Oké, most lehet táncolni! Superflake: Screaming Janus (lemezkritika)

Fodor Máriusz nem két-, hanem sokarcú zenész (Magashegyi Underground, Kaukázus, reklámzenék), ezekhez 2021-ben csatlakozott a Superflake alteregó, sötét elektronikával. Új EP-jét arra törekedett, hogy a témákat több oldalról közelítse meg. Ez a kritika először a Recorder magazin 103. számában jelent meg, Superflake május 25-én az Analog Balaton és Дeva előtt játszik a Budapest Parkban.

A Screaming Janus EP-n a címadó isten szellemében „azt kerestem, hogyan hatnak a dolgok egymásra, próbáltam a témákat legalább két oldalról megközelíteni – egy hallgatható és táncolható közegben.” A legtöbb szám felépítése hasonló: jól elkülöníthetők azok a részek, ahol az érdekes hangzások, tekergő szintik, netán vinnyogások vannak a fókuszban – és azok, amikor: oké, tessék, most lehet táncolni! (Vannak okosabb törtek és harsányabb lapok is.)

Külön mindkét arca elég jó az EP-nek, csak ez a struktúra túl merev és kiszámítható. Izgalmasabb lett volna, és bizonyára nagyobb művészi kihívás, ha jobban áthatják egymást a különböző részek. Mint a címadó számban, ahol Varga Dániel megőrülő szaxofonja és a megszaggatott ének a bulis részben is megtalálja a helyét. 

Előadó: Superflake

Cím: Screaming Janus

Kiadó: Banana Records / AM:PM

Megjelenés: 2023. 

Műfaj: elektronika

Kulcsdal: Screaming Janus

7/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.