Távoli, különös bolygók, és a végtelen – Premier! AXA: Into the Void EP

2023.03.10. 11:21, srecorder

Az operatőrként már ismert Polonyi András két éve mutatkozott be egyedi hangú technoproducerként, AXA néven kihozott első EP-jéről mi is szépeket írtunk. A szintén a Free Sequence-nél megjelenő második lemez a drone világába és a kozmosz távoli pontjaira kalauzol. EP- és klippremier!

A jellemzően atonális, nyers és brutalista, zajos számokat készítő AXA négyéves korában fordult a zene felé, később éveken keresztül klasszikus és jazz zongorát tanult, míg végül rá nem talált a technóra, mely mára vallássá vált nála. Munkamódszere a véletlen balesetekre, a kísérletezésre, valamint a samplingre alapul: a hangminták durva processzáláson mennek keresztül, míg a végén sajátos virtuális hangszerek válnak belőlük. AXA-t a techno mellett mindig is foglalkoztatta a drone zene, második EP-jén, az Into the Voidon ebbe merül alá. András elmondása szerint a lemez egy kísérlet, hogy a szemünket becsukva eljussunk a galaxis legtávolabbi, legfurább pontjaira. Ehhez a fő inspirációkat a világűr, a végtelenség, távoli, különös bolygók és ezek felszínei adták számára.

A lemezhez egy videoklip is készült, a Forever Oscillating Membrane című trackre, Kőrös Attila Márk rendezésében. „Attilával kb. egy éve kezdtünk el dolgozni, vele csináltam az első AV show-t, ami a tavaly nyári Cinema Mystica kiállításon debütált. Abszolút egy hullámhosszon vagyunk, mind esztétika, mind látásmód szempontjából, és miután a tavalyi AV show-nak elég nagy sikere lett, örömmel bíztam rá a klipet” – meséli András. „Míg a Bolestan AV show-jánál én is részt vettem a vizuális koncepció kidolgozásában, ezúttal más megközelítést választottam: teljesen szabad kezet adtam neki, nem akartam semmilyen irányba se terelgetni, inkább kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle a track. A végeredmény magáért beszél, szerintem nagyon ütős lett a cucc, és abszolút tükrözi azt, amiben feltétlen hiszek zeneileg is: a sallang- és giccsmentes minimalizmust, ahol a kevesebb több és nem fordítva.”

Kőrös Attila Márk így mesél a klipről: „A vizuális koncepció felállításakor elsődleges szempontként lebegett előttem a zene és a képi produktum kapcsolata. Nagyon nagy erőt éreztem a zenében már első hallgatáskor, egyfajta nyugodt, de mégis dermesztő érzelmi utazásra ragadt magával a track egy végtelen, kozmoszszerű térben. Ebbe a végtelenségbe kapaszkodtam bele az alkotófolyamat első óráiban, majd áttereltem a figyelmem a zenében lévő erőre. Olyan anyagot szerettem volna létrehozni, ami képes betölteni ezt a végtelen ürességet, és magával tudja vinni a nézőt egy olyan emocionális utazásra, amilyenben én is részesültem.

A munkafolyamat közben nem törekedtem konkrét képiességre vagy történetmesélésre, sokkal inkább a saját érzelmi stádiumom igyekeztem kivetíteni. Egyfajta eszköznek vagy akár szemlélőnek tartottam magam alkotás közben, hiszen engedtem annak, hogy a projekt magával vigyen. Technikai megvalósítás oldalán a zenét motornak is használtam, mivel a generatív programban felállított digitális zajokra épülő anyag mozgatórugója maga a track volt. Ebből a szempontból nézve sokat támaszkodtam a kontrollált véletlenekre és a valódi világunkban létező szimulációs behatásokra.”