Kizárt, hogy ne érezzük magunkat Don Johnsonnak - Quixotic ajánlja Mitch Murder új lemezét

A svéd synthwave-isten, Mitch Murder az utóbbi pár év kiadatlan felvételeit gyűjtötte össze egy válogatásalbumra, de ne aggódjunk, nála a resztli is olyan erős, mint másnál a csúcslemez. Az anyagot a műfaj hazai doyenje, Quixotic vizsgálta meg, aki a nyáron a Top Gun Anthem című számához igazi vadászgépekkel forgatott látványos klipet, az őszi klubszezont október 29-én nyitja Magic Sword (US) és Droid Bishop (AUS) társaságában egy Quixotic LIVE koncerttel az Instantban, majd egy Stranger Synths Halloween-bulit csap október 31-én az Analog Music Hallban. Ez a Profül-cikk először a Recorder magazin 97. számában jelent meg.

Mitch Murder az egyik olyan előadó, aki mindig hozza a szintet, azaz a "synth"-et. A stockholmi producer "ős" synthwave arcnak számít, már 2009 óta aktív, azóta több alapművé vált albummal büszkélkedhet. Többek között közreműködött a Kung Fury című kultikus rövidfilm soundtrackjén, ahol David Hasselhoffnak is írt egy slágert, a True Survivort, amivel egy kicsit Michael Knight becsületét is megmentette. Rendkívül változatos, félreismerhetetlenül jellegzetes hangzású a diszkográfiája, amibe időnként belefér egy-egy B-oldalas gyűjteményalbum is kiadatlan dalokból, melyből júliusban jelent meg a hatodik. 

A Selection 6 című válogatáslemez tizenöt trackje egyben végighallgatva kicsit kautikusnak hat, de még így is eltéveszthetetlen a művész kiforrott stílusa, az a feszes keverés, ahogy basszus és dob szól. Ez az a sound, amiről a zenei fórumokon már egy évtizede megy az agyalás, hogy hogyan lehet elérni. Körülötte kialakult misztikum már olyan szintre nőtt, hogy a sok találgatást megelégelve nemrég kiadott egy PSA-videót - persze ezt is sajátos módon egy titokzatos karakterként prezentálva. 

Sose akar világot megváltani, mégis annyira makulátlan 80's muzsika, hogy aki kicsit is kötődik az évtizedhez, nem tud neki ellenállni. Arcade gépek soundtrackjei, egy cheesy akciófilm szerelmes jelenete, egy autós üldözés Ferrarival vagy csak suhanás a naplementében - dalai odavarázsolnak minket, ahová csak szeretnénk. Mindig izgatottan várom milyen meglepetést tartogat a soron következő track, milyen érzelmeket indít el bennem és mindezt úgy, hogy munkássága egy-két kivétellel teljesen instrumentális.

Egy ilyen válogatáslemezen nem kötött a tematika, így változatos anyagot kapunk. A Selection 6 esetében sincs panasz: megférnek egymás mellett a japán autós játékok menüzenéjét idéző trackek, mint az Apex vagy a Type R, a Miami Vice hangulatát hozó dalok, mint a Coast to Coast, a Through the Breach, illetve személyes favoritom, a Beach Interlude Redux, ami Ryan Leslie gitárszólójával teszi tökéletessé az időutazást. Volán mögött végighallgatva pedig kizárt, hogy ne érezzük magunkat Don Johnsonnak legalább négy percre.

Visszatérő elem ezeken az albumokon, hogy felférnek feldolgozások is, általában legendás játékok főtémái, az Amiga- és Nintendo-korszakból. Erre a korongra viszont a PC-s FPS-játékok legikonikusabb és talán egyik legismertebb dallama lett újragondolva: az At Doom's Gate ebben változatban inkább egy pörgős platformer játék zenéjeként tudom elképzelni Sega Megadrive-on. 

Az album zárása a másik nagy kedvencem. Az Aperture egy kilencperces, epikus utazás szárnyas fejvadászként a szintihullámokon, ami lehet, hogy az idén elhunyt mester, Vangelis méltó búcsúztatásaként íródott. Tökéletes befejezése a lemeznek.

Mitch Murder számomra példaképként testesíti meg mindazt amit szeretek a retrowave stílusban. Minden új megjelenésével bebizonyítja ezt, amiért én végtelenül hálás vagyok, és egyben kihívásnak is tekintem, mert ez az a szint, amit kollégaként nekem is illene hozni.

Quixotic