Dal helyett katedrális. Anjimile: The King (lemezkritika)

Feketének és transzneműnek lenni a mai Amerikában: erről szól Anjimile nem meglepő módon elég súlyos, a kritikusok által ajnározott albuma, ami a Bibliához is ihletésért folyamodik. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.

Míg Anjimile bemutatkozó lemeze (közepesen érdekes) art pop / folk volt, itt ezeket csak kiindulópontnak használja valami nagyobb szabásúhoz.

Gazdag, kiművelt, olykor azért a kimódoltságba is átforduló éneke leginkább Anohnit juttatja eszembe (nyilván nem jöhet ki jól az összehasonlításból). Emellett leginkább a gitárjára épül a lemez, de ezt Shawn Everett producerrel váratlan irányokba téríti el: rögtön az elején mintha csembalót hallanánk, néha ütőhangszerre emlékeztet, máskor ambientesre effektezik. Előkerülnek még nagyívű, szöveg nélküli kórusok is, súlyosabb dobok és zajosabb megoldások az ipari-kísérleti zenéből. A dalforma kereteit is feszegeti: elhagyja a verze-refrén struktúrát, nagyszabású katedrálisokat épít, vagy széthúzza a dalt.

Szóval van ambíció bőven, sok kritikus lelkesedik is; én egyelőre inkább az ígéretét hallom valami igazán jónak, bár vannak itt is bőven értékek. 

Előadó: Anjimile

Cím: The King

Kiadó: 4AD

Megjelenés: 2023.

Műfaj: kísérleti folk

Kulcsdal: The King

7/10

Rónai András