Dögös groove körül tétovázni. The Necks: Travel (lemezkritika)

Sok zenekarra mondják, hogy besorolhatatlan, de az ausztrál The Necks azon kivételek közé tartozik, akik tényleg azok. Zongora-dob-bőgő, de nem jazz, hanem... Ez a minikritika először a Recorder magazin 102. számában jelent meg.

Az ausztrál The Necks sajátosan varázslatos zenét játszik 1987 óta, ami tényleg besorolhatatlan. Zongora-bőgő-dob (plusz néha orgona, elektronika), de legalább annyira ambient, mint amennyire jazz (egyik se, valamennyire mind kettő); repetitív és minimalista, de miközben majdnem semmi nem történik, minden apróság, ami történik, jelentős lehet – ha akarod, mert a zene nem kényszerít rád semmit.

Sok lemezük egyetlen egyórás darab, a Travel viszont négy, 20 perc körüli szám, így a The Necks több arcát is bemutatja. Az egyetlen groove köré épülő, romantikus Signal nyit, majd jönnek a kísérletezőbb számok. A Forming húsz percen át készül valamire, ami nem jön el, mégsem idegtépő, hanem egyszerre meditatív és drámai. Az Imprinting egy folyamatosan szétesőfélben lévő, mégis dögös groove körül tétovázik. A templomi orgonát bevető Bloodstream dramaturgiájában a korábbiak fordítottja: elsőre tűnik drámaibbnak, másodszorra statikusabbnak.

A tizenkilencedik The Necks-lemez is nagyszerű, és egyben jó belépő lehet az életműbe.

Előadó: The Necks

Cím: Travel

Kiadó: Northern Spy

Megjelenés: 2023. február 24.

Műfaj: repetitív ambient jazz

Kulcsdal: Signal

9/10

Rónai András