Kísérteties térbe érkező majdnemdalok. Perila: Intrinsic Rhythm (lemezkritika)

Az orosz származású Perila olyan aktív az ambient / kísérleti zene határvidékén, hogy aki kicsit is követi ezt a világot, biztosan találkozott a nevével. Az Intrinsic Rhythm eddigi csúcsműve. Ez a kritika a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

Az orosz származású, Berlinben élő Perila (vagyis Alexandra Zakharenko) termékeny és sokat kollaboráló zenész az ambient és a kísérleti zene határvidékén. Az Intrinsic Rhythm eddigi csúcsműve. Első részében a meghatározó hangok a hideg szintik és zörejek – utóbbiak egyfelől konkrét zajoknak tűnnek, szinte kézzelfoghatóra és plasztikusra keverve (nagy élmény fejhallgatón); másrészt mégsem lehet megmondani, miből származnak, amitől igazán kísérteties lesz az eredmény. Egy szétglitchelt dallam vezet át a második részbe, ahol törékeny, a tágas térben bolyongó és elhaló, előbb szöveg nélküli, majd angolra váltó ének lesz a főszereplő.

A két rész jól megemeli egymást. A lemez elejének kissé hatásvadász voltát megmenti, hogy egészen másba fut bele, mint amire számítanánk; a második rész majdnemdalai pedig jóval többet jelentenek maguknál azáltal, hogy a megteremtett, ködös és kísérteties térbe érkeznek meg. A záró szám pedig egy frappáns gesztussal visszahozza az egészet a valóságba.

Előadó: Perila

Cím: Intrinsic Rhythm

Kiadó: Smalltown Supersound

Megjelenés: 2024. 

Műfaj: kísérleti ambient

Kulcsdal: Sepula Purm

8/10

Rónai András