A két brit multiinstrumentalista-producer-remixer, Rich Machin és Ian Glover alapította Soulsavers kollektíva az évek során – miközben az elektronikától egyre inkább a gitáros dalformák és nagyívű hangszerelések felé felé gravitált – egyre nevesebb vendégénekesekkel dolgozott: a Tough Guys Don't Dance című 2003-as debütáló lemezen a Spain együttesből ismert Josh Haden szerepelt, a 2007-es It's Not How Far You Fall, It's The Way You Land és 2009-es Broken albumokon Mark Lanegan volt a fő énekes, miközben olyan figurák tűntek fel mellette, mint Bonnie 'Prince' Billy, Richard Hawley, Jimi Godwin (Doves), Jason Pierce (Spiritualized), Gibby Haynes (Butthole Surfers) vagy Mike Patton (Faith No More, Fantômas, Tomahawk, Peeping Tom stb.). Nos ebbe a sorba tökéletesen illik – sőt már meglepően nagy név is – Dave Gahan, aki a Depeche Mode 2009-2010-es turnéjának előzenekaraként figyelhette Machinék produkcióját, majd az eredetileg egy-két számosra tervezett kollaboráció helyett végül a teljes új Soulsavers-albumot ő töltötte meg énekhangjával és saját maga által írt szövegeivel. „Nem volt semmi előzetes forgatókönyv, a dolog egyre csak gördült magától, erőlködés nélkül... Dave teljesen kitárta magát ezen a lemezen, elképesztő az, amit hozzátett” – nyilatkozta a közös munkáról Rich Machin. A május 21-én boltokba kerülő The Light The Dead See album már a megjelenés előtt egy héttel hallható itt a Recorderen.

A Radio Panic elektro-pop együttestől – melyet Budinszky Áron gitáros-énekes és Sívó Dániel basszista a 2005 és 2010 között Panic Radio néven működő poszt-punkos indie rock zenekaruk szintetizátoros kifordításaként alakítottak – a 2010 őszén publikált Mourning After című első dalt már az Attention című első EP idején, 2011 elején bemutattuk itt a Recorderen. Az élőben egy dobossal kiegészülve fellépő duó az év legvégén megjelentette Dangerous című első albumát is, és arról most az első videoklipet épp a szóban forgó Mourning After kapta: az indie pop és a Daft Punk/Third Twin-féle hangzás határán táncoló dalhoz Csutor Gábor rendezővel, Kádár Lajos és Soós Bertalan operatőrökkel fogattak hajszás kisfilmet. A klip internetes premierje mellett a Radio Panic ingyenesen letölthető albumát is bemutatjuk.

Amint azt a 2012-es női mezőnyről szóló cikkünk végén is jeleztük, az év egyik legesélyesebb nemzetközi befutója egy 1990-es születésű új-zélandi dalszerző-énekesnő, Kimbra Johnson, aki hazájában már gyerekként sztár lett (12 évesen már egy stadionnyi embernek énekelte himnuszt egy rugby döntőn), majd 18 éves korától Ausztráliában dolgozott első albumán (Vows), mellyel 2011-ben már platina sikereket aratott a déli féltekén, 2012 tavaszától pedig nagy valószínűséggel meghódítja vele Amerikát és Európát is, főleg hogy Nagy-Britanniában a Somebody I Used To Know című Goyte-duettel már több héten át vezette a slágerlistát, sőt a Converse cég 3 Artists, 1 Song dal- és klipsorozatának Warrior című legutóbbi darabját ő jegyzi az amerikai Foster The People-frontember Mark Foster és a kanadai sztár-DJ A-Track társaságában. A hazai terepen már fényesen bizonyító eklektikus Kimbra-album nemzetközi változatának anyaga – amit az újabb sikerdalokkal kibővített ausztrál és új-zélandi deluxe kiadásból állítottak össze – a mai napon került fel az NPR rádióhálózat oldalára, és itt a Recorderen is meghallgatható elejétől végéig, egészen az amerikai megjelenés napjáig, május 22-ig.

Elég meghökkentő lesz a Scissor Sisters május 28-án megjelenő Magic Hour albuma: az Azealia Banksszel készült Shady Love seggrázós urban hangzása és az énekes Jake Shears rapje, majd az artisztikus videoklipet kapó Only The Horses című táncdal Calvin Harris-féle kommersz house-kezelése után a lemezről kiszivárgott két legújabb számban sem a szokásos Scissors Sisters-sound köszön vissza. A Let's Have A Kiki a zenekar dívájának, Ana Matronicnak a dumás magánszáma (a címbeli kiki egy olyan nyugis bulit jelöl, ahol a résztvevők teáznak és sütiznek), a címét a San Francisco és Los Angeles között félúton fekvő kaliforniai városról kapó San Luis Obispo pedig egy trópusi ízű elektro-folk-pop tinglitangli. A Hard Candy zeneblog által közzétett két új felvétel mellett megnyugtatásként az album további négy számából is mutatunk részleteket.

