Filmrecorder Cannes-ban. Johnny Depp visszatérésére semmi szükség nem volt.

Szinte már hagyomány, hogy a cannes-i nyitófilmek elhasalnak, ez idén sem volt másképp. Gyorsan túl voltunk Johnny Depp szükségtelen visszatérésén egy középszerű francia királydrámában és várjuk az igazi nagyágyúkat.  

Nyitófilmnek az utóbbi évekhez hasonlóan egy meglehetősen középszerű francia filmet választottak, a Jeanne Du Barry-t, ami leginkább amiatt kapott hírverést, hogy egyik főszereplője a házastársi erőszak vádjai miatt Hollywoodban nemkívánatos személlyé vált Johnny Depp, rendezőnője és címszereplője pedig az a Maïwenn, aki nemrég beismerte, hogy megütött és leköpött egy újságírót, aki exférje, Luc Besson zaklatási ügyeiről írt. 

A #metoo óta egy-egy ilyen ügy simán kerékbe törheti valaki karrierjét, de a franciák immunisak a cancel kultúrára, sőt, pár héttel ezelőtt még reális lehetőségnek tűnt, hogy Roman Polanski és Woody Allen új filmje is meghívást kap a 2023-as cannes-i filmfesztiválra. Őket végül nem vállalta be Cannes, de Johnny Deppet lelkesen ünnepelték a megnyitón, hiába dülöngélt önmaga árnyékaként a szebb napokat megélt sztár. 

A Jeanne Du Barry sohasem tudja igazán eldönteni, hogy tradicionális történelemóra akar lenni vagy egy hírhedt kurtizánt rehabilitáló modern feminista film. A történet közhelyes és valószínűtlen, ráadásul jelenkori dilemmákat próbál ráerőszakolni a 18. századi karakterekre. Ez a megközelítés működött a közelmúltban A kedvenc vagy a Nagy Katalin – A kezdetek sorozat esetében, ám Maïwenn nem tudja megragadni a monarchia abszurditását, hiába hangzik el konkrétan a filmben, hogy „Ez nem groteszk. Ez Versailles.”. 

Használja viszont az olyan elcsépelt életrajzi filmes eszközöket, mint a narráció és a tolakodó zene, de közben a feldobott magas labdákat sorra nem tudja leütni. Hiába jelent meg Du Barry férfiruhában a királyi udvarban vagy hiába vett maga mellé egy színes bőrű kisgyereket, a filmnek semmi gondolata nincs ezekről az alapvetően modern témákról. Mintha felmerült volna, hogy lehetne egy woke, feminista filmet forgatni a hírhedt királyi ágyasról, de félúton úgy döntöttek volna, hogy jobb lesz mégis egy hagyományos történelmi film. 

Könnyű lenne Depp nyakába varrni a Jeanne Du Barry bénaságát, de vele van a legkevesebb baj, még a franciája sem vészes. Sőt, egészen jó ötlet, hogy a sokáig misztikumba burkolódzó uralkodót egy ekkora sztár alakítsa. Más kérdés, hogy a francia színészek között is akadt volna egy Jean Dujardin vagy Vincent Cassel, aki ugyanezt hozta volna akcentus és botrányszag nélkül. A legfurább rendezői döntés Maïwenntől, hogy saját magára osztotta a 25 évvel fiatalabb karakter szerepét, legalább a film első felében bevethetett volna egy fiatalabb kolleginát. Az viszont tény, hogy Deppel megvan köztük egy ördögi kémia, ami a nyitóceremónia közti vihorászásuk alapján a forgatás után is megmaradt. Csoda, hogy nem ültették szét őket. 

szerző: Onozó Róbert 

A Jeanne du Barry-t a cannes-i filmfesztivál nyitófilmjeként láttuk, Magyarországon is moziforgalmazásba fog kerülni.