Virágnyelven oszt meg titkokat – Különleges live session sorozat a Noémotól, itt a Live at Nyúl

Heti bontásban megjelenő, hangulatos kerti live session sorozattal jelentkezik az egyik legizgalmasabb fiatal énekes-dalszerző, Takács Noémi, aki itt is egy igazi szupergrouppal játssza új dalát, a sejtelmes-dreamfolkos Emésztőenzimet. „Az a célom, hogy kimozdítsam a hallgatóságot az általuk komfortosnak ítélt gondolkodásmódból, hogy egy kicsit megpiszkáljam a fantáziájukat. Hatást gyakorolni, kizökkenti a közönyből, amit mostanában gyakran tapasztalok. A zene invitálás a közös gondolkodásra.”

„A mélyen rejlő valódiság vonz az emberekben, ami mindig túlmutat a látható valóságon, a láthatatlan régiókban a leginkább tetten érhető. Ami lehet egy álom, fantáziakép, ami adott esetben sosem kerül közlésre. Ezek a belső tartalmak a cselekedeteink mozgatórugói. Erre egy példa az Emésztőenzim c. dal. Vajon mi zajlik le egy nő fejében, ha találkozik valakivel, aki a kelleténél nagyobb hatást gyakorol rá? Vajon mi zajlik le a hallgató fejében, ha meghallgatja ezt a történetet?” – meséli Noémi. „A zenekari live sessionnek az a célja, hogy ezen gondolatmeneteket kitágítsa egy sokkal szélesebb zenei térbe, ahol együtt egy nagyobb várat építhetünk. Így próbálunk befogadó fülekre találni.”

A felvidéki származású Takács Noémi sok formációban zenélt már, de a Noémoban teljesedett ki igazán, ezt bizonyította két éve a megkapóan szép, letisztult, mélyre menő Szívverés EP-je, majd a 2023 végén megjelent Vagyok is, melynek Csoóri-verset feldolgozó címadója épp itt, a Recorderen debütált. A live session első száma is erről a lemezről származik, a sejtelmes, dreamfolkos hangulatú Emésztőenzim. „Az Emésztőenzim talán az egyik kedvenc dalom Noémitől. Szeretem a zenében rejlő finom iróniát, a szövegben, hogy egyszerre karcos és sejtelmes, mégsem próbál semmilyen lenni. Nekem ez a dal letisztult, őszinte, és felcsillant egy kis humort is a színfalak mögött” – mondta Tóth Eszter, a Napfonat énekesnője, aki Noémi zenekarában is citerázik és vokálozik.

Noémi káoszos jegyzetfüzete, amibe a dalszöveget írta.

A live session anyagát Weil András stúdiójának Nyúl utcai udvarán rögzítették (innen a cím), a képi világot ismét Vadas Géza álmodta meg, és Erdei Bálint közreműködésével vette fel. „Géza vizuális elképzelései nagyon jól illeszkednek a zenénkhez, megvan benne ugyanaz az újító szándék, a műfaji kereteknek megfelelni nem akarás” – mondta Noémi. „Fenyvesi Marci keverte és masterelte a nyersanyagot. Marci az egyik legrelevánsabb személy a szakmai életemben. Az elmúlt években minden felvételnél jelen volt, mint gitáros, mint hangmérnök, mint ember. Nagyon jól ismer, értő figyelemmel van jelen, és mindig van egy plusz ötlete, amivel kiterjeszti az elképzelt zenei víziót.”

Noémi tulajdonképpen egy igazi szupergrouppal játszik, az ő képességeiket domborítja ki a live session sorozat is: Tóth Eszter citerázik és énekel, az elsősorban hangmérnök-producerként ismert Fenyvesi Márton gitározik, a New Fossilsban, a makrohangban és a Dresch Quartetben is játszó Gyányi Marcell basszusgitározik, és a Mörkös, New Fossils-os Szabó Dániel dobol a felvételeken. „Mindnyájan a saját hangszerük legmeghatározóbb kortárs játékosai, alázattal vannak a zene iránt. Hatalmas élmény a közös munka.”

A live session további apropója, hogy a Noémo teljes zenekaros koncertet ad március 7-én a Turbina nagytermében a Napfonat zenekarral kiegészülve: egy este két önálló koncert a női dalszerzők jegyében. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

A live session darabjait Noémi barátainak, kollégáinak impressziói is kísérik majd, az Emésztőenzim kapcsán Vecsei H. Miklós osztotta meg a gondolatait:

VECSEI H. MIKLÓS NOÉMORÓL ÉS AZ EMÉSZTŐENZIMRŐL

„Egy régi kert, talán a gyerekkorban sokat voltunk itt. Talán már nem is él, akinél. Elhagyott, de magukban élő játékok és arcok, fel- és lemászókák: közel jött a távoli távol. Noémo azon ritka előadók közé tartozik, aki nem a közös, utcai nyelvünkön szeretne közölni, hanem próbál egy saját világ szabályai szerint kiszólni magából, mintha virágnyelven osztana meg titkokat. Látszik a szemén, a homlokán, az enyhén remegő ujjain, hogy ez most fontos, és csak így mondhatja el. És aki érzi, hogy itt semmiféle támadásról nem lehet szó, az mellé áll és úgy hallgatja. Jó nézni a felvételen a társakat, akik érezhetően vele vannak ebben. Megejtő, talán túl sokszor is találkozik véletlenül a szöveg és a zenekar tagjainak állapota, testtartása. Tehát kapunk egy igazán jó zenét, és mellé egy titkot, egy rejtvényt. Jó kiindulás. És hallgatom, és igyekszem megismerni a szabályait, hogy megtudjam, miről is beszél. Az is előfordul, hogy félelmet, otthoni honvágyat, boldog szomorúságot, vagy valódi összetartozást érzek. Az emésztőenzim is ebbe a sorba tartozik. A prózai megszólalásokkal színesített dalt először hallva, mintha nem őt hallanám, és mintha sosem lenne itt, akihez szól. Nem próbál hasonlítani, nem próbál véleményt formálni, nem próbál erős lenni, minden hang szól valamiről és tart valahová, mint ahogy általában a Noémo-dalokban. Nem vagyok zenész, nem szeretném tovább boncolni avatatlanul ezt az egy dalt. De újra és újra hallgatom. Ha megkérdeznék, miért? Újra csak azt mondanám, hogy a titok miatt, ami végigvonul a dal alatt és szeretnék hozzá közelebb kerülni.”

Noémo a Facebookon. Instagramon.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.