Jobb volt / más volt - Prieger Zsolt és Batta Róbert az 1995-ös elektronikus zenei színtérről

Kétség sem férhet hozzá, hogy a hazai elektronikus zene úttörőinek sorában ott a Szombathelyről indult Anima Sound System és a miskolci Liquid Limbs. Előbbinek 1995-ben jelent meg Shalom című lemeze, amellyel berobbant a hazai zenei életbe, utóbbi pedig a legnépszerűbb underground elektronikus tánczenei formációnak számított, így adta magát, hogy a a Recorder harminchatodik számának fókusztémája, 1995 kapcsán rábírjuk az Animából Prieger Zsoltot és a Liquid Limbs-et reaktiválása óta egy személyben jelentő Batta Róbertet egy húsz évet átfogó, közös visszatekintésre.

- Kezdjük azzal, hogy ti személyesen ismertétek egymást ’95-ben?

Batta Róbert: - Személyesen nem.

Prieger Zsolt: - Később ismerkedtünk meg. De nekem a Liquid Limbs hivatkozási pont volt, wow kategória, bár számomra az a zenei világ akkor még egy kicsit idegennek tűnt, szóval távolabbról tiszteltem őket. Pedig akkoriban is hallgattam detroiti cuccokat, voltam is ilyen bulikban, de nekem ez az elborult technoid kedvenceimhez, a Psychic TV-hez vagy a Cabaret Voltaire-hez képest akkor még túl egyenes volt. Olvastam, hogy Belgrádban a Prodigy előtt játszottatok, meg jártam be Palotaihoz, Rácz Misihez a HMK-ba (a Liquid Limbs akkori kiadója – a szerk.) zenét hallgatni, promókért, de valahogy nem találkoztunk.

- Ez a Prodigy előtti belgrádi fellépés nagyon jól sikerült, mégsem lett folytatása, miért?

BR: - Igen, a Voja (a HMK szerb származású alapítója – a szerk.) intézte, és ő maga is meglepődött, milyen sikere volt ott egy teljesen ismeretlen magyarországi underground technozenekarnak. Ráadásul anyagilag is meglepően durván dotálták a bulit, ami tényleg fergeteges volt. De nem tudom megmondani, miért állt meg itt a sztori. Voján múlt minden; mi ugyan jártunk be hozzá, nyaggattuk, hogy legyen valami, de szerintem attól még jobban bedurcult. Elég temperamentumos arc volt.

PZS: - Keringenek legendák karateütéssel szétaprított faxgépről.

BR: - Én tanúja voltam irodai berendezés széttörésének.

PZS: - Az egy jó csapat volt, olyasmi erjesztő műhely, mint később mondjuk az Underground Records Cadik Palikával, Palotaival, Pedróval, Nan-D-val és a többiekkel. A ti belgrádi akciótoknak a párja az Animánál egyébként a Soundsfair Festival volt Bécsben, ami hasonlóan meghatározó élményt jelentett számunkra, és ami akkor egyedi pillanatnak tűnt; ott volt a friss lemezét bemutató Goldie, ott láttam először a Wall Of Sound kiadó dj-it, akiknek a tánczenéje úgy húzott, mintha gitárok szóltak volna, de megismertük a bécsi downtempós bagázst is, találkoztunk Kruderékkel.

- Az Anima akkor jött ki a Shalommal, ami egy nagyon fontos lemez a hazai elektronikus zenében és meghozta számotokra az áttörést. Ti is így éreztétek akkor?

PZS: - Dehogy, az a lemez utólagos fénytöréstől került történelmi szituba. Először nem akartam ezt a húszéves koncertet (szeptemberben az A38-on eljátszották a teljes Shalom lemezt – a szerk.) sem, de annyi számomra mérvadó ember mondta, hogy ez a lemez sokat jelent a számára, meg fiatal producerek is, hogy helyénvalónak tűnt. A Shalom az egy ilyen spirituálisan „üres”, jól effektezhető lemez, szerettem, ahogy szólt, de én elég kritikus vagyok mindennel, amit csinálunk.

A SHALOMRÓL AZ ANIMA SOUND SYSTEM AKKORI ÉNEKESNŐJÉVEL, BOGNÁR SZILVIÁVAL BESZÉLGETTÜNK.

- A Liquid Limbs-nek miről szólt 1995, a belgrádi fellépés mellett?

