Hinni vagy nem hinni. Paul Simon: Seven Psalms (lemezkritika)

2023.06.13. 10:33, vferi

Miután 2018-ban felhagyott a koncertezéssel, Paul Simon 15. stúdióalbuma meglepetésszerű meditáció hitről és elmúlásról. Ez a kritika először a Recorder magazin 105. számában jelent meg.

Mindenképpen gyanús, amikor öregemeberek hat évtizednyi alkotómunka után még valami relevánsat és újszerűt próbálnak mondani. Az aránytévesztés veszélye valós, a kínos végeredményre magas az esély. De a kreatív géniusz útjai kifürkészhetetlenek, így a pop-folk legenda Paul Simon egyszercsak arra ébredt, hogy ő ugyan már nyugdíjba ment, de mégis muszáj hét zsoltárt írnia a hit dilemmájáról.

Íme a hét zsoltár, egyetlen 33 perces trackben: egy szál gitár, Simon bársonyos hangja, és változó összetételű akusztikus hátterek a harangoktól a zenekari kíséretig és Edie Brickell (a szerző felesége) itt-ott az előtérbe húzódó énekéig. Tulajdonképpen nem más ez, mint egy nagyon feszes ívre felkasírozott meditáció, amiben az Úr a szerző tükörképe, szűz erdő, vadőr, maga a Covid, hol elérhető és valóságos, hol csupán illúzió.

A Simonra jellemző szövegek komolyanvehetetlensége (hát minden nagy állítást visszavon!) és iróniája megmenti az albumot az istenes versek pátoszától és az agg bölcs pózától – a végeredmény alig lemaradva kívánkozik a kortalan vének, Leonard Cohen és David Bowie utolsó lemezei mellé.

Előadó: Paul Simon