Karácsony közeledtével évről évre előkerül a keresztény kultúrkör Megváltójának története, annak számtalan értelmezési lehetősége, vitathatatlan jelentőségének temérdek régi és új aspektusa. Jézus Krisztus alakja nem csak a teológusok és a történészek fantáziáját mozgatja meg; a személyét illető popkulturális referenciák tételes felsorolását inkább másra bíznánk, cikkünk nem az egyetemes művészetről, csupán annak egy egészen kis szeletéről kíván szólni. Egészen pontosan azokról a zenekarokról és előadókról, akik – ilyen-olyan oknál fogva – nevükben őrizték meg Jézus nevét, a Jesus And Mary Chaintől a 2011 legjobb albumainak egyikén is közreműködő Zola Jesusig.
„Szerintem ez vicces. Ő volt az első rocksztár: csajok, pia, menő frizura, meztelenség – és mégis én jutok a pokolra!” – nyilatkozta egyszer a Mötley Crüe híres-hírhedt basszusgitárosa, Nikki Sixx. „Népszerűbbek vagyunk Jézusnál” – mondta a Beatles sikereinek csúcsán John Lennon, felháborítva ezzel az amerikai közvéleményt. A keresztény erkölcs és a popzene az idők során számtalanszor konfrontálódott, elég csak a világhódító rock’n’roll bűnös élvezetétől gyermekeiket féltve óvó szülőkre, vagy az 1985-ben szenátusi meghallgatásokig is eljutó Parents Music Resource Center akcióira gondolnunk. A nyolcvanas évek szivárványszín stíluskavalkádja ismét remek táptalaj volt a konzervatív értékrenddel és a túlzásba vitt prüdériával szembeni ellenállásnak: ebben az évtizedben rendezte meg Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjét, ekkor forgatták Madonna keresztény ikonográfiát erotikával átitató Like A Prayer videóját és ekkor kezdtek el gombamód szaporodni a nevükbe valamilyen módon Jézus nevét illesztő formációk is. A jelenség okait hosszú oldalakon keresztül vizsgálhatnánk (két évtizede még Marianne Faithfull is írt róla cikket – lásd alul), meglehet, hiába. A kívülről – és belülről – mindig meglehetősen profán szemléletűként definiált popzenében mindenesetre kétségkívül nagy ötlet volt az ilyen szemtelen névválasztás, még akkor is, ha az esetek jelentős többségében vajmi kevés tudatosság jellemezte. De kik ők? Az alábbiakban bemutatunk néhány általunk jelentősnek ítélt „jézusos” zenekart.
Teenage Jesus And The Jerks
A hetvenes évek derekán a kultikus CBGB klub egyik pincérnője (igaz, ezt a pincérnőt Lydia Lunchnak hívták) és egy szaxofonos (igaz, ezt a szaxofonost James Chance-nek hívták) által alapított, mindössze három évig aktív underground legendáról minden szónál ékesebben szól a tény, hogy stílszerűen Everything címre keresztelt karrierösszegző kiadványuk mindössze 18 perces – igaz, a koncertjeik általában feleennyi ideig sem tartottak. Pedig a radikális New York-i no wave zászlóvivői mélységesen megvetették a punkzene primitív, háromakkordos esztétikáját; nem véletlen, hogy többek közt a Sonic Youth is egyértelmű példaképekként tekintett rájuk. Sőt a 2008-as újraalakuláskor egy időre maga Thurston Moore is csatlakozott a zenekarhoz.
The Jesus And Mary Chain
Mind közül a legismertebb talán Jim és William Reed legendás zenekara, a nevét vagy egy Bing Crosby-filmből, vagy egy müzlisdobozról (vagy egészen máshonnan) kölcsönző skót Jesus And Mary Chain, mely a mézédes dallamok és a zajos gitárok hibátlan kombinációjával hódított változó felállásain keresztül (a legelső időkben a Primal Scream későbbi frontembere, a képünk hátterében látható Bobby Gillespie állt a dobok mögött). Psychocandy című, 1985-ös bemutatkozó albumuk a mai napig az egyik legtöbbször citált indie csúcslemez, rajta a Just Like Honey felejthetetlen slágerével. A zenekar későbbi kiadványain sem adott sokkal alább a színvonalból, meglepően könnyen vészelte át a kilencvenes évek első felét is (bár ekkor azért már jóval kevesebb figyelem övezte Reidék munkásságukat), míg aztán a két testvér közti feszültség 1999-ben hosszú évekre véget vetett a közös munkának. 2007 nyarán a kaliforniai Coachella fesztiválon újra színpadra álltak, az értelemszerű folytatás pedig a beígért új nagylemez lett volna – amire a mai napig várunk.
The Jesus Lizard
Ha a Jesus And Mary Chain notórius koncertzenekar volt (negyedórás fellépésekkel), mit mondjunk a fellépésein hihetetlen energiákat mozgósító Jesus Lizard noise-rockereiről? David Yow személyében a független alternatív rockzene talán legszuggesztívebb frontemberét tudhatták magukénak, Steve Albini segítségével megtalálták a tökéletes hangzást, 1993-ban közös kislemezt jelentettek meg a Nirvana együttessel, két évvel később szerződtette őket a Capitol Records – valahogy mégsem jött össze a dolog. A tagcserék, a konfliktusok és az underground státuszból kitörni képtelen formáció csökkenő lemezeladásai végül a nagykiadós szerződés felbontásához, majd nem sokkal később feloszláshoz vezettek. 2008-ban pár fesztiválfellépés erejéig újra összeállt a zenekar, ám a tagok nem győzték hangsúlyozni: ez volt az utolsó alkalom. És hogy honnan a név? A Jesus lizard – avagy jézusgyík – a bazilikusz közkedvelt elnevezése.