BR: - Abban az évben vettük fel a harmadik lemezünket. A belgrádi buliból annyi lóvét szakítottunk, hogy az meg tudta finanszírozni az album felvételét az Utopia Studióban, ami akkor az egyik legkomolyabb hely volt. Megérkeztem a Commodore 64-es cuccal, mire azt mondta a stúdiós fiatalember, hogy vegyük át Atarira. Átvettük és az egész úgy ahogy van, elmászott. A vége az lett, hogy beköltöztem a feléneklő fülkébe, ahova ki voltak vezetve a padlószőnyeg mellé midi in/outok, és a Commodore-ommal az egészet újracsináltam. Fura volt, hogy ordító hibákat nem hallott meg az ottani ember, például hogy a mintának lemaradt a vége és ugrik az egész. Mondtam ez nem jó, mire ő: de, jó lesz, majd megeffektezzük.

- Jellemző volt, hogy a stúdiósok nem konyítottak az elektronikus zenéhez?

PZS: - Általános dolog volt, könyvet lehetne írni arról, hogy a rockgitáros hangmérnök mit kezdett az elektronikus zenével. Mi Szombathelyen csináltuk az első lemezeinket, a Lord alapítójának, Vida Ferencnek a stúdiójában. Háromnaponta más hangmérnök jött, volt olyan, hogy hangszersávok voltak letörölve és az volt a megállapítás, hogy azok nem is voltak rajta. Pedig mi semmi komolyat nem gondoltunk magunkról, se prekoncepció, se ego nem volt benne, csak szerettük volna rendesen felvenni a lemezünket. A Shalomot egyébként úgy csináltuk, hogy körbeálltuk a keverőt és öten-hatan egyszerre effektezünk, és ami történt real time-ban, az került rögzítésre.

BR: - Nálunk Voja azt is kitalálta, hogy meghívja a Renegade Soundwave egyik tagjának a tesóját a stúdiózáshoz. Jött ez a srác, aki persze egészen máshogy állt hozzá, simán mentek bele pirosba a dolgok, de azt mondta, ne foglalkozz vele, csak hallgasd. Szanaszét küldtük a keverőt, ami nem éppen technóra volt kalibrálva, egy idő után aztán a stúdiósok ezt meg is elégelték. Ami nagyon zavart, hogy ott vagyok egy bazi jó stúdióban és nem tudom még csak azt sem létrehozni, amit otthon. Pedig én csak azt szerettem volna, hogy egy kicsit legyen jobb annál, amit otthon összerakok, ők meg mindent ki akartak cserélni, mert hogy úgy lesz az igazi. Ment az idő, nem tudom hány ezer forintos óradíj volt akkor és én rágörcsöltem arra, hogy itt vagyok az Utopiában, de amit hallok, az nem lesz jobb, mint a saját otthoni felvételem.

BATTA RÓBERT MÁR SZEREPELT EGY PÁROS BESZÉLGETÉSBEN, HAUBER ZSOLTTAL.

- Hogyan képeztétek magatokat akkoriban az elektronikus zenében?

BR: - Mindent magunktól tanultunk, hallgattuk a zenéket és próbáltuk megfejteni. Nagyon egyszerű megfejtések voltak: hú, most már lehet kapni szemplert, na akkor veszünk, és bemintáztuk az első technóból vagy akármiből a lábdobot, mert tudtam, hogy az kell, de nincs 909-esem, és ha ez megvan, akkor az összes többit én majd körérakom. Minden jött belülről, nagyon naivan, őszintén.  Semmiféle előre meghatározott zenei irány sem volt, simán átment EBM-ből house-ba vagy acidbe, az egész keveredett, kimintáztunk egy Divine-számból a rapdumát, meg ami jött, összevissza – így született az első lemez, a Hydro-Gixer. Aztán amikor elkezdtük a Pecsában a Techno Art Show-t, senki az égvilágon akkor még acid vagy house-közeli dolgot nem csinált, és erre a Bobo a Multimédiától azt mondja, hogy mi vagyunk a kedvencei, mert végre van egy zenekar, amelyik jól szól. Én otthon, apám Videoton Saturnus rádióján, amiből egy hangszóró már ki is ment, monóban kevertem le mindent, az akkori egyik legnagyobb koncerthangosító pedig megdicséri a végeredményt!

