Hazájában már 2004-es feltűnése óta kultikus rajongás övezi, de a világban is egyre népszerűbb a brit The Cribs testvértrió – melyet egy időben az egykori Smiths-gitáros Johnny Marr is erősített negyedik tagként, láthattuk is, amikor a zenekar vele lépett fel 2010-ben a Szigeten. A Marr kiválása után újra háromtagú formáció májusban megjelent ötödik albumát két legendás amerikai producer, Steve Albini és Dave Fridmann segítségével készítette (be is mutattuk róla a beharangozó kislemezhez, a Glitter Like Soulhoz készült interaktív klipet és magát az In The Belly Of The Brazen Bull című teljes nagylemezt is, amely a mai napig meghallgatható cikkünkben). Az albumról a napokban került ki az Anna című harmadik kislemez (ennek a klipjét a cikk alatt megmutatjuk), következzék hát Lemeztáska sorozatunkban Ryan Jarman zenekarvezetővel lefolytatott beszélgetésünk kedvenc zenéiről és az őt ért hatásokról.

Szeptember 13-án, azaz most csütörtökön ismét szeánszot ülhetnek a nívós gépzene elkötelezettjei, hiszen eléggé kerek line-uppal várja őket a következő budapesti Electronic Beats Festival, ráadásul ismét az impozáns Millenáris Teátrumban. A Telekom őszi európai fesztiválsorozatának keretében most is olyan aktuális előadókat válogatott ki, akik ritkán jutnak el felénk, sőt, némelyik produkcióját először láthatja a hazai közönség.

Itt van például a fellépése alatt rendszerint üveg vodká(ka)t elpusztító berlini techno duó, a Modeselektor, ami legutóbbi lemezével – a tavaly ilyenkor megjelent Monkeytown-nal – tér vissza, ők már többször bizonyítottak. Nem járt viszont még nálunk Nicolas Jaar, a fiatal New York-i producergéniusz, aki élő kísérettel debütál. A Junior Boys eklektikus, de mindvégig pulzáló tánczenéje és az igazi ínyencségnek számító szupergrupp, a Mostly Robot látványos improvizációs performansza mellett hazai oldalról a Volkova Sisters triója, illetve a Lick The Click! house-trió kirobbanthatatlan bástyája, a kifinomult szettjei miatt is kedvelt DJ Crimson gondoskodik az élményekről.

NÉZD MEG A MODESELEKTOR ÉS THOM YORKE BÁBOZÓS VIDEÓJÁT!

A fesztiválra a jegyek ugyan már elővételben elfogytak, de a mai nap folyamán itt még lehet próbálkozni egy nyereményjátékkal, csak egy nevet és e-mail címet kell megadni az oldal alján, aztán várni, hogy az ölünkbe hulljon a szerencse. A nyerteseket szerdán értesítik. Információink szerint a szervezők elkülönítenek még egy "biztonsági tartalékot" is, amiről többet nem tudtunk meg, csak annyit, hogy érdemes figyelni a Facebook-event falát.

És hogy még tenyérdörzsölősebben teljenek a várakozás percei, itt egy videó a tavaly decemberi buliról.

Matthew Dear a 2000-es évek elején tűnt fel az elektronikus tánczenében. A detroiti producer/dj hamar nagy népszerűségre tett szert, sokan cikkeztek arról, hogy ő lehet a techno harmadik generációjának a vezéregyénisége. Dear azonban nem teljesítette be a korai jóslatokat: 2007-ben kiadta az Asa Breedet, amin ugyan meghagyta a technót, de azt nagyon fura módon elkezdte rockkal és szintis hangzásokkal keverni. Ez a mutáció 2010-re nyerte el tökéletes formáját a Black City című nagylemezen, idén augusztus 27-én pedig kijött a folytatás Beams címmel – többek közt erről az új albumról beszélgettünk vele tavaszi budapesti dj szettje előtt. Az interjú a Recorder magazin ötödik számában jelent meg, és most közöljük, hogy már hivatalosan is kapható és a beszélgetés alatt található lejátszón az elejétől a végéig meg is hallgatható a friss nagylemez.

2011 végén Jay-Z többek között azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Kanye Westtel közös nagy sikerű nagylemez, a Watch The Throne egyik koncertjén egy "Occupy All Streets" feliratú pólót húzott magára, a W-t lesatírozva az elitellenes megmozdulás nevének elejéről, az utcát pedig többes számba helyezve. A ruhadarabból kapott több rapperbarát, de még a Def Jam-alapító mágnás Russell Simmons is (lásd a fenti képen), aki azt találta mondani az ötletről, hogy Jigga "egészen új szintre emelte a mozgalmat."

HOGYAN KERESTÉK MAGUKAT RONGYOSRA A HIP HOP NAGYÁGYÚI 2012-BEN? ÍGY.

Ennél jóval érdekesebb, hogy nemrég a New York Times újságírója leült a rapmogullal, hogy hosszadalmasan elbeszélgessen vele hiphopról, karrierről, bizniszről, a kész interjúban viszont annál a részénél, amikor ismét szóba kerül az amerikai tüntetéssorozat, Jay-Z meglepő kérdéssel válaszol: "mi ez az egész, miért harcolnak?" A cikk szerint a mozgalom mellett kiálló Russell Simmonsnak azt is mondta: "nem fogok kimenni a parkba piknikezni, azt sem tudnám, mitévő legyek, miről szól ez a harc. Mit akarunk, tudjuk egyáltalán?"

A pólónyomós üzleti húzás fölé egyébként elég hamar felhők tornyosultak, amikor kiderült, hogy a sztárrapper egy centet sem ajánlott fel az Occupy Wall Streetnek a profitból. Egyes híradások szerint a pólót akkor ki is vonták Jay-Z márkája, a Rocawear weboldaláról, mi most mégis megtaláltuk. Hiszen ami bevált, azt miért kéne abbahagyni, nemdebár?

"Áttúrjuk a lemezesládákat, hogy ne neked kelljen" – szól a mottója az újrakiadásokra szakosodott seattle-i Light In The Attic Recordsnak, ami éppen most lett tíz éves, és nem bízta a véletlenre a tisztességes ünneplést. A jubileumra ugyanis kiadnak egy csomó színes 7 inches kislemezt, a lemezek egyik oldalán egy eredeti, általuk leporolt és pesztrált dallal, a másikon egy feldolgozással, a szériát pedig egy igazi bombával kezdik, az If I'm In Luck I Might Get Picked Up-pal.

IGGY ÉS A BEST COAST ÉNEKESNŐJÉNEK DUETTJE? IGEN, ILYEN IS VAN.

Ezt a dalt attól a Betty Davistől lehetett hallani 1973-ban, aki mostoha módon leginkább csak mint Miles Davis felesége vonult be a zenetörténelembe (igaz, azt mindenhol említik, hogy a mesterre elementáris hatást gyakorolt azáltal, hogy összehozta őt Jimi Hendrixszel és Sly Stone-nal, ekkor kerültek be az elektronikus elemek a repertoárjába), pedig ez a túlfűtött funk mindent elárul az elsősorban modellként dolgozó Betty előadói tehetségéről.

