(X) Jócskán benne vagyunk 2014 utolsó negyedévében, ezért időszerű, hogy az év végi megjelenésekre és eseményekre, a zenekarok jövő év eleji terveire fordítsuk figyelmünket. A 1G Records háza táján sok érdekes és színvonalas produktum van készülőben: új lemezzel jelentkezik többek között a Junkies, a The Carbonfools, vagy éppen a Muriel, de különleges koncertekről és albumokról is beszámolhatunk.

PJ Harvey a megrázó erejű, Mercury-díjjal elismert 2011-es Let England Shake albuma óta mindössze egy új dallal jelentkezett tavaly augusztusban (ez volt a guantánamói fogolytábor utolsó brit állampolgárságú rabjáról írt Shaker Aamer), most pedig egy különleges feldolgozással örvendeztet meg bennünket: egykori szerelme, Nick Cave Red Right Handjét vette fel egy bnit tévésorozat kedvéért.

Petruska András tavasszal jelentette meg Metropolita című remek konceptlemezét, aminek dalait a 4-es metró állomásairól nevezte el, és aminek Szent Gellért tér című felvételéhez nemrég mutattunk be egy alvajárós-meztelenkedős ötletes klipet és most az ugyanehhez a számhoz tartozó kislemez következik – olyan B-oldalas dalokkal, amik nem kerültek a bemutatkozó nagylemezre.

(X) Ha jazzgitározásról esik szó, és csak pár nevet említhetünk a kortárs palettáról, Bill Frisell bizonyára az elsők között szerepelne. A legendás amerikai zenész november 8-án Budapesten a Trafóban Guitar In The Space Age című új albumát mutatja be fantasztikus felállású zenekarral. Különleges koncert, igazi kuriózum!

Tegnap este adták át a Nagy-Britannia és Írország legjobb albumának járó rendes évi Mercury-díjat, mely mellé egy 20 000 fontos csekk is jár. A 12 jelölt közül ugyan nem a skót experimentális hiphop trió, a Young Fathers bemutatkozó lemeze volt a favorit, mégis ők hozták el az elismerést.

Az ausztrál What So Not az ottani elektronikus színtér izgalmas formációja. A Skrillex kiadójához igazoló páros zenéje csak 70%-ban EDM, bőven talál benne izgalmasat az is, aki a bonyolultabb hangképeket kedveli.

A Recorder magazin huszonhatodik számának fókusztémája a design és zene. Egy előadó arculati dizájnjának elsődleges eleme pedig a logó. Vajon melyek a magyar könnyűzene történetének legjobb logói? Erre nyilván nem lehet teljesen objektíven válaszolni, még szakmai szempontból sem. A Recorder azért megkért egy harminc éve zenélő tervezőgrafikust, állítsa össze saját, szubjektív válogatását.

A számítógépezést imitáló klipek (amikor a monitorunkon azt látjuk, ami egy másik képernyőn történik, lásd akár Boggie Parfümjét) egyáltalán nem számítanak újdonságnak, de a francia elektronikus zenész, Joakim tudott újat mutatni a műfajban a This Is My Life című dalához készült videóval, melyben végignézhetjük, ahogy visszajátssza eddigi életének legjobb pillanatait - ám mindennek csak egy része valódi.

(X) Az amerikai Utah államból származó együttes interneten terjedő szenzációvá vált a mérhetően sikeres és feltűnően eredeti, saját készítésű zenei videóik sorozatával. A zenészek 2011-es összeállása óta már több mint 35 klipet konstruáltak, melyeket összesen – egészen elképesztő módon – 300 milliónál is többször tekintettek meg a felhasználók. Sikerüket a fiúk valójában a klasszikus zene és a popzene teljesen sajátos keverésének köszönhetik.

A Bulbs elektropop duó fiú- és lánytagja között nem a legmegszokottabb a reláció, mert ugyan rokoni kapcsolatban vannak, de nem testvérként vagy házaspárként zenélnek együtt, hanem sógorként és sógornőként. Tavaly novemberben mutatkoztak be három dallal SoundCloudjukon, idén augusztusban jött egy újabb felvétel, most pedig egy még újabb, amihez már „illusztrációszerű” videót is készítettek. Lassan haladnak, ám dalaik annál jobbak.