Melankóliában fürdőzni. Khruangbin: A La Sala (lemezkritika)

Nem biztos, hogy az A La Sala lesz mindenkinek a kedvenc Khruangbin-lemeze, de sok új rajongót fog vonzani a triónak. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.

A mai fősodor egyik legfurcsább, egyben legörömtelibb jelensége a houstoni Khruangbin. Ez a többnyire instrumentális gitárzenét játszó trió nemcsak megmutatta, hogy a 2000-es évek downtempo életérzésének van folytatása napjainkban is, de eljutott a legnagyobb fesztiválokra, sokszor teljesen valószínűtlen nevek közé ékelődve (például az idei Coachellán a The Rose nevű dél-koreai indie rock zenekar után, illetve Jhené Aiko R&B énekes előtt lépett fel).

Ráadásul a tagok egy meglehetősen befelé forduló, melankóliában fürdőző új lemezzel érkeznek most mindenhova, ami ugyan nem szenved hiányt dögösebb pillanatokból – a félúton lévő Pon Pón elképesztően hangulatos –, de szívesebben időzik el magában, így a társasabb funk elemeket előszeretettel cseréli le nagyobb teret igénylő, lassabb szólókra és csak pont annyi ambient/dub hatásra, hogy véletlenül se érződjön elektronikus zenének. 

Előadó: Khruangbin

Cím: A La Sala

Kiadó: Dead Oceans

Megjelenés: 2024. április 5.

Műfaj: downtempo, funk, soul, dub

Kulcsdal: May Ninth

8/10

Velkei Zoltán