A kiadó a dal feldolgozásához most összeboronálta a los angeles-i Zig Zags zajpunk együttest Iggy Poppal, a kellőképpen mocskos végeredmény pedig meghallgatható a SoundCloudon. És hogy honnan jutottunk idáig, azt azért megmutatjuk fotón is – íme Betty, egyike a hetvenes évek legkéjsóvárabb funk hercegnőinek:

További kuponok: http://recorder.blog.hu/2012/06/04/recorder_pontok

Az évezred eddigi legjelentősebb zenepiaci üzlete lesz, ha a világ legnagyobb lemezkiadója, a Universal Music tulajdonosa, a Vivendi végül felvásárolhatja annak egyik legkomolyabb versenytársát, az EMI-t is. A tranzakció a feltételezések szerint alapjaiban formálja majd át az egyre jobban koncentrálódó lemezkiadói piacot, ezért (is) került az ügylet az előzetes feltételezéseknek megfelelően az Európai Unió versenyjogi bizottsága elé, amely első körben – informálisan – azt a szabad versenyt jelentősen korlátozónak mondta ki (különösen a digitális területen), és ezzel párhuzamosan elutasította a Vivendi védekezését és érveit a tranzakció engedélyezése mellett. A franciák persze nem adják fel.

A brooklyni pszichedelikus-indie-folk-pop zenekar következő (negyedik) nagylemezére már három éve fenik a fogukat a különleges hangulatokból táplálkozó zenehallgatók, mégpedig nyomós okkal: Veckatimest című 2009-es albumuk, nézelődjünk bármerre is a neten, megjelenését követően rendre a bólogató kritikusi dícséretek partján kötött ki – a Metacritic összesítésében százból 85 pontot kapott –, illetve az amerikai Billboard nyolcadik helyén.

Új, egészestés betevőjét, a Shields-et a Grizzly Bear idén szeptember 18-ra ígérte, de az NPR Music oldalán tegnap este elérhetővé tette az egész lemezt, így az bárki által végighallgatható ide kattintva. Mi egy hallgatás annyit előlegeznénk meg: príma kis őszi lemez lett, avarillatú melankóliával és buzgó csúcspontokkal.

A hallgatáshoz egy kis vizuál – ilyen lett az artwork, üzeni a zenekar az Instagramról:

Az egykori Beatles 70 éves dalszerzőjét szombaton ünnepélyes keretek között tüntette ki Francois Hollande francia elnök a zenéért tett szolgálataiért, mégpedig országának legrangosabb elismerésével: a zenész a (még Bonaparte Napóleon által alapított) Becsületrend tiszti fokozatát kapta meg.

Ennyivel azonban nem úszta meg az estét Sir Paul McCartney: felült egy Eurostar vonatra, és meg sem állt Londonig, ahol a Damon Albarnnal turnézó Africa Express mellé lépett fel a színpadra. A nyolcvan zenész – köztük Tony Allen, a korábbi Led Zeppelin-basszeros John Paul Jones és Gruff Rhys a Super Furry Animalsből – egy külön erre a célra bérelt vonatjáraton utazott egyik turnéállomásról a másikra, bejárva az angliai Middlesborough-t, Glasgow-t, Manchestert, Cardiffot és Bristolt, és csak pénteken közölték mindannyiukkal, hogy egy különleges vendég is csatlakozik majd a londoni végállomáson. Ez lett belőle:

A brit elektronikus – bocsánat, bass music! – színtér egyik legígéretesebb portékája, a mindössze két éve aktív, még mindig szemtelenül fiatal (18 és 20 éves), de máris sokak figyelmét kiváltó Disclosure testvérpáros eddig a dallamos future garage mezsgyéin belül maradva főleg saját berkeiknek, a Julio Bashmore és XXXY fémjelezte vonulat kedvelőinek készítette zenéit, a vokálokat is inkább csak eszközként használva.

Nemrég viszont kicsit fordult a kocka: már a júniusban megjelent The Face EP-jükön is jóval nagyobb szerepet kapott az ének, alig egy napja nyilvánosságra hozott új számuk, a Latch viszont egyenesen a frontvonalba tolja azt. A torok tulajdonosa, Sam Smith szintén új arc a színtéren, amit pedig ebben a négy percben mutat, az bőven bizakodásra ad okot.

Reméljük, halljuk majd őt a Disclosure-fiúk debütalbumán is, ami 2013-ban várható.

Latch ft. Sam Smith by Disclosure