Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból

A dalszerző-gitáros-énekes Kőváry Zoltán vezette The Trousers együttesről a 2010-es második nagylemez, a Soul Machine idején írtunk, illetve idén januárban is, mikor a Planetary Process című 2008-as debütalbum legismertebb rockdalából, a Blood For You-ból egy zongorára és finom női énekhangra áthangszerelt meglepő feldolgozást készített a régi zenészbarát Poniklo Imre, akivel Kőváry 2004 és 2009 között az Amber Smith-ben is együtt játszott (sőt néha még ma is adnak közös akusztikus gitáros duófellépéseket Krapulax & Bellepomme név alatt). Ez a zenei kör amúgy is kimeríthetetlen forrás itt a Recorderen, hiszen új Amber Smith-album mellett tartottak már premiert nálunk Amber Smith-zenészek külön zenekarai (The Twist, Spacesh!t), illetve Poniklo másik együttese (The Poster Boy), sőt annak további tagjai is külön zenekaraikkal (Bastiaan, Kamikaze Scotsmen), most pedig a Trousers is bemutat egy új dalt készülő harmadik albumáról. A garázs- és hard rock hőskora, illetve az ezredfordulós skandináv retro revival (Hellacopters, Gluecifer stb.) ihlette együttes I Get Around című vadonatúj felvétele az esti rádiópremier előtt itt a Recorderen hallható először.

Friss lemezeladási listák Nagy-Britanniából

Egymondatos hír: a Dresden Dolls duó zongorista-énekesnőjeként nevet szerzett, de pár éve már inkább szólóban (illetve The Grand Theft Orchestra nevű kísérőzenekarával) dolgozó és ügyes kommunikációjának köszönhetően a közösségi média zenészkirálynőjévé váló Amanda Palmer ezúttal a közösségi finanszírozás elvét alkalmazó Kickstarter oldalon döntött rekordot, mikor egy hónapon át tartó gyűjtésének már az első két napja alatt máris 400 ezer dollárt kapott rajongóitól (1-től 10000+ dollárig választható tételekben) márciusban felvett és szeptemberre ígért új stúdiólemezének utómunkálataira és turnéjára, illetve ehhez kapcsolódóan egy harmincvalahány vizuálművészt szerepeltető könyvre és utazó kiállításra – márpedig ez az összeg már most jóval több, mint amit hajdani kiadójától (a napokban megszűnt Roadrunnertől) kaphatott volna, ha nem választja pár éve a teljes függetlenséget.

A 2010 legjobb lemezei közé tartozó The Family Jewels után bő két évnek kellett eltelnie, de pár napja végre megjelent a második Marina And The Diamonds-album, és teljes egységében élvezhetjük az ambiciózus görög számazású walesi dalszerző-énekesnő, az 1985-ös születésű Marina Diamandis újabb színes-szélesvásznú popvízióját.  A nagy sikerű tavalyi Sziget-fellépés idején készült interjúnk óta persze igencsak megváltozott az album koncepciója: a Fear And Loathing és Radioactive klippárban ígért egyszeri nagy szerepváltás helyett – ahogy egymás után ismertük meg a Starring Role, Homewrecker, Primadonna és Power And Control című dalokat (illetve az akusztikus formában közzétett a Liest) – végül egy női sztereotípiákat és illúziókat körbejáró halmozott szerepjáték lett a dologból (pont ahogy az amerikai konceptművésznő Cindy Shermant megidéző The Archetypes videóból sejteni lehetett). A „Marilyn Monroe, Madonna és Marie-Antoinette inspirálta” esztétikához igazodva a fifikásan fülbemászó Marina-szerzemények a korábbinál jóval kommerszebb pophangzást kaptak Greg Kurstin producertől, illetve a Lana Del Rey-sikerlemez kapcsán már dicsért Rick Nowelstől és Dr. Luke-tól (az egyetlen Stargate-kollaboráció, a Radioactive végül túl kommersznek is ítéltetett, és csak az album deluxe kiadásának bónuszai között kapott helyet), de mindez perfektül szolgálja ennek az univerzumnak az úrnőjét – amint erről itt rögtön meg is győződhetünk, amíg az album teljes zeneanyagát tartalmazó YouTube-linkek élnek.

Egymondatos hír: a Spin magazin honlapján tegnap közzétett interjújában Dave Gahan azt nyilatkozta, hogy a Depeche Mode már mintegy húsz dal demójával elkészült a követlező stúdióalbumhoz, melyet a legutóbbi lemezeken már bevált Ben Hillier mellett Christoffer Berg producerrel (Fever Ray, The Knife) rögzítenek, és minden a legjobban halad ahhoz, hogy a november végére kitűzött határidőre be is fejezzék a stúdiómunkát, sőt már tervbe van véve a 2013-as lemezmegjenéshez kapcsolódó turné is.
http://www.depechemode.com
http://www.spin.com