Egymondatos hír: Ozzy Osbourne, a Run-DMC-rapper Reverend Run, Hulk Hogan és társaik után a februárban elhunyt Whitney Houston családja is saját valóságshow-t kap (a tervek szerint The Houston Family Chronicles címmel), ahol a néhai énekesnő sógornője és mendzsere, a képünk bal szélén látható Pat Houston mellett feltűnik a 78 éves édesanya, Cissy Houston és persze a Pat Houstonéknál nevelkedő 19 éves lány, Bobbi Kristina Houston-Brown is (aminek Whitney elvált férje, Bobby Brown nem igazán örül, mert ő a saját valóságshow-jához is szerette volna megnyerni lányát, bár ehhez azt kellett volna elérnie, hogy az újra hajlandó legyen szóba állni vele).

Nagy-Britannia, az USA és Magyarország eladási listái egymás mellett

Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból

Friss listák Magyarországról

A 2005-ben egy címnélküli EP-t, majd 2007-2008 folyamán gyors egymás utánban két albumot (Ears Will Pop & Eyes Will Blink, A Certain Feeling) is megjelentető Bodies Of Water együttest egy Los Angeles-i házaspár, a gitáros-énekes David Metcalf és a billentyűs-énekesnő Meredith Metcalf vezeti. Volt már a szintén kaliforniai The Mamas & The Papasra vagy a Talking Headsre emlékeztető felállásuk is, sőt élőben néha az Arcade Fire-t vagy a Polyphonic Spree-t idéző eksztatikus nagycsaláddá dagadnak (itt nem hagyhatjuk a házaspár mennonita hitét és a gospel iránti rajongását), ám a legelképesztőbb produkciójuk mindeddig az volt, mikor Music Go Music név mögé bújva egy teljes albumnyi prefekt popdalt rögzítettek a hetvenes évekbeli ABBA és Electric Light Orchestra stílusában (a 2008-2009-es EP-trilógiájuk anyaga Expressions címmel egy gyűjteményes lemezen is megjelent). Metcalfék 2011-ben tértek vissza anyazenekaruk zászlaja alá a már magánkiadásban megjelentetett Twist Again albummal, melynek Rise Up, Careful című dalához még november forgattak klipet, ám annak csak most a héten volt a premierje a Pitchfork.tv-n. A házaspár által – Kevin Phillips és Eli Born operatőrpárosának bevonásával – rendezett bizarr kisfilmben Meredith és David mellett időközben megszületett első gyermekük is szerepel, mi pedig a Rise Up Careful videója mellett az együttes aktuális albumát és az említett Music Go Music projekt életművét is bemutatjuk teljes egészében.

Hetvenéves korában elhunyt a világ egyik legnagyobb hatású basszusgitárosa, Donald ‘Duck’ Dunn, aki a Booker T. Jones orgonista vezette Booker T & The MG's nevű instrumentális rhythm & blues együttes basszistájaként lett a legendás soul kiadó, a Stax házi zenekarának meghatározó zenésze Al Jackson, Jr. dobos mellett (annak 1975-ös haláláig). Ritmusszekciójuk több száz világhírű felvételen hallható (Otis Redding, Wilson Pickett, Eddie Floyd és Sam & Dave legnagyobb slágerei mellett Isaac Hayes és Bill Withers első lemezein is), és Dunn basszusgroove-jai a mai napig aranybányát jelentenek a hiphop előadók számára. Dunn a Booker T. & The MG's másik fehér tagjával, Steve Cropper gitárossal részt vett Blues Bothers zenekar alapításában, játszott összes lemezükön, szerepelt az 1980-as The Blues Brothers filmben és annak Blues Brothers 2000 című 1998-as folytatásában is. Booker T-ékkel együtt 1992-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, 2007-ben pedig Grammy-életműdíjat kaptak. Dunn 1993-tól kezdve rendszeresen játszott Neil Young mellett, ő basszusozott a legutóbbi Crosby, Stills, Nash & Young-stúdióalbumon is (Looking Forward - 1999), az Are You Passionate? című 2002-es albumon és annak turnéján pedig a Booker T. & The MG's társaságában kísérte Youngot. Donald ‘Duck’ Dunn álmában halt meg Tokióban, ahol a héten két koncertet is adott.