A Lamb és a dEUS koncertjét szervező Soundkitchen csapat harmadik nekifutásra egy igazán aktuális előadót hozott el az A38-ra: a Jézus-nevű zenekarokról szóló összeállításunk legfrissebb befutójaként említett orosz származású amerikai dalszerző-énekesnő, Zola Jesus (született: Nika Roza Danilova, 1989) az elmúlt fél évben nemcsak Conatus című legújabb albumával hódította meg a közönséget (lásd New York-i koncertvideónkat!), de egy-egy kitüntetett dal erejéig feltűnt az M83 és az Orbital új albumán, sőt kapott egy remixet még David Lynch-től is (és akkor még Káldy Júlia magyar cipőtervezőnővel való kollaborációját nem is említettük). A korai sötét zenei hatásaitól (Diamanda Galás, Lydia Lunch, Kate Bush, Joy Division, Swans, Throbbing Gristle stb.) kiindulva mára a színpadot könnyedén uraló art-pop sztárrá vált kistermetű, de nagy hangú énekesnővel a budapesti koncert előtti délutánon beszégettünk az A38 Hajó fedélzetén.

A BBC Sound Of 2012 listájának legmagasabbra jutó női előadója, a húszéves harlemi MC-lány Azealia Banks – akit legutóbb a Lana Del Rey-féle Blue Jeans egy Foster The People-közeli remixében való szereplése kapcsán emlegetünk – áprilisi Coachella-fellépése után lemondta nyárra meghirdetett turnéját, hogy első albuma, az őszre ígért Broke With Expensive Taste elkészítésére koncentrálhasson. Előtte azonban még a nyár elején kiad egy Fantastic című mixtape-et, melyről a tegnapi napon ingyenesen letötlhető formában közzétette az első dalt. A címét a megelevenedő afrikai állatairól emlékezetes Jumanji mese (illetve film és tévésorozat) nyomán kapó – és ehhez illően egzotikus calypso fémdobokkal színezett – felvétel producere a tavaly a Szigeten is fellépő skót DJ, Hudson Mohawke (született: Ross Birchard, 1986) volt, továbbá annak egy brooklyni haverja, Nick Hook (aki Cubic Zirconia nevű saját együttesében szintén egy fekete énekesnő mögött dolgozik). Azealia Banks eddigi 2012-es termése – NEEDSUMLUV, Bambi és Fuck Up The Fun című számai, illetve a Scissor Sistersszel közös Shady Love – után most ez az új dal is meghallgatható (és letölthető) itt a Recorderen.

A 2013-ra várható Depeche Mode-albumról és -turnéról szóló Dave Gahan-nyilatkozat és Martin Gore-nak a hajdani DM-kollégával, Vince Clarke-kal készült techno lemeze (VCMG: Ssss) után most az együttes másik extagjának egy új kiadványáról is beszámolhatunk: Alan Wilder 2012. június 1-jén jelenteti meg Recoil nevű projektjének A Strange Hour In Budapest című koncertfilmjét, melyet Herkó Attila rendező és Umatik-stábja forgatott 2010. december 4-én a Szikrában tartott óriási sikerű fellépésen. A kizárólag Blu-ray formátumban megjelenő – és rengeteg extra mellett egy 16 oldalas füzetet is tartalmazó – kiadványhoz tegnap este érkezett meg a sajtóközlemény mellé a kétperces beharangozó videó, ami itt rögtön meg is tekinthető.

Ha már Sébastien Tellier legújabb elképesztő klipes dala, a Cochon Ville kapcsán szóba került Serge Gainsbourg, akkor következzék a Recorder magazin legutóbbi számában megjelent, a francia popzene hatvanas évekbeli időszakáról szóló cikk, melyhez Jane Birkin – az egykori férje, Gainsbourg dalaira épülő – idei budapesti koncertje szolgáltatta az apropót. Jobb később, mint soha. Persze, megszokhattuk már, hogy Magyarországon legtöbbször nem a megfelelő időben láthatjuk a releváns popzenei produkciókat, és bár talán egy kicsit soknak is tűnt az a bő negyven évnyi késés, amivel végre megérkezett hozzánk Jane Birkin, a leghíresebb francia popdalt, a Je t’aime… moi non plust erotikusan ellihegő énekesnő, de mégiscsak örülni tudtunk annak, hogy eljött Budapestre, ráadásul a popzene egyik legkarakteresebb figurájának, Serge Gainsbourgnak a dalaival. Ennek kapcsán most egy kicsit belekukkantunk a könnyűzene egyik legvarázslatosabb időszakába, amit hívjunk csak nemes egyszerűséggel a hatvanas évek francia popjának.

