Tánc és melankólia. Cold Contrast: Last Honest Words (lemezkritika)

"A legjobb fajta, borongósan lépegetős darkwave" - írtuk az év elején a Cold Contrast bemutatkozó daláról. Az első nagylemezükkel vajon tudják tartani a szintet? Ez a kritika először a Recorder magazin 118. számában jelent meg. 

Habár a hazai dark/goth zenei színtér az utóbbi években több izgalmas zenekart is a felszínre dobott, a tavalyi Misdeed, a Cold Contrast első dala még így is feltűnést keltett. A darkwave legjobb hagyományait követő, egyszerre táncolható és borongósan melankólikus dal annyira kiforrott és profi volt, hogy inkább tűnt egy már rég befutott nemzetközi együttes új dalának, mint egy vadiúj, hálószobaprojektből frissen zenekarrá nőtt produkció első próbálkozásának.

Azóta egy sor újabb dal és egy EP bizonyította, hogy ezt a szintet tartani is tudják, a most megjelent debütalbum pedig egy lépéssel tovább megy és amellett, hogy következetesen megmarad a kijelölt vonalon, annak keretein belül el is kalandozik az egyik csúcsdarab, a Silent Souls markáns alapjaitól és fenyegető atmoszférájától egészen a Devil Inside of Me kifejezetten rádióbarát dark pop hangzásáig. A zenekar amellett, hogy jó érzékkel nyúl vissza a műfaj gyökereihez, újat is tud mondani és egy ilyen anyaggal a hátuk mögött simán benne van a pakliban, hogy hamarosan a színtér nemzetközi fesztiváljain találják magukat.

Előadó: Cold Contrast

Cím: Last Honest Words

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2024. szeptember 19.

Műfaj: darkwave

Kulcsdal: Dependency

9/10

Frank Olivér