Lehet, hogy nem akkora szenzáció, mint a múlt heti visszatérő új Beach Boys-dal, de simán vehetjük akkorának: egy évtized után itt az első olyan felvétel, melyet Neil Young a legnevesebb kísérőzenekara, a klasszikus felállású Crazy Horse kíséretében vett lemezre! A 66 éves kanadai dalszerző-gitáros-énekes januárban közölte a hírt, hogy ismét Frank "Poncho" Sampedro gitárossal, Billy Talbot basszistával és Ralph Molina dobossal stúdiózik, és ennek bizonyságául közzétett egy 37 perces próbatermi felvételt, majd márciusban kihirdette, hogy az új album, a június 4-én megjelenő Americana főleg folk sztenderdek, klasszikus amerikai dalok átdolgozásaiból áll majd. Az itt hallható nyitódal, az Oh Susannah az első főállású amerikai dalszerzőként emlegetett Stephen Foster (1826-1864) műveként született 1847-ben (akkoriban még egy „ötszáz nigger” lemészárlásáról szóló versszak is szerepelt benne, de ez idővel kiesett), és már többezren átdolgozták a Byrdstől a nyomorult Rednexig, de Young most nem a CSNY-cimbora David Crosby hajdani zenekarának 1965-ös verzióját vette alapul, hanem a folk-rock úttörő Tim Rose vezette The Big Three és Tim Rose And The Thorns együttesek 1963-64-es hangszerelését (The Banjo Song), melyet aztán 1969-ben Venus címmel „adaptált” listavezető világslágerré a Shocking Blue nevű holland pszichedelikus rockzenekar, élen egy magyar cigányzenész lányával, Mariska Veressel... A stílszerűen egy archív amerikai dokumentumfilmrészlettel kísért Neil Young & Crazy Horse-féle új verzió mellett az említett dalváltozatokat is bemutatjuk (és ezzel mellékesen felelevenítjük méltatlanul elhanyagolt 3 lépés sorozatunkat is).

A legutóbb bejelentett Sziget-fellépők közül itt a Recordernél legjobban az angol Saint Etienne triónak örültünk: Sarah Cracknell énekesnő és a két zenész-producer, Bob Stanley és Pete Wiggs bő két évtizeddel bemutatkozó albumuk, az 1991-es Foxbase Alpha óta stabilan tartják magukat a brit popzene legszínvonalasabb produkciói között, életművükben jól megférnek egymás mellett az elragadó dance-pop slágerek és a konceptlemezes kísérletezés. Hét évvel legutóbbi sorlemezük, a Tales From Turnpike House után 2012. május 21-én Words And Music by Saint Etienne címmel adják ki nyolcadik albumukat, melyről az év elején már bemutattuk a Tonight című első klipdalt, a tegnapi napon pedig már felkerült SoundCloud-oldalukra a második kislemezszám, az I've Got Your Music is, melyet a Tonighthoz hasonlóan a Xenomania-producercsapatban nevet szerzett Tim Powell-lel (Kylie Minogues, Pet Shop Boys, Sugababes stb.) rögzítettek. A vadonatúj Saint Etienne-szerzemény mellett közreadjuk friss Wouldn't It Be Nice feldolgozásukat is a MOJO magazin e havi számának CD-mellékleteként megjelenő Beach Boys-tribute albumról (melyről a múlt héten már bemutattuk a Flaming Lips-féle God Only Knows átiratot).

Bár az elmúlt hét Jack White jegyében telt a Blunderbuss album megjelenésétől az UNSTAGED koncertig, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a héten Beck is előállt egy új felvétellel. Az 1970-es születésű amerikai dalszerző-énekes immár négy éve várat minket új albummal, de egy-egy új filmbetétdal (legutóbb a Looking For A Sign) elpottyantása mellett feldolgozásokra például bármikor könnyen kapható – lásd a többrészes Record Club lemezsorozatot vagy az alig két hete közzétett I Only Have Eyes For You átiratot. Most ismét egy nyolc évtizeddel ezelőtti amerikai klasszikust dolgozott fel, de nem a populáris varieté, hanem a folk-blues vonalról: a Corinna Corinna című tradicionális dalt 1928-ban rögzítették először lemezre, hoyg aztán Bob Dylan hatvanas évekbeli eladása után kapjon új lendületet. Beck a mostani átiratátát az egykori szupermodell Christy Turlington vezette Every Mother Counts alapítvány május 1-jén megjelenő jótékony célú lemezéhez rögzítette: a szülő nők védelméért és a gyermekágyi halálozás visszaszorításáért világszerte küzdő szervezet második válogatásalbumára több jeles művész is adott új felvételeket – Beck feldolgozása mellett már be tudjuk mutatni a Mother című vadonatúj Edward Sharpe And The Magnetic Zeros-számot, sőt Eddie Vedder ma közzétett Skipping című szerzeményét is, melyet a Pearl Jam vezére a kislányának, a dalban is hallható Oliviának írt.