A brit Simian együttes romjain alakult Simian Mobile Disco duó a 2007-es Attack Decay Sustain Release debütalbummal a német Digitalism és a francia Justice mellett a brit színeket képviselte az év elektro-diszkó szentháromságában, majd – a többieknél jóval termékenyebben dolgozva – hol az elektro-pop felé lendült (a Gossip, a Super Furry Animals, a Hot Chip és a Yeasayer énekeseit szerepeltő 2009-es Temporary Pleasure-rel), hol a minimal techno felé (az ételtematikájú 2010-es Delicacies gyűjteménnyel), ám most nem is nagyon lendültek tovább vagy vissza (a vokális tánczenét a Gossip énekesnőjével írt és rögzített 2011-es Beth Ditto EP-vel letudták), csak jobban ízesítették a kiválasztott alapanyagokat.  „Az elektronikus zene több évtizedének színtereken és stílusokon átívelő ismerete, no meg persze egy nagy adag móka és vidámság” – fogalmazta meg Jas Shaw és a sztárproducerként is jegyzett James Ford az Unpatterns című új SMD-album lényegét, és iagzuk van, mert a lemez hús-vér vendégénekesek nélkül (helyettünk jelképes vokálhangmintákkal) is elég szórakoztató. A május 14-én megjelenő albumról az első két klipdalt (Cerulean, Seraphim) már márciusban bemutattuk, de most végre itt a teljes lemezanyag –  és néhány napig itt a Recorderen is meghallgatható.

Az orosz származású New York-i dalszerző-zongorista-énekesnő Regina Spektor május 28-án érkező – és már itt a Recorderen is több dallal beharangozott – What We Saw From The Cheap Seats című albumából a digitális formátumban lesz deluxe kiadás is, és annak bónuszdalai között ott lesz az áprilisi Record Store Day alkalmából fehér vinyl kislemezen megjelent két orosz nyelvű Bulat Okudzsava-feldolgozás mellett a Call Them Brothers című duett is, melyet Regina és Jack Dishel már az utóbbi projektjének, az Only Sonnak a 2011-es Searchlight albumán is megjelentetett. A Reginához hasonlóan orosz-zsidó származású, még a Szovjetunióban született és kisgyermekként Amerikába került Jevgenyij Leonyidovics Disel – immár Jack Dishel néven – a Stipplicon zenekar élén tűnt fel, majd az ezredfordulón Adam Green együttesének, a Moldy Peachesnek az élő felállásában volt szólógitáros, az elmúlt egy évtizedben pedig már Only Son név alatt dolgozott, 2006-os The Drop To The Top című első szólóalbumának anyagával pedig Regina, illetve Adam turnéinak előzenekari posztján koncertezhetett szerte a világban. Talán csodálkozhatunk, hogy a márciusi All The Rowboats klip után az új Regina Spektor-album második videója pont miért ehhez a bónuszdalhoz készül, de nyilván megvan az oka... A Recorder persze kiderítette, amit egyetlen hivatalos forrás vagy sajtóanyag sem említ, miszerint Regina és a Jack nemcsak hogy évek óta együtt jártak, de december óta már házasok is (a duettjük James Holland által rendezett klipje és a dal eredetijét tartalmazó második Only Son-album teljes anyaga mellett az esküvői fotójukat is megmutatjuk).