Az áprilisi Record Store Day alkalmából megjelent kiadványok közül már közreadtuk az Arctic Monkeys, a Public Image Ltd., az Animal Collective, St. Vincent, Little Boots, a Mastodon és Feist kislemezeit és EP-it, illetve a Flaming Lips sztárparádés dupla albumát, de még adósak voltunk egy különleges darabbal: Regina Spektor orosz nyelvű kislemezével! A gyönyörű fehér vinyl korongon a moszkvai születésű New York-i zongorista-énekesnő a legendás szovjet bárd, a grúz-örmény származású gitáros-énekes-költő Bulat Okudzsava (1924-1997) két dalának zongorára áthangszerelt feldolgozását adja elő, melyek május 28-án megjelenő What We Saw From The Cheap Seats című hatodik albumának deluxe kiadására is felkerülnek majd bónuszként. Márciusi nagy Regina Spektor-összeállításunkban már több szerzeményt is bemutattuk a közelgő új lemezről (az All The Rowboatshoz még videoklipet is), és most megérkezett melléjük a Small Town Moon albumverziója is, melynek tapsolós-trappolós betétjéhez az énekesnő még Mike Elizondo producer nagy csizmáját is felhúzta a cipőjére. A koncertekről már régóta ismert dal 2012-es stúdióváltozata mellett két vadonatúj szerzeményt is bemutatunk élőben (The Party, How?), továbbá egy jótékony célú Roots-számot is, melyben Regina olyanok mellett énekel, mint Jason Schwartzman, Jack Black, John Legend és a Coldplay-frontember Chris Martin!

Egymondatos hír: elkezdték feltölteni a netre a legendás brit rádiós műsorvezető, John Peel 2004-es halála után hátra hagyott óriási (26 ezer LP-ből, 40 ezer kislemezből és maxiból, továbbá számolatlan mennyiségű CD-ből álló) lemezgyűjteményéből a kezdőbetűnkénti blokkokban katalogizált albumok, vagyis hetente betűnként 100-100 (tehát a 26 betűs angol ábécéhez igazodva fél év alatt összesen 2600) darabot, melyek közül az első száz A betűs lemez tegnap óta már szabadon böngészhető és jó esetben hallgatható is a John Peel Centre For Creative Arts szerkesztésben, a BBC és az Arts Council England közösen üzemeltetett The Space nevű csatornájának alábbi interaktív oldalán (mármint azok számára hallgatható, akik iTunes- és Spotify-hozzáféréssel is bírnak).
http://thespace.org/items/s000004u

Egymondatos hír: azt már február első felében, a Foo Fighters sokszoros Grammy-diadala idején is megírtuk, hogy Dave Grohl Sound City címmel dokumentumfilmet rendez a kaliforniai Van Nuysban 1969 és 2011 között működő azonos nevű stúdióról (ahol legendás lemezek százai készültek a Neil Young-féle After The Gold Rush-tól a Nevermind című Nirvana-albumig), de a sztárinterjúkkal teli filmhez most már egy második beharangozó videót is tudunk mutatni, sőt egy hivatalos sajtóközleményt is, melyet Grohl – igazi analóg srác lévén – saját kezével vetett papírra!

Lehet, hogy nem akkora szenzáció, mint a múlt heti visszatérő új Beach Boys-dal, de simán vehetjük akkorának: egy évtized után itt az első olyan felvétel, melyet Neil Young a legnevesebb kísérőzenekara, a klasszikus felállású Crazy Horse kíséretében vett lemezre! A 66 éves kanadai dalszerző-gitáros-énekes januárban közölte a hírt, hogy ismét Frank "Poncho" Sampedro gitárossal, Billy Talbot basszistával és Ralph Molina dobossal stúdiózik, és ennek bizonyságául közzétett egy 37 perces próbatermi felvételt, majd márciusban kihirdette, hogy az új album, a június 4-én megjelenő Americana főleg folk sztenderdek, klasszikus amerikai dalok átdolgozásaiból áll majd. Az itt hallható nyitódal, az Oh Susannah az első főállású amerikai dalszerzőként emlegetett Stephen Foster (1826-1864) műveként született 1847-ben (akkoriban még egy „ötszáz nigger” lemészárlásáról szóló versszak is szerepelt benne, de ez idővel kiesett), és már többezren átdolgozták a Byrdstől a nyomorult Rednexig, de Young most nem a CSNY-cimbora David Crosby hajdani zenekarának 1965-ös verzióját vette alapul, hanem a folk-rock úttörő Tim Rose vezette The Big Three és Tim Rose And The Thorns együttesek 1963-64-es hangszerelését (The Banjo Song), melyet aztán 1969-ben Venus címmel „adaptált” listavezető világslágerré a Shocking Blue nevű holland pszichedelikus rockzenekar, élen egy magyar cigányzenész lányával, Mariska Veressel... A stílszerűen egy archív amerikai dokumentumfilmrészlettel kísért Neil Young & Crazy Horse-féle új verzió mellett az említett dalváltozatokat is bemutatjuk (és ezzel mellékesen felelevenítjük méltatlanul elhanyagolt 3 lépés sorozatunkat is).