„Egy nagy levegővétel, mielőtt ránk szakad a következő szökőár” – iamyank-interjú

Külföld felé kacsintgat, spéci Doors-lemezre készül, és november végén a poszt-metálos (All Machines Will Fail) és a poszt-apokaliptikus (Láttam a jövőt meghalni) projektjét is közös nevezőre hozza egy koncert erejéig iamyank, aki ha épp nem a sok saját projektje közül foglalkozik valamelyikkel, akkor a Vad Fruttikkal alkot és turnézik. Az aktualitások mellett arról is megkérdeztük, mikor fog végre pihenni egy kicsit.

Márciusban játszottál az egyik legfontosabb kelet-európai showcase fesztiválon, a ljubljanai MENT-en. Milyen élmény volt?

Bevallom, tartottam tőle, két okból is. Egyfelől nem tudtam, hogy egy teljesen idegen közönség előtt, aminek semmilyen kontextusismerete nincs rólam, rólunk, tudja-e értelmezni, hogy mi történik. Másfelől pedig, hogy sikerül-e mélységet adni egy ilyen helyzetben, hiszen a showcase – ahogy a neve is elárulja – nem egy átlagos szituáció, egyfajta verseny-, vagy piaci helyzet érzéstől tartottam. Szóval biztos, ami biztos, igyekeztünk mindent lesöpörni, és olyan energiával játszottunk, hogy nem hagytunk választást: aki bírta, az maradt, aki nem, az kiment. Utóbbiak meglepően kevesen voltak szerencsére. Valami működött.

Ez azt is jelzi, hogy komolyabban ráfeküdtél a nemzetközi építkezésre?

Décsy Eszti a managerem immáron harmadik éve, rengeteg munkát fektet abba, hogy a határainkon túlon megfelelő helyzetbe kerüljön a zenekar. Ha ő hisz benne, akkor én is, úgyhogy ahova tudunk, megyünk. A MENT előtt még voltak kételyeim, hogy egyáltalán akarok-e sokat utazni, de annyira jó a csapat, hogy egy jó kis osztálykirándulásra mindig vevő vagyok velük.

Tervek, célok?

Sonar, Boum vagy Exit fesztivál szuper lenne 5 éven belül, de bevallom, kreatív céljaim vannak csak, az Eszti által felgöngyölített lehetőségekre pedig reagálunk. Én az összes kapacitásomat a koncert, a produkció és az új zenék szolgálatába állítom. A Láttam a jövőt meghalni folytatása már most érik a fejemben, a koncerttapasztalatok alapján rengeteg új hangzásbeli ötletem támadt azzal a felütéssel, hogy „ó, szóval ez x jól működik, és vajon y hogy működne?”.

Májusban kijött egy számod egy amerikai kiadónál (Errorgrid) egy válogatáslemezen. Ez hogy jött össze? Az is szerepel a terveid között, hogy nemzetközi kiadóhoz szerződj?

Van egy amerikai zenész arc, Snakes of Russia, ő a második legerősebb hatás számomra (Lorn után), és láttam, hogy megjelent ennél a kiadónál. Rácsekkoltam, és láttam, hogy szinte minden kiadvány az a világ, amit én most szeretek az elektronikus zenében: sötét, torz, lassú, monumental, valahol a doom metal és a downtempo / noise keveréke, műértő kezek által faragva. Bekövettem őket instán, másnap rámírt a kiadó vezetője, hogy látott pár részletet az instámon (még az épp készülő Láttam a jövőt meghalni-ból), küldjek neki demókat, küldtem, aztán megbeszéltük a lehetőségeket és ez a válogatáslemez lett az első közös kapcsunk. Biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó.

Nyáron volt egy izgalmas koncertetek Nóvé Somával, Varga Dániellel és Vangel Tiborral a Müpában, amin a Doors zenéjét gondoltátok teljesen újra. Ebben a projektben mi izgatott? Lesz folytatás?

Elképesztően izgalmas project volt! Baromi nehéz időszakban, nagyon kemény munka volt, de abszolút megérte. Ezek a srácok, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni, annyi kellemes pillanatot hoztak, hogy örök csoda emlék marad a közös munka. A műsorra rendkívül büszke vagyok, ahogy az elején megbeszéltük, mindent megtettünk, hogy ne covereket csináljunk. Én arra igyekeztem gondolni, hogy Morrison hogy csinálná, ha ma élne, milyen hangszínekre flesselne rá. A pszichedéliát és a sötétséget feltekertük, a könnyed dallamokat kiirtottuk, absztrakciót és költőiséget injektáltunk. Morrisonhoz személyesen a démonai, a rituális attitűdje, a zabolázatlan vadsága köt, ezeket igyekeztem megjeleníteni, erősíteni. Rendkívül büszke vagyok az eredményre, folytatni fogjuk, egy lemeznyi anyagot már felvettünk belőle, most állunk neki a keverésnek és jövőre szerveződik néhány koncert, igazi ínyencfalat lesz minden.

