Mindenkinek, aki szereti a szokatlan dolgokat. Magasról leszarom a reprodukciót! Azért nem jön össze semmi, mert csak mászni vagy hajlandó. Valami baj van ezzel a hellyel, mégis azt mondom: fel a fejjel! Vajon létezik-e kód a magunkba zártság feloldására? Búcsú, ölelés, samurai; az időtlenség keresése; határozottság és bizonytalanság; elbukik, nem áll fel. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
2023 elején jelent meg a Kultivátor első lemeze, a kietlen, kíméletlen, dobgépes noise rockos-punkos Hasadás. Egy rövid élő felvétel (Nagyon jó, hogy ORDÍT!) után csak most érkezett el a folytatás. A Torzító hegekkel gyógyul nagyjából ugyanúgy írható le: a punk dühe, a posztpunk kietlensége, a noise rock éles, érzékeket letaglózó hangzása találkozik rajta. Mégis sokban különbözik az első lemeztől. Mr. Boss, aki a dobgép, gyorsabb tempót diktál, a basszus mélyen mormog, a gitár pedig betölti a teret. Jóval telítettebb, sűrűbb ez a zene, mint korábban volt, de ugyanúgy nagyon hatásos, és bár nyilvánvalóak az előképei, egyéni hangot hoz. (A cikk címét A mélység című számból vettem. Ők láthatók a nyitóképen, Németh Éva fotóján.) Facebook
"Mindenkinek, aki szereti a szokatlan dolgokat, szokatlan szabályokkal" - hangzik el emeca33, vagyis emekajji (Mulató Aztékok, ugyebár) szólólemezének elején, meg az, hogy "szomorú-vidám fúziók", továbbá az, hogy "lo-fi album", meg hogy "laptopmikrofonnal vettem fel". A cím, miszerint A nyugdíjas hotel fantomja (8m²), már sejteti, hogy itt nem egy szokványos beat tape-et kapunk, és valóban. Lötyögős, sokszor latinos instrumentális dalocskák ezek - de azért mindig van bennük valami csavar, oda nem illő szintihang, megborult arányok (pl. előre tolt dob), majdnem szétcsúszó szerkezet. Meg vannak azért kilógó dalok is, az Erő szakkör pl. egy Neptunes demó(paródia), a záró Hajnalcsillag pedig egy tényleg kedves, álmodozós darab. Elsőre meglepő, annyira nem olyan, amire számít az ember, de valójában nagyon is szerethető darab. Mulató Aztékok Facebook, Instagram
A Kintsugi zenekar a progresszív metal és a fúziós jazz keverékét játssza. A technikás szólók és a súlyos zúzások, no meg a mindenféle ravasz ritmusok egyaránt megtalálják a helyüket a hosszú, összetett struktúrájú számokban. Bemutatkozó EP-jükön az első és a negyedik, utolsó számba fúvósok hoznak igazán különleges (kicsit spanyolos) ízeket. Magában a zene is komoly ambíciókat árul el, de még rátettek egy lapáttal: egy teljes rövidfilmet rendezett Lauter Attila (aki egyben az egyik gitáros is) és Váradi-Orosz Kristóf. Ez a családon belüli erőszakról és annak a gyerekekre tett hatásáról szól, hatásosan és szájbarágás nélkül. Ahogy Lauter a Nuskullnak mondta, "a határozottság és a bizonytalanság is eszköz, és itt az utóbbi használata reményeink szerint azt eredményezi a nézőkben, hogy diskurzusra sarkallja őket a témával kapcsolatban." A filmben szerepel egyébként egy kintsugi is, vagyis egy váza, amit úgy ragasztottak össze, hogy látszódnak a sérülések - de hiszen ezt Dzsúdlónak köszönhetően tudják már a magyar zenerajongók. (A hanganyag önmagában is fent van a stream oldalakon.) Facebook, Instagram