PZS: - Mi egy Vas megyei falu művházának vécéje melletti három négyzetméteres helyiségben csináltunk dolgokat. Emlékszem, az elején lemezt sem akartunk. Nem voltam én ennek a tudatában, de azt kell mondjam, hogy az a normális, hogy amikor csinálsz valamit, akkor ne is legyél vele tisztában, aztán a marketing – bár akkor ezt nem így hívták – még jöhet utólag.

- Akkoriban már itthon is futottak az elektronikus tánczenei tömegrendezvények, a Mayday-partik, a Liquid Limbs benne is volt ennek a sűrűjében.

BR: - Igen. Előbb volt a Techno Art Show-rendezvénysorozat, aztán aki azokat szervezte, elkezdte a Mayday-partikat. Ebben megint csak Voja keze is benne volt, ő hozta ezekre Jaydee-t meg Moby-t és egy csomó olyan előadót, aki HMK-s volt és akkor minket is berakott a line-upba.

- Hogy látjátok, ’95-ben Magyarország mennyire volt képben az elektronikus zenében? Hogyan jellemeznétek a húsz évvel ezelőtti hazai elektronikus zenei színteret?

BR: - '95-ben már itthon is tombolt az új keletű elektronikus tánczenék sokszínűsége. Szépen működött az underground és megmutatkozott az erre épülő overground is. Csodás időszak volt. Én azóta sem voltam olyan volumenű, megvalósítású rendezvényen, mint a Mayday-partik. ’95-ben minden kreatív szinten tele voltam energiával, rengeteg fióknyi zeném van abból az időből, eszméletlen mennyiségű demót csináltam, azóta is próbálom feldolgozni, szerintem az új lemezen lesz is abból az időszakból zene.

- Húsz éve már nagyon színes volt az e-zenei paletta: a techno és a house mellett bejött a drum and bass, a triphop, a big beat, a downtempo - ti milyen stílusokat hallgattatok, kedveltetek, mik hatottak rátok akkor? 

BR: - A '95-ös nagy hatások nekem a Leftfield, Aphex Twin, Moby, a Massive Attack, St. Germain és a Coldcut akkor megjelent lemezei voltak.

PZS: - Minden hatott ránk a népzenétől a 60-as évek beatzenéjén át a dubig, sosem zárkóztunk be stílusilag, és azok voltak már gyermekkorunktól fogva ránk nagy hatással, akik mindent kevertek mindennel és a zenéjük sokrétegű volt, akár a flódni.

EZEK VOLTAK 1995 LEGJOBB ALBUMAI SZERINTÜNK.

- Melyik volt a kedvenc elektronika lemezetek ’95-ből?

PZS: - Goldie-tól a Timeless nagyon bejött, főleg, hogy élőben láthattam a bemutatóját. De nem feltétlenül az úttörő lemezeket szerettem, mert Tricky elsője például nem volt forradalmi, de nagyon tökös lemez volt, vagy az az évi Autechre sem volt világmegváltás, de nekem nagyon fontos volt valamiért, akárcsak a Leftism a Leftfieldtől. Rájuk egyébként is felnéztem, mert szartak a stílusokra, csak mentek a maguk útján. 

BR: - A Leftism nekem is, olyannyira, hogy még most is elérzékenyültem, mikor Dj Zöld berakta a hétvégi kilátós bulin az Originalt.

- Húsz éve jobb volt vagy más volt?

BR: - Én mondanám, hogy jobb volt. Jobban különváltak a dolgok, akkor értettem azt, hogy van underground és mi az, és ehhez képest van overground, ma már ezt nem tudom, minden jön csőstül. Akkor tudtam, hogy én hol vagyok. És ma már nem találkozom annyi eredeti dologgal sem.

PZS: - Én meg akkor azt mondom, hogy csak más volt. Nem volt net, amikor megvettél pár újságot, amiről tudtad, hogy a te vonalad és megbíztál bennük, és akkor talán az működött. Sok lépést kellett megtenni az információért, most meg sok információ van. A kontextus más, nem a minőség. Ugyanannyi energiát kell beletenni, csak nem Bécsbe stoppolsz lemezért, hanem próbálod kiválogatni a kevés jót a rengeteg szar közül. Ma az agyonmarketingelt dolgok a sikeresek, akkor meg az volt a menő, akit nem játszottak a rádióban. Ennyi a különbség.


nyitókép: Lékó Tamás