Múlt hétvégén Budapesten rendezték meg a világzenei élet legfontosabb eseményét, a World Music Expo-t. A WOMEX-ről mi is többször elmondtuk már, miért olyan fontos, miért nagy esély az egész régiónak, és röviden azt is, hogy mennyire sikeresnek bizonyult. Úgyhogy most kizárólag arra koncentrálunk, milyen volt szemlélőként maga a rendezvény.

A popban az idei év is Taylor Swifttől volt hangos, lassan ott tartunk, hogy az énekesnő a szupersztárság mellett élő ikon státuszba emelkedik, amit az olyan tribute-ök is megerősítenek, mint a teljes 1989 album feldolgozása Ryan Adams-től, vagy most a The Knocks nevű New York-i electronic dance pop duó a neki/róla (vagy leginkább az általa megtestesített nőideálhoz) szóló I Wish (My Taylor Swift) című dalával, melyhez zavarba ejtő klip készült tucatnyi TayTay-hasonmással. 

Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben négy éve 1991-re, három éve 1992-re, két éve 1993-ra, tavaly 1994-re csévéltünk vissza, a Recorder harminchatodik számának fókusztémájával pedig 1995-re - visszamenni 1995-be azt jelenti, hogy stábunk jó része egyik kedvenc évére tekinthet vissza, meg azt, hogy a popzene egyik legoptimistább időszakára, amikor burjánzottak az új stílusok az elektronikus zenében, Angliából szétterjedt a britpopláz és a lehetőségek tárháza végtelennek tűnt a popban. Összefoglaljuk az év műfaji trendjeit, lesz majd még szó a legnagyobb, legcikibb slágerekről, az 1995-ös hazai történésekről - sőt bulizni is hívunk mindenkit most péntekre, a Beatbe, 1995 popzenéjére. Évösszefoglalónk kronologikus idővonala, '95 fontosabb pop- és rockzenei trendjeinek, emlékezetes elektronikus és hiphop pillanatainak áttekintése után elárultuk, hogy szerintünk mik az 1995-ös év legjobb albumai, szó volt a húsz évvel ezelőtti menő slágerekről, most pedig jöjjenek személyes kedvenc dalaink.

A Felső Tízezer egy friss magyar zenekar, ám annak tagjai már cseppet sem kezdők, hiszen a dalszerző-frontember a The Somersault Boyból és a Szabó Benedek és a Galaxisokból ismert Sallai László. A Korándi Dávid gitárossal duóban indult formáció a Belle Belle-es Nagy Bence produceri segédletével elkészítette bemutatkozó albumát, majd az anyag mostani megjelenésére már négytagú, koncertező felállásban létezik. A Normafa Records gondozásában kazettán is megjelenő Normális élet - mint a zenekarnévből és a lemezcímből is sejthető - a Somersault Boy-jal ellentétben magyarul szól és generációs témákat feszeget. Premier!

Olyan cuki videót rakott ki Facebook-oldalára a volt Kraftwerk-tag Karl Bartos, hogy rögtön mindenki a mindennapos énekóra támogatója lesz: egy mainzi általános iskola elsősei tanáruk segítségével gondolták újra a német pionírok Die Roboter című számát.

A Nagy-Szín-Pad! verseny idei mezőnyébe bekerült budapesti BABEL rockkvintett – még ha a nagyszínpadok világánál nem is tart, de – a hazai mainstream utánpótlás egyik reményteljes formációja, amely a Beatles-Foo Fighters-Arctic Monkeys háromszögbe lőhető be – döntően magyar nyelvű dalaival. Szeptemberben megjelent második albumuk (Part) apropóján az alapító-dalszerző, Balasi Ádám dobos mesél az inspirációkról.

Október elején új live session sorozat indult Fehér hang néven, azzal a céllal, hogy fiatal zenekarokat, előadókat támogasson izgalmas és tartalmas videók készítésével. A sort a Néhai bárány nyitotta, a következő session pedig az Ethnofil zenekaré, akiknek az itt előadott Amarant című szerzeménye az első készre formált új dala a tavaly megjelent bemutatkozó albumuk óta, egyben új időszámítás kezdetét is jelenti a számukra.

Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben négy éve 1991-re, három éve 1992-re, két éve 1993-ra, tavaly 1994-re csévéltünk vissza, a Recorder harminchatodik számának fókusztémájával pedig 1995-re - visszamenni 1995-be azt jelenti, hogy stábunk jó része egyik kedvenc évére tekinthet vissza, meg azt, hogy a popzene egyik legoptimistább időszakára, amikor burjánzottak az új stílusok az elektronikus zenében, Angliából szétterjedt a britpopláz és a lehetőségek tárháza végtelennek tűnt a popban. Összefoglaljuk az év műfaji trendjeit, lesz majd még szó a legnagyobb, legcikibb slágerekről, az 1995-ös hazai történésekről - sőt bulizni is hívunk mindenkit most péntekre, a Beatbe, 1995 popzenéjére. Évösszefoglalónk kronologikus idővonala, '95 fontosabb pop- és rockzenei trendjeinek, emlékezetes elektronikus és hiphop pillanatainak áttekintése után elárultuk, hogy szerintünk mik az 1995-ös év legjobb albumai, most pedig mivel mással, mint a húsz évvel ezelőtti menő slágerekkel folytatjuk.

A New Order már eleve egy hamvából – a Joy Division hamvaiból, ami azt illeti – feltámadt zenekarként indult 1980-ban, aztán nagy nyolcvanas évekbeli korszaka és némi pauza után az ezredfordulón egyszer már sikerrel tért vissza, most pedig hangzásának egyik kulcsát, Peter Hook basszusgitárost veszítve is képes volt ismét szimpatikusan megújulni. A szeptember legvégén megjelent tizedik album, a lehető legtipikusabb és aztán egy kellemesen meglepő dallal felvezetett Music Complete pont tökéletes pont a visszatekintésre.

Kendrick Lamar idei To Pimp A Butterfly című albuma nem csak eleve az év egyik legjobbja, de egyetlen más lemezhez sem készült annyi jó videó 2015-ben, mint ehhez. Most a These Walls klipjével folytatódik a sor, amiben láthatjuk többek közt Terry Crews tehetségkutatós táncát.