Nagy-Britannia, az USA és Magyarország eladási listái egymás mellett

Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból

Bár a hét vírusvideója címet már odaadtuk a kanalaival Black Keys-dalt játszó kenguruetető nagymamának, tegnap egy másik ausztráliai produkció felvételei is elkezdték körbeszáguldani az internetet: míg szombaton a Creamfields technofesztivál melbourne-i állomásán a rendőrség rekordszámú letartóztatást eszközölt drogokkal kapcsolatban (mintegy kétszáz látogatót vezettek el), addig a David Guetta, Alesso és hasonszőrű társaik nevével jegyzett óriásrendezvény vasárnapi napján Sydney-ben a fő szenzáció az volt, hogy egy rövidnadrágos félmeztelen bulihuligán felmászott a színpad melletti – a nyilvánvalóan túlzó helyi hírforrások szerint – mintegy 20 méteres állványzatra és onnan egyensúlyát vesztve a mélybe zuhant. Nemcsak hogy túlélte, de az orvosi vizsgálatok után rögtön ott is hagyta a St Vincent's Hospitalt, hogy visszamenjen bulizni. A Recorder az alábbi videókhoz csak annyit tud hozzáfűzni: Ne drogozzatok! És ne hallgassatok szar zenét!

Friss listák Magyarországról

Az elmúlt bő egy hét Jack White-ról szólt: a White Stripes egykor vezére végre megjelentette első szólóalbumát, a Love Interruption/Machine Gun Silhouette, Sixteen Saltines és Freedom At 21 kislemezekkel felvezetett Blundebusst, és a megjelenést élő előadásokkal is népszerűsítette különféle tévéműsorokban, illetve az UNSTAGED sorozat keretében egy YouTube-on közvetített kétórás koncerttel (melynek a Black Belles volt az előzenekara). A német tévéfellépést már a múlt héten bemutattuk (Die Harald Schmidt Show), majd a hét elején jött a brit prezentáció Jools Holland műsorában (a keddi két dal után a pénteki adásban felvételről még további két számmal), a hét második felében pedig Amerika következett, előbb Stephen Colbertnél, majd a New York-i Webster Hallból április 27-én péntek éjszaka (magyar idő szerint szombat hajnalban) élőben közvetített UNSTAGED koncerttel. A brit színészóriás Gary Oldman által levezényelt kétórás közvetítés a VEVO tiltása miatt számos országban nem volt látható, például nálunk sem (ahogy a közvetítés felvételét tartalmazó másnapi hivatalos videó sem), de itt a Recorder összeállításában most az is végignézhető – a hét összes tévéfellépésével együtt.

Friss lemezeladási listák Nagy-Britanniából

Amíg a Blunderbuss című szólóalbumát népszerűsítő Jack White éjszaka élőben közvetített – de a VEVO tiltása miatt Magyarországról nem nézhető – New York-i UNSTAGED koncertjének felvételére várunk, addig nézzük meg női védenceinek, a szóban forgó koncerten előzenekarként fellépő Black Belles-lányoknak az új klipjét, mely alig pár órája tűnt fel Jack lemezcégének, a Third Man Recordsnak a YouTube-csatornáján. A vagány dalszerző-gitáros-énekesnő Olivia Jean vezette csajkvartettől – a tévés műsorvezető Stephen Colberttel közös Charlene II című dal és a szintén Jack White produceri irányításával készült címnélküli bemutatkozó album mellett – már bemutattuk az első kislemez Jack által rendezett fekete-fehér horrorklipjeit (What Can I Do?/Lies), és most itt a retrós garázs-rock boszorkák legújabb kislemezdalának, a Wishing Wellnek a videója is, ezúttal már színesben!