Jesus Jones
A nyolcvanas évek vége Nagy-Britanniában az ecstasy és a tánczene fénykora volt, „a szerelem második nyara”. Ibiza ábrándos ütemei kiszínezték a szürke bérházakat és az esőáztatta szigetországot. Nem meglepő, hogy a Jesus Jones tagjai is egy spanyolországi nyaraláson találkoztak először (innen a név, három angol „Jones” csupa Jesus közt), hogy hazatérve lüktető tánczenei alapokra húzós gitártémákat és politikus szövegeket pakoljanak. Legnagyobb, 1990-es slágerük a Right Here, Right Now például a hidegháború végét ünnepli. És bár soha nem lettek akkora hősök, mint a nyilvánvaló zenei mintaadó Happy Mondays, azért szép karriert tudhatnak magukénak, ami ráadásul még mindig nem ért véget – bár 2004 óta nem jelentkeztek új anyaggal.
.jpg)
Jesus Loves You
A Culture Club excentrikus ex-frontembere, Boy George az első sikeres szólólemeze után az elektronikus tánczenével kezdett kacérkodni. Mindössze egy év leforgása alatt meg is jelentette Tense Nervous Headache (1988) és Boyfriend (1989) című kiadványait, melyekkel a slágerlisták helyett a klubokat hódította meg. Gyorsan kreált hát egy Angela Dust névre keresztelt alteregót, aki a new age, elektronika és indiai népzene egyvelegét játszó Jesus Loves You nevű zenekarral három év alatt hét kislemezt és egy viszonylag sikeres nagylemezt jelentetett meg (The Martyr Mantras – 1990), majd George egyre kínosabb Hare Krishna-mániája és a gyenge lemezeladások miatt feloszlott. A második album dobozban is maradt, a Jesus Loves You felől pedig 2005-ben hallottunk legközelebb, amikor váratlanul megjelent egy promóciós kislemez Love You Brother címmel, illetve egy esetleges új album ígéretével. Nem lett belőle semmi.
Zola Jesus
Végezetül egy egészen új versenyző, a mindössze 22 éves Nika Roza Danilova következik, akit bűn lenne kihagyni, hiszen az orosz származású amerikai énekesnő fiatal kora ellenére szeptemberben már a harmadik – nem is akármilyen – stúdiólemezét jelentette meg, ráadásul az M83 idei Hurry Up, We’re Dreaming című dupla albumán is közreműködik. A gyermekkorát egy isten háta mögötti farmon töltő, sokáig operaénekesnek készülő Danilova 2009-ben, egyetemi tanulmányai alatt készítette el The Spoils című első nagylemezét, előadói álnévnek kedvenc írója, Emile Zola és Jézus Krisztus nevének kombinációját választva. Kiadványai (2010-es Stridulum II című második albumával tört át, 2011-es lemezének Conatus a címe) hangulatukban hűen tükrözi zaklatott élettörténetét: nyomasztóan hideg, gótikus hangképek, egy vadóc Kate Bush-t idéző énekstílus és rejtélyes, gyakran horrorisztikus szövegvilág jellemzi munkásságát – kiemelkedően erős és határozott kezdés egy szemtelenül fiatal előadótól.
Szabó Benedek
A szeretet nevében – további tíz Jesus nevű produkció stílusmegjelöléssel:
MC 900 Ft. Jesus (alternatív hiphop)
Acid Jesus (techno)
„Jesus Christ” (the indie band) (chillout/witch house)
Liquid Jesus (rock)
Jesus Chrysler Supercar (indie rock)
Jesus Fix (crust/punk)
Jesus Christ Smoke Holy Gasoline (ska-punk)
Jesus Presley (funk/rock)
Jesus Gang (keresztény rock)
Jesu (metal)
részlet Marianne Faithfull témába vágó cikkéből, mely az amerikai Interview magazinban jelent meg 1992 decemberében:
„Miről szól ez az egész és miért teszik a nevükbe a Jesus szót? Kereskedelmi célzattal? A sokkhatás kedvéért? Hát meglehet. De én azt hiszem, ez valami talizmán vagy totem szerű dolog. Használhatják valami olyan homályos dolog kedvéért, mint a szerencse (akinek nincs szerencséje, annak persze nem homályos), vagy a hatalom és az erő szavaként. A Jézus név végül is egy olyan szó, amivel varázsolni lehet... Ezekben a zenekarokban az a közös, mármint a Jesus néven kívül, hogy hatalmat, gazdagságot, hírnevet stb. akarnak (különben nem lennének a popzenében), és a Jézus szó arra szolgál, hogy mindezt egyberántsa. A nevek erejét ösztönösen érezzük. Azok számára, akik a keresztény kultúrában nőnek fel, Jézusban mindez megtestesül.”
a Teenage Jesus And The Jerks és az Orphans, 1978-ból:
a Jesus & Mary Chain és a Just Like Honey, 1985-ből:
a Jesus Lizard és a Nub, 1991-ből:
a Jesus Jones és a Right Here, Right Now újrakiadása, 1991-ből:
a Jesus Loves You és a Bow Down Mister, 1991-ből:
Zola Jesus és a Night, 2010-ből:
