Több jel mutat arra, hogy a régi zenék leelőzték az újakat. Csak éppen ez nem azt jelenti, hogy a mai sztárocskák helyett az Igazi Zenét Játszó Nagy Öregekhez tértek vissza a tömegek. Ez a cikk először a Recorder magazin 97. számában jelent meg.
Az áfonyalé megöli az új zenét
2020 szeptemberében töltötte fel Dogg Face a TikTokra azt a 23másodperces videót, amin gördeszkával hasít, húz egy nagyot az áfonyaléből, majd a Fleetwood Mac 1977-es Dreams című slágerére tátog. A videó annyira eltalált egy vibe-ot, hogy virális siker lett, és a Dreams több országban felkerült a toplistára. Ez a fő hivatkozási alap, amikor azt bizonygatják: nem számít, mikor jött ki egy dal, bármikor felkaphatja a TikTok népe! Kiemelkedett a süllyesztőből a Boney M Rasputinja is, idén pedig a Stranger Things segédletével minden korábbinál nagyobb sláger lett a Running Up That Hillből.
Aztán ott vannak az elképesztő összegekért felvásárolt katalógusok. A Wall Street által pénzelt új cégek és régebbi zeneműkiadók vásárolják sorra a Nagy Öregek életműveinek jogait, hosszú távon biztos bevételre számítva. A Music Business Worldwide szerint 2021-ben az ilyen tranzakciók összege meghaladta az ötmilliárd dollárt.
Tegyük emellé azt is, hogy 2015 óta az ún. catalog, vagyis másfél évnél régebbi zenék fogyasztása meghaladja az újakét; 2021-ben a régebbi zenék az összes hallgatottságnak már 70%-át tették ki az amerikai adatok szerint. Az új daloknak nemcsak az aránya csökken folyamatosan (miközben az összesített streamelési mennyiség növekszik), hanem tavaly már a hallgatottságuk is visszaesett 3,7%-kal.
Össze is állt a kép: A régi zene megöli az újat – ahogy Ted Gioia írta elhíresült cikkében.
Mély és sekély katalógus
A valóság azért jóval összetettebb. Nem biztos, hogy új jelenség, hogy a régebbi zenék verik az újak hallgatottságát. Ma minden egyes lejátszásról keletkezik adat, korábban viszont csak a lemezeladásokat regisztrálták, azt nem, hogy a vásárló az otthonában hányszor rakta fel a lemezt. Fontos tényező az is, hogy a fiatalabb korosztályok hamarabb álltak át a streamre, az előfizetők (egyre lassuló) növekedése ma már inkább az idősebb, a régebbi zenét preferáló generációknak köszönhető.
A catalog definíciója sokak szerint egyszerűen elavult, ma már nincs értelme másfél évnél meghúzni egy határt. Régóta sejthető, a Billboard elemzése pedig bizonyította is, hogy a legnépszerűbb „régi” zenék az aktuális sztárok korábbi slágerei. Drake egymagában hasonló hallgatottságot ér el, mint a nyolcvanas évek összes kiadványa együttvéve; a catalog kategória dobogós helyezettjei még: Juice WRLD és Taylor Swift. Az ún. „mély katalógus”, vagyis a három évnél régebbi zenék hallgatottsága évek óta kb. állandó; a „sekély katalógus” (1,5-3 év) viszont növekszik. A legnépszerűbb tényleg régi előadók amúgy ők: a Beatles, Michael Jackson, a Metallica, The Notorious B.I.G. és az AC/DC.
A csúcsév: 2020
A Chartmetric adatelemző nyáron a TikTok-sikereknek ment utána, megnézve, hogy milyen zenéket használtak legalább tízezer videóban. Itt is kiderült, hogy a Running Up That Hill inkább kivétel, mint szabály: az öt évnél régebbi dalok között nagyon kevés a virális siker.
Az igazán meglepő az, hogy 2020 volt a csúcsév – mármint ekkor jelent meg a legtöbb olyan zene, amiből virális siker lett. A Chartmetric szerint ennek egyik oka az, hogy 2020-ban realizálták igazán a major kiadók a platform hatalmát. Azóta olyan pénzeket költenek a TikTok-marketingre, hogy sikerrel koncentrálták a felhasználók figyelmét a saját zenéikre, és így csökkent azoknak a daloknak a száma és sokszínűsége, amikből virális siker lesz