Ricky The Tricky és Ótvar Pestis sokszor dolgozott már együtt, illetve közösen jegyzett albumuk is volt. A Komoly zajok ismét kettejük neve alatt jelent meg. Nagy része trap / drill / rage, de akár brostepesen veretős irányokat is vehet, vagy akár metálos gitárokkal, ipari jellegű komoly zajokkal is találkozhatunk - másfelől fojtottabb dalok is szerepelnek itt (Utca zaja és Dráma), illetve még régisulis pop-rapszerűség is (Interlude). A 19 szám, 45 perc komoly vállalásnak számít ebben a stílusban, de a változatosság miatt végig fenntartja a figyelmet az album. Ricky The Tricky Instagram, Ótvar Pestis Facebook, Instagram
A veszprémi CAPSLOKK a régisulis hiphopot követi, nagybetűkkel és KISBETŰKKEL címmel már két albumuk is megjelent. A Negyedik című új EP lendületesebben indul, de ezután a lassabb, inkább befelé forduló dalok következnek, és úgy érzem, inkább ezek mutatják a duó igazi arcát. A szövegek érezhetően szívből jönnek. A záró Zaj frekvencia sanzonos mintája már majdnem giccses, nagy bravúr, hogy ezt is sikerül működőképessé varázsolniuk. Instagram
2024-ben mutatkozott be a Premex Solus, Noise Sculptor és Rácz Mihály (Hideg Roncs) duója, és már a negyedik kiadványnál tartanak. A brazil The Church of Noisy Goat kiadónál megjelent album kísérőszövegében az olvasható, hogy korábban két megközelítéssel dolgoztak: volt, hogy felismerhetőek voltak a hangszerek és a természeti, emberi környezet hangjai, és volt, hogy annyira manipulálták ezeket, hogy nem lehetett már visszavezetni a hangokat az eredetükhöz. A Watching While Turning a kettő között van valahol: legalábbis sejthető eredetű és absztrahált hangok találkoznak a hosszú, drone-os számokban; néha felismerhető ritmusok vagy akár dallamok nyújtanak fogódzókat. A sejtelmes, gyakran hideg, néha rituális-misztikus hangulat viszont ugyanaz, mint a korábbi kiadványokon. Facebook
Idén 25 éves a Depresszió, és új lemezük a 11. a sorban. Az El kell mondaniról az olvasható a sajtóközleményben, hogy a dalszerzést "korábban sem vettük félvállról, de ebben az anyagban van a legtöbb munkánk." Amúgy nyilván egy Depresszió-lemeznek hangzó lemez ez - ahogy mondják, "amitől mások a mostani dalaink a régiekhez képest, az az évek alatt felszedett tudás, a hangzásbeli különbségek, plusz az is, hogy több irányból jönnek most, mint mondjuk 20 vagy 25 évvel ezelőtt." A keményebb, küzdős dalok mellett van egy szerelmes szám is, amiben ilyen sorok vannak: "Felcsendül a mi dalunk / te és én már mi vagyunk", vagy "elvarázsol folyton a szép és csodás lényed / minden adott benned, ami számomra a lényeg". Honlap, Facebook, Instagram
Két koncertlemez is megjelent mostanában. Az Ivan & The Parazol tavaszi lemeze, a Belle Époque nem csinált titkot abból, hogy a stadionrockot kívánja megidézni. Még felvételről is átjön, hogy valóban jól állt ezeknek a daloknak a Budapest Park színpada (ami ha nem is stadion, de nagy). Furább döntés, hogy a Honeybeast megjelentette Cinematrip fantázianevű koncertjének felvételét, hiszen ennek az volt a lényege, hogy a zenekar egy félkörívben felépített, hatalmas ledfal előtt játszott, "rendkívül intenzív vizuális élményt" nyújtva. Enélkül ez egy sima koncertfelvétel, igaz, közel két óra hosszúságú és jó minőségű. A bevezető szerint egy történetre fűzték fel a dalokat: az utazás során "a legszorongatóbb félelmeink feloldást, legmerészebb álmaink és legsötétebb vágyaink pedig értelmet nyernek". Ivan & The Parazol honlap, Facebook, Instagram, Honeybeast Facebook, Instagram
Rónai András