A Modeselektor duó berlini elektronikusai, Gernot Bronsert és Sebastian Szary a Radiohead tavalyi remixsorozatához készített Good Evening Mrs Magpie mellett saját szerzeményeket is rögzítettek Thom Yorke-kal: a Monkeytown című albumukon hallható két közös szám (Shipwreck, This) közül az első már 2011 őszén kapott egy poszt-apokaliptikus zombivideót, és most a másodikhoz is elkészült egy hasonlóan sötét klip. A FutureDeluxe nevű brit kreatív ügynökség és Andrew Jones rendező által jegyzett bábozós rövidfilm mellé ráadásként bemutatjuk a Modeselektor és Thom Yorke alkalmi közös fellépését is az áprilisi Coachella fesztiválról (a német duót az idei Szigeten is láthatjuk majd, de egy ilyen meglepetés-vendégénekes felbukkanására ott ne számítsunk).

A Lemeztáska rovatunknak is nyilatkozó 24 éves kanadai dalszerző-producer-énekesnő Grimes, alias Claire Boucher ugyan 2010-ben már rögtön két lemezanyagot is megjelentetett (Geidi Primes, Halfaxa), de a nagy női reménységek élbolyába csak a tavalyi Darkbloom EP-vel és a februári Visions című albummal került, melyekkel szép kritikai sikert aratott, sőt még Little Boots is pont őt említette kedvenc új szólóelőadójaként. Grimes a lemez megjelenése és az Oblivion lenyűgöző klipje óta is folyamatosan hallatott magáról: március végén az amerikai KEXP rádió stúdiójában roppant bájos módon egy szőnyegen térdelve adta elő három szerzeményét, áprilisban egy harmadik szemmel a homlokán lépett fel Jools Holland tévéműsorában, most májusban pedig egy újragondolt verziót prezentált Vanessa című 2011-es slágeréből a BBC rádióban, és közzétette az album második videoklipjét a Nightmusic című dalhoz, melyet Devon Welsh szólóprojektjével, a Majical Cloudzzal közösen írt és rögzített (a videót John Londono rendezte, aki korábban operatőrként dolgozott együtt a művésznővel a 2011-es Crystal Ball klipben). A fenti újdonságok mellett bemutatjuk az énekesnő Membrain nevű friss mellékprojektjét (melynek egyik száma pont a Grime címet viseli), továbbá a montreali Morgan Black ékszertervezővel közös pajzán kreációit –  a szeméremajkakat formázó Grimes Pussy Rings sorozat gyűrűiből a meztelenségtől nem mentes új Nightmusic videoklipbe is jutott.

„Biztos helye van az év legjobb lemezei között” – írtuk egy hónappal ezelőtt, mikor közreadtuk a portlandi Chromatics együttes Kill For Love című albumát, most pedig örömmel mutathatjuk be a pazar lemez egy ingyenesen letölthető alternatív verzióját, melyből hiányoznak a dobok és ritmusalapok, így még atmoszferikusabb a végeredmény. A zenekar billentyűs-producer géniusza, az Italians Do It Better nevű kiadója mellett négy különböző zenei projektben is aktív Johnny Jewel (aki a Drive – Gázt! zenei tanácsadójaként nemcsak Chromaticstól, de egy másik projektjétől, a Desire-től is adott egy-egy dalt a Ryan Gosling főszereplésével készült sikerfilmbe és annak filmzenelemezére) saját bevallása szerint minden stúdiófelvételéből többféle verziót maszterel, hátha később kedve támadna vagdosni vagy kollázst készíteni belőlük. A Kill For Love albumból csinált például teljesen instrumentális változatot is magának, ezt a mostani dob nélküli verziót pedig részben a remixerek kedvéért tette közzé (akik az eredetijében is dob nélküli Birds Of Paradise-ra már csapatostul rászálltak), de az egyszerű hallgatók is elalélhatnak attól, mennyivel jobban érvényesülnek így az éteri textúrák és a gitáros-énekesnő Ruth Radelet csodás hangja. Johnny Jewel a másfél órás, 17 számos alaplemezről 11 dalt – a Neil Young-féle Hey Hey My My (Into The Black) feldolgozását és tíz saját szerzeményt – válogatott dobmentes verzióban a mostani csomagba, amit itt a Recorderen is meghallgatható, továbbá egyben is és dalonként is letölthető.

Friss lemezeladási listák Nagy-Britanniából