(X) Klasszikus zene azoknak, akik éjjel élnek - szól a Budapesti Fesztiválzenekar fiatalokat célzó Midnight Music projektjének szlogenje, és valóban: ha képesek vagyunk simán kivárni, hogy kedvenc rockzenészeink és DJ-ink éjfél körül lépjenek színpadra, miért ne hallgathatnánk komolyzenét is élőben akkor, amikor szoktunk?! Ráadásul úgy és ott, ahogyan és ahol szoktunk: most például a főváros egyik népszerű koncerthelyszínén, a Millenárison, ahol babzsákokon heverészve élvezhetjük a minden bizonnyal szintén kellőképpen ellazult zenészek produkcióját. Nos, erre a speciális éjszakai programra hív most mindenkit a Telekom, az rendezvénysorozat főtámogatója - sőt egy nyereményjáték keretében néhány szerencsés Recorder-olvasó ingyen juthat be a november 8-án 23:30-kor kezdődő eseményre.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a hazai elektronikus zene úttörőinek sorában ott a Szombathelyről indult Anima Sound System és a miskolci Liquid Limbs. Előbbinek 1995-ben jelent meg Shalom című lemeze, amellyel berobbant a hazai zenei életbe, utóbbi pedig a legnépszerűbb underground elektronikus tánczenei formációnak számított, így adta magát, hogy a a Recorder harminchatodik számának fókusztémája, 1995 kapcsán rábírjuk az Animából Prieger Zsoltot és a Liquid Limbs-et reaktiválása óta egy személyben jelentő Batta Róbertet egy húsz évet átfogó, közös visszatekintésre.

A glasgowi producer Russel Whyte, vagyis Rustie tavaly hozta ki maximalistánál is maximalistább második lemezét, a Green Language-t. Az utóbbi hetekben aztán több új dalt is megosztott, melyekről csak most derült ki, hogy egy új album részei. Ez az anyag meglepetéslemezként máris teljes egészében hallgatható, itt az új Rustie-album, az EVENIFUDONTBELIEVE!

(X) Az Art Anzix Színház örömmel jelenti be, hogy a világhírű James Arthur hamarosan hazánkban koncertezik. Először lép színpadra Magyarországon.

Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben négy éve 1991-re, három éve 1992-re, két 1993-ra , tavaly 1994-re csévéltünk vissza, a Recorder harminchatodik számának fókusztémájával pedig 1995-re - visszamenni 1995-be azt jelenti, hogy stábunk jó része egyik kedvenc évére tekinthet vissza, meg azt, hogy a popzene egyik legoptimistább időszakára, amikor burjánzottak az új stílusok az elektronikus zenében, Angliából szétterjedt a britpopláz és a lehetőségek tárháza végtelennek tűnt a popban. Megrajzoltuk a legfontosabb történések kronologikus idővonalát, összefoglaltuk, mik történtek húsz éve a pop- és rockzenében, a hiphopban és elektronikában, elmondtuk továbbá, hogy a Recorder szerint mi volt 1995 húsz (plusz tíz) legjobb albuma és köszönjük, hogy sokan eljöttetek és táncoltatok 1995-ös bulinkban. Most pedig - kedvenc 1995-ös dalaink, valamint szerzőink, munkatársaink 1995-ös személyes albumlistái után nézzünk vissza, mik voltak az év legnagyobb és a legcikibb slágerei.

A Take It Easy Hospital nevű iráni indiepopzenekar tagjaként Budapesten is járt Ash Koosha egy ideje szólóban ügyeskedik szétszabdalt, folyékony halmazállapotra emlékeztető jövőbeat zenéin, amit lassan, de egyre biztosabban felkap a világ. Felkapjuk hát mi is, mert nagyon megérdemli.

A 2009-ben alakult Royal Headache lassan Ausztrália legnagyobb punkexportőre lesz, legalábbis most megjelent második albumukkal igen nagy lépést tettek ennek irányába. A zenekarnál konkrétan minden klappol, de azon a bizonyos lépés megtételén kívül ad-e bármi újdonságot a High? A Recorder magazin 35. számában megjelent lemezkritikánkból kiderül.

A Kerekes Band november 28-án ünnepli huszadik születésnapját, ennek apropójából Fábián Julitól, Dr. Máriáson át Mégötlövésig számos zenész, énekes köszönti az eredetileg 1995-ben Kerekes Együttesként indult, sokáig táncházazó, majd a 2000-es évek közepén ethnofunkkal "Band"-esedő és egyre nagyobb hazai, majd komoly nemzetközi sikereket elért formációt.

Körülbelül két hete elérhető Adele új dala, a Hello, amely egyrészt mindenféle első 24 órás hallgatási rekordot megdöntött, másrészt pedig azóta is folyamatosan kontentet biztosít a mémgyárosoknak. Az internet után kissé lemaradva beszállt a nagyipari előállításba a tévé is, ezek közül mutatunk most pár jobbat, pl. David Attenborough narrációját a klip elejéhez.

Majdnem véget ért 1995-ös sorozatunk: megrajzoltuk a legfontosabb történések kronologikus idővonalát, összefoglaltuk, mik történtek húsz éve a pop- és rockzenében, a hiphopban és elektronikában, elmondtuk továbbá, hogy a Recorder szerint mi volt 1995 húsz (plusz tíz) legjobb albuma és köszönjük, hogy sokan eljöttetek és táncoltatok 1995-ös bulinkban. Most pedig - kedvenc 1995-ös dalaink után - eláruljuk, hogy szerzőink, munkatársaink 1995-ös személyes albumlistái hogyan néznek ki. Jó böngészést!