Budapesten csak fehér emberek élnek? Arooj Aftab a Magyar Zene Házában

A pakisztáni-amerikai énekesnő az éjszaka titkairól szóló, tradicionális elemeket beépítő jazzes dalaival elvarázsolta a közönséget a Bartók Tavaszon – közöttük pedig gyakorlatilag stand-upozott.

A pakisztáni-amerikai Arooj Aftab valószínűtlen sikert aratott 2021-es lemezével, és a tavalyi, az éjszaka titkait, a vágyakozást és a sötétséget is megragadó album is jó fogadtatást kapott (itt a Recorderen is). A koncert hozta azt, amit várni, remélni lehetett tőle.

OBAMA PLAYLISTJÉTŐL A GRAMMY-DÍJIG: ITT ÍRTUNK AROOJ AFTAB PÁLYÁJÁRÓL

Nyilvánvaló volt, hogy elsősorban az énekesnőn múlik majd minden, és ő gyakorlatilag eszköztelenül, csak a hangjával, átélt előadásával magával ragadta a Magyar Zene Házát lazán megtöltő közönséget. A zenekar úgy is tudta hozni a finoman indázó kíséretet, hogy hárfa helyett gitárral kellett beérnünk. A lemezverziókhoz képest talán több volt a hangszerszóló, ezzel jobban kijött a zene jazzes oldala.

Ez nagyjából a papírforma volt – ami nem gond, sőt. Ami meglepő volt, hogy dalainak érzéki-törékeny világához képest Arooj Aftab az átvezetésekben gyakorlatilag stand-upozott, sok fuckkal tarkítva. Először beharangozta, hogy jól fogunk szórakozni az új lemez dalaival, aztán együtt depizünk az előző album pár számával, és majd jól összezavar minket. Elmesélte, hogy nemrég beteg volt, mert egy bronchitises nő ráköhögött (egy énekesre!), de már jól van, nem kell félniük az első sorban állóknak sem – akiket megkért, hogy ne videózzák, mert onnan előnytelen az álla, bár végül is videózhatják, csak az Instára ne tegyék ki.

Elmondta, hogy nem igazán érti a Városligetet, ahol ott van egyrészt a Magyar Zene Háza, másrészt romos épületek, amikben bárok vannak; hogy menő volt a két Grammy-jelölés, kár, hogy amikor kiderült, hogy nem nyert, abban a pillanatban ejtette a sztorit mindenki. Megkérdezte, hogy Budapesten csak fehér emberek élnek? Legközelebb hozzuk már el a fekete és barna bőrű barátainkat (néhányan bekiabáltak, hogy itt vannak) – amúgy büszke arra, milyen sokszínű közönsége van, a többi zenész irigykedik is rá.

A Raat Ki Ranit úgy vezette fel, hogy nem szokta elmondani, miről szólnak a dalok (mármint a nem angol nyelvűek); felidézte, hogy hallott egy perzsa énekest, aki ezt tette, ő pedig arra jutott, hogy hát igen, mindegyik dala arról szól, hogy „a hold csinál valamit”. De itt kivételt tett: a dal arról szól, hogy elmész egy buliba, és összenézel valakivel és szikrák lobbannak - majd sarkon fordulsz és hazamész a párodhoz. „Legyünk érzelmileg érettek, valljuk be: mindenkivel megtörtént ez. Csak nem szoktunk beszélni róla, pláne nem írunk dalt. Hát én mindenki helyett megtettem” – mesélte az „egytől egyig fiatal és vonzó” emberekből álló közönségnek.

Szöveg: Rónai András. Fotók: Pályi Zsófia / Müpa