Fülbe mászik, de nem ez a lényeg. O’Sullivan: these are not songs, they are stories (lemezkritika)

O'Sullivan első szólólemezének címével provokál, hiszen azt állítja, hogy ezek nem dalok, hanem történetek - miközben nyilván dalok, indie poposak, elektronikusak, fülbemászók. Mégis van értelme a címnek. Ez a kritika először a Recorder magazin 103. számában jelent meg.

O’Sullivan még a Mongooz And The Magnet működése alatt, 2020-ban kezdett szólódalokat kiadni, de ezek nekem nem álltak össze egységes képpé. Ennek az albumnak az egyik legnagyobb zenei erénye, hogy a széttartó irányokat erős ívbe tudja rendezni. Persze van közös nevező: az érzékeny énekes-dalszerző hagyomány és az indie pop határvidéke, gitárral (ami a bluestól a pszichedelikus lebegésig sokféle hangzást hoz) és több-kevesebb elektronikával (akad kábé triphopnak nevezhető szám és house-alap is). Ebbe belefér a Little Bird és a Modern Man játékos slágeressége, a Quiet Noises rózsaszín zaja, a Walls keringős emlékfoszlányai satöbbi.

Közös nevező a fülbemászó dallamok sajátos használata is. O’Sullivan számára ezek nem önmagukban való célt jelentenek, hanem eszközök a történetmesélésre. (Én így értem a címet: ezek nyilván dalok, de nem ez a lényeg.) Olyan album ez, ami jóval több az egyes számok összességénél: hangulatában és személyességében is hatásos.

Előadó: O’Sullivan

Cím: these are not songs, they are stories

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2023. március 17.

Műfaj: indie pop

Kulcsdal: Dig Gold

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.