére az sem szegte kedvüket, hogy a 30 Seconds To Mars és Steve Aoki előtt, egy korábbi idősávban kellett színpadra állniuk. A mind élőben, mind lemezein egyedi, intim atmoszférát teremtő, ugyanakkor mégis dinamikus zenekar énekesével, Yannis Philippakis-szal beszélgettünk spirituális dolgokról, a koncertezés öröméről, illetve az anyukájáról.

Érezted úgy az utóbbi időben, hogy nincs elég techno az életedben? Ha igen, a Contra Mundum most segít, mégpedig egy 24 órás különleges bulival, ahol 3 színpadon folyamatosan játszanak a hazai underground legfigyelemreméltóbb arcai. 

Ma húsz éve, 1994. július 4-én jelent meg a Prodigy második albuma, a Music For The Jilted Genaration című rave-korszak záró mestermű, amelynél jobbat Liam Howlett azóta sem alkotott, és nyilvánvalóan már nem is fog, ennek ellenére - pont emiatt a lemez miatt - várjuk mégis mindig bizakodva a következőt. Nos, a hatodik Prodigy-lemezre épp elég hosszú ideje várunk, de most már sokkal többet nem kell, az ugyanis még az idén megjelenik, és bár a címe egyelőre titok, a trió zenei agya azt elárulta, hogy szerinte vadabb lesz, mint az előző.

A funk soul, R&B, és pláne ezen műfajok élőben - na ez Magyarországon még mindig vagy a jól kitaposott középutat, vagy semmit sem jelent, így egy ezekkel a stílusokkal foglalkozó zenekar bemutatkozása, főképp ha a benne játszók (iamyank, The Qualitons-tag, Stahl Barbi Trió-frontember stb.) is jelentenek egyfajta garanciát - üdvözlendő. Üdvözöljük hát a WNDRBND szupergruppot, amely hamarosan élőben fog bootlegeket játszani, de előtte bemutatkoznak.

Úgy tűnik, véget ért a Magyar Telekom hosszú éveken át tartó, a digitális zenei szolgáltatásokkal kapcsolatos útkeresése: a legnagyobb hazai telekommunikációs vállalat megállapodott a világ legnagyobb streamingcégével. A deal eredményeként a Telekom új, Music díjcsomagjai hozzáférést biztosítanak a Spotify Premium szolgáltatásához. A kérdés: eredményezheti-e ez a lépés a magyarországi zenepiac gyors felemelkedését?