Hogyan fejlődött a Láttam a jövőt meghalni koncertshow-d benned, és hogyan technikailag? Láttam, hogy voltál egy prágai rezidencián, ahol a fényshow-n turbóztatok még egy kicsit.

Pont egy éve volt az első. Már akkor is nagyon jól megértettük egymást a csapattal, azt érzem, hogy ez csak mélyült és már mindenkiben erősebb a rutin is, mindenki tudja, mikor mi történik, kint a hangosító pultban (Lugosi Dani) és a fénypultban (Bús Álmos) is. Soha életemben korábban nem volt még olyan színpadi produkcióm, ami ennyire kerek, ennyire tökéletesen körülölel, ahol annyira otthon érzem magam, hogy nem köt semmilyen kontroll. Nekem a vokálelőadás a mai napig a legnagyobb kihívás, hiszen nagyjából nulla skillem van, de lassan elkezdett kialakulni egy karakter, amit koncertről koncertre stabilabban tudok hozni, és biztosan bele lehet kötni, de nekem már hozza azt az érzetet, amit szeretnék közvetíteni. Prágában 3 napunk volt egy csúcs fénypulttal próbálgatni dolgokat, tanulságos volt, de amire ott rájöttem, az az, hogy nem akarom mégse előre programozni a műsort, legyen manuális, legyen az aktív tagja a zenekarnak a fénytechnikus is, vigye érzésből, túlozza el, ahogy mi is.

Beszéltél már róla, hogy a poszt-metálos, poszt-apokaliptikus projekted, az All Machines Will Fail, és a Láttam a jövőt meghalni egy tőről fakad, ennek jegyében pedig összeolvasztod a két koncertanyagot „egy hosszú, kétórás zuhataggá” november 24-én az Akvában.

Néhány éve még két teljesen külön világnak éreztem, de most már látom, hogy sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint gondoltam. A Láttam a jövőt meghalni egy elektronikus anyag, ami a post-metal felé húz, az All Machines Will Fail pedig post-metal, ami az elektronika felé húz, így adta magát, hogy milyen lenne, ha egyikből a másikba jutnánk át egy estén, főleg, hogy mindkét formáció 3 fős és két tag (Kocsis Máté, én) egyezik. A koncerten egy rövid átkötő szekció fogja összekötni a két világot egy előre elkészített hang/videóanyaggal, mint egy nagy levegővétel, mielőtt ránk szakad a következő szökőár.

Látod már, hogy mi fogja meghatározni a jövő évedet?

A második All Machines Will Fail-lemez befejezése és bemutatása lesz az év első felének legfontosabb projectje. Igyekszem a yankos dolgokat kicsit fióknak gyűjtögetni most, még adok egy kis időt a Láttam a jövőt meghalni-nak, hogy terjedjen, ülepedjen, és olyan helyekre vigyük el, ahol még nem járt. Egy-két új single, remix azért valószínűleg lesz. Még konkrétumokat nem ígérhetek, de a videós anyagainkat szeretném egy fokozattal intenzívebbre kapcsolni, live session, klip, experimentál videó projectek formájában, az időm nagyjából 30 %-át próbálom 3D tanulmányaimra fordítani ennek okán.

Az elmúlt időszakban rendszeresen lesérültél. Túlhajtottad magad? Fogsz majd pihenni is azért?

Az okokat magam sem tudom. A kezemet önszántamból törtem el a színpadba ütve, a lábamat meg egyszerűen figyelmetlenségből eltaknyolva. Gyanús, igen, hogy ezt az évet (is) túlfeszítettem, de 8 hétig gipszben, nyáron volt időm átgondolni, hogy mi van. Ennek köszönhetően a téli időszakra már fele annyi terhelést tettem, mint terveztem, illetve Esztivel nagyon szigorúan fogjuk a gyeplőt a koncertek és egyéb projectek nyaka körül. Ha minden jól megy, az idei karácsonyom nyugodt lesz, amit az elmúlt 5 évben sajnos nem sikerült kivitelezni.

iamyank november 24-ei koncertjére itt kaphatók jegyek, Facebook-esemény itt.

interjú: Soós Tamás
fotók: Papp Fanni