Néhány napja még annak örvendhettünk, hogy Noel Gallagher, az Oasis szólóban is sikeres gitáros-énekese a tavalyi Noel Gallagher's High Flying Birds albumhoz tartozó kliptrilógia (If I Had A Gun..., The Death Of You And Me, AKA... What A Life!) és a már 2012 elejére átcsúszó Dream On után egy ötödik kislemez- és klipdalt is kiad (Everybody's On The Run), most a hétvégén pedig még kiadatlan felvételek is előkerültek tőle: egy rajongói YouTube-csatornán egyszerre két dal is feltűnt, melyet a szerző egy szál gitár kíséretében énekel, állítólag fellépés előtti soundcheck közben, de a pontos dátumot nem tudni. A God Help Us című szám még az Oasis-időkben íródott, egy részlete már a zenekar Lord Don't Slow Me Down című 2006-os dokumentumfilmjében is hallható volt Noel előadásában, de most végre teljes hosszúságú verzióban is élvezhetjük. Ennél sokal izgalmasabb azonban az It Makes Me Wanna Cry című dal, mely az Oasis-időkból a Wonderwall, a szólóban megjelentetett számok közül pedig az If I Had A Gun... hangulatát idézi leginkább (bár ugye Noel az If I Had A Gun..-t is még az Oasis működése alatt, 2009 táján írta).

Friss listák Magyarországról

A moszkvai születésű New York-i dalszerző-zongorista-énekesnő, Regina Spektor gyönyörű új albumának, a What We Saw From The Cheap Seatsnek itt a Recorderen tartottuk a hivatalos magyarországi premierjét, és már egy sor videoklipet is láthattunk az All The Rowboats, Call Them Brothers és Don't Leave Me (Ne Me Quitte Pas) című dalokhoz, most pedig jöjjön egy teljes lemezbemutató koncert is. A művésznő az album megjelenésének hetében, május 31-én lépett fel a New York-i Le Poisson Rouge klubban (ahonnan az elmúlt hónapokban már teljes Fucked Up-, The Shins- és Zola Jesus-koncerteket is mutattunk), és a bő egyórás műsort webcast formájában és rádióadásban is közvetítették (csak azt sajnálhatjuk, hogy a How című bravúrdarab nem hangzott el a lemezről). Az NPR amerikai rádióhálózat honlapjára most a héten került fel a koncert hanganyaga, a YouTube-on pedig mind a 17 szám videofelvételét is megtaláltuk, így most egyben is meg tudjuk mutatni a teljes fellépést, ahol Reginát egy dobos, egy csellista és egy plusz billentyűs kísérte, egy duett erejéig pedig a férje, a szintén orosz születésű Jack Dishel (Only Son) is színpadra lépett. Az albumhoz bónuszként hozzácsapott orosz nyelvű Bulat Okudzsava-feldolgozások mellé ráadásként pedig megmutatjuk azt az anyanyelvi átiratot is, amit Regina Spektor (Регина Спектор) saját aktuális kislemezdalából, az angol-francia keveréknyelvű Don't Leave Me (Ne Me Quitte Pas)-ból tett közzé a héten. Ez így együtt elég jó kedvcsináló a július 18-ra meghirdetett bécsi koncert elé.

Friss lemezeladási listák Nagy-Britanniából

2012 júniusára végre összeállt az elmúlt évek vitathatatlanul legrejtélyesebb és legalaposabb image-et építő előadójának az első albuma. Az egyszerre talányos és lényegre törő iamamiwhoami („én vagyok. én vagyok? ki vagyok én?") művésznév tulajdonosáról sokáig még a szakma és az újságírók sem tudták, ki is ő valójában. Gondosan és tudatosan felépített kép, alaposan megtervezett, kezdetben vírusvideókra építő médiastratégia, szokatlan megjelenési mód, titkolózás, mely több évig, az első lemez megjelenéséig is kitart, és amely az albumot is egészen rendhagyó módon vezeti fel, miközben az egymással szorosan összekapcsolódó, sőt egymásra épülő videók vizuális világa kapcsán Hieronymus Bosch és Dalí, a filmesek közül pedig Luis Buñuel, Alejandro Jodorowsky és David Lynch is eszünkbe juthat, ahogy a klipsorozat értelmezése kapcsán is számtalan interpretáció él, a vallási olvasattól a férfi-nő kapcsolatát érintő, akár freudista teórián át a művészportréig. A projekt elmúlt két és fél évének összes zenei videóját, így a CD/DVD kiadásban megjelent kilencszámos album teljes anyagát is közreadjuk cikkünkben (aminek külön aktualitást ad, hogy június 28-án, a Flaming Lips együttes élőben közvetített világrekord-miniturnéjának keretében zajló újgenerációs MTV-díjkiosztón, a zene és a technológia határterületére specializálódott O Music Awardson iamamiwhoami nyerte el a Digitális Géniusz díjat, épp a legnagyobb esélyesnek tartott Flaming Lips orra elől).

A görög számazású walesi dalszerző-énekesnő, Marina Diamandis a tavaly nyáron kezdett videosorozata (Fear And Loathing, Radioactive, The Archetypes, Primadonna, Su-Brabie-A, Power And Control) mentén építette fel az Electra Heart című második Marina And The Diamonds-albumot, de az április végén megjelent anyag most még tovább bővül: a brit lemezlista élén már No.1 pozícióba jutó album július 10-én Amerikában is piacra kerül, és lesz rajta egy olyan dal, ami a korábbi kiadásokon még nem szerepelt. A fiúkkal való játék szabályait a lányok számára pontokba szedő How To Be A Heartbreaker leginkább a Homewrecker fiatalabb testvérdarabjának tekinthető, de annál sokkal slágeresebb, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy a rafinált popproducerrel, Dr. Luke-kal készült (sőt a társszerzők listáján még a rettegett Max Martin neve is feltűnik). Az új dal után már annak első élő előadását is be tudjuk mutatni Marina most futó brit turnéjának tegnap esti koncertjéről.

Hazai tőkebefektetők 18 millió forinttal szálltak be a Mixgar online zenei alkalmazást fejlesztő startup vállalkozásba. Az idén nyáron négy nagy rendezvényen, az EFOTT, a Hegyalja, a Campus és a SZIN fesztiválok Pepsi DJ Bar helyszínein is bemutatkozó, önmagát social jukeboxként, azaz közösségi zenegépként definiáló applikáció iránt, amelyen magyar fejlesztők alig több mint egy évvel ezelőtt kezdtek dolgozni, a nemzetközi technológiai fórumokon történő megjelenések következtében az utóbbi hónapokban érezhetően megnőtt a szakmai és pénzügyi csoportok érdeklődése. Sajtóértesülések szerint a cég 2013-ra már nyereséges működést tervez.

Augusztus 13-án jelenik meg a Just Tell Me That You Want Me – A Tribute To Fleetwood Mac című feldolgozáslemez, melyen a névadó Mick Fleetwood dobos és John McVie basszista ritmusszekciója körül 1967 óta kisebb-nagyobb zökkenőkkel üzemelő veterán angol-amerikai sztárzenekar dalait olyanok adják elő saját felfogásukban, mint Marianne Faithfull, St.Vincent, a Kills, a Washed Out, a Tame Impala, a Sonic Youth-gitáros Lee Ranaldo, a Dinosaur Jr.-főnök J Mascis, Bonnie “Prince” Billy, a nemrég Budapesten járt Trixie Whitley vagy éppen Jack White gyermekeinek anyja, Karen Elson. A tribute albumról itt a Recorderen már a megjelenés előtt másfél hónappal be tudunk mutatni néhány remek felvételt, Lykke Litől, Antony Hegartytól, a ZZ Top-gitáros Billy Gibbonstól, a New Pornographerstől, a Best Coasttól – és persze az MGMT tagjaitól, akik voltak olyan jó fejek, hogy nem a Peter Green gitáros fémjelezte hatvanas évekbeli blues hőskorból és nem is a Stevie Nicks/Lindsey Buckingham frontemberpár 1975-ös csatlakozása utáni szupersztár érából, hanem a Fleetwood Mac viszonylag sikertelen hetvenes évek eleji periódusából, a pár hete elhunyt Bob Welch-től, az 1971-74 közti felállás gitárosától választottak egy szerzeményt. (FRISSÍTÉS: július elején a Beck zenészi és produceri segédletével készült Karen Elson-felvétel, a Gold Dust Woman című 1977-es Stevie Nicks-szerzemény feldolgozása is nyilvánosságra került, így már azt is be tudjuk mutatni összeállításunk végén – sőt folyamatosan frissítjük és bővítjük tovább cikkünket, ahogy érkeznek az újabb és újabb számok!).

Egymondatos hír: az első két gitármentes albumából (Hopes And Fears – 2004, Under The Iron Sea – 2006) sokmillió példányt eladó, majd Perfect Symmetry című 2008-as anyagán már hagyományosabb és színesebb hangszereléssel próbálkozó brit Keane együttes csak 2012-ben állt elő negyedik sorlemezével, immár négytagú felállásban (a köztes páros évben az énekes Tom Chaplin, a billentyűs Tim Rice-Oxley és a dobos Richard Hughes csak a nyolcszámos Night Train EP-vel jelentkeztek, mely után hivatalos taggá tették a már fél évtizede velük dolgozó Jesse Quin basszistát), de ehhez a Strangeland című új albumhoz már magyarországi koncert is kapcsolódik, október 30-án a Petőfi Csarnokban.

George Michael életének első kislemeze, a Wham Rap! pontosan 30 éve, 1982. június 29-én bukkant fel a brit slágerlistán, és a kerek évfordulóra a 49. születésnapját épp a héten ünneplő brit énekes egy vadonatúj dalt időzített és juttatott el a rádiókhoz: White Light című szerzeményével szeretne köszönetet mondani rajongóinak, akik tavaly őszi tüdőgyulladása és bécsi kórházi kezelése idején aggódtak és imádkoztak érte, de tágabb értelemben is szeretne köszönetet mondani mindenkinek („tényleg mindenkinek, a sajtót is beleértve”), akik hozzájárultak az elmúlt három évtizedben elért sikereihez. „Mondhatom azt, hogy ez lehet a legjobb tánczenei lemez, amit valaha készítettem?” – elmélkedett Twitter-oldalán az énekes, aki legutóbbi katasztrofális kislemezdala, a 2011 elején, a Faith album újrakiadása idején közzétett True Faith című New Order-feldolgozás után mindenesetre most egy kicsit visszavett az autotune-ból.