Őszinte eklektika. Lana Del Rey: Did You Know That There's a Tunnel Under Ocean Blvd (lemezkritika)

2023.06.07. 13:43, vferi

Lana Del Rey kilencedik albumának 78 perces játékideje grandiózus projektet sejtet, ám nincs meg benne az eddigi legnagyobb kritikai sikerét hozó Norman Fucking Rockwell! terjengős nagyravágyása. Épp ellenkezőleg: egy végtelenül személyes, intim, befelé forduló, egzisztencialista önelemzés és önvallomás született. Ez a kritika először a Recorder magazin 103. számában jelent meg.

A lemez – főleg korai, noirosabb munkáihoz képest – meglehetősen pozitív kicsengésű. Az első két dal rögtön az emlékekkel és a hagyatékkal foglalkozik, amit magunkkal viszünk és amit magunk után hagyunk, de visszatérő téma a család, a szerelem, az ezekkel kapcsolatos kételyek is, de még akkor is belengi az egészet egyfajta elfogadás és megbékélés, amikor halálról, gyászról, a múltról vagy a tökéletlenségek elengedéséről van szó.

Az album nyitópillanata egy hiba egy kóruspróbából, később másodpercre pontosan felidéz egy apró elcsuklást egy Harry Nilsson-dalból is. Az elmúlt pár lemezén teljesen mellőzött trapbeateket újra lelkesen felvállalja, többször samplingeli korábbi, kritizált munkáit, zárótracknek is egy kvázi Venice Bitch-remixet kapunk.

A lemez közepén helyet kapó Kintsugi nem csak egy Leonard Cohen-ihletettségű dal, hanem egyfajta szemléletmód is, amit úgy tűnik Lana mostanra teljesen magáévá tett. Ez egy hagyományosan japán technikának a neve, ahol a törött kerámiát úgy javítják meg arannyal, hogy a repedések láthatóak maradnak, ezzel megőrizve a tárgy törött létét és egyben jelezve a változást is, amin az átesett (amúgy ez a kifejezés adja Dzsúdló harmadik lemezének a címét is). Ennek szellemében, ha picit túl is lett hízlalva az album pár B-side-ízű számmal, nagyon jól áll neki ez az organikus, őszinte eklektika.

Előadó: Lana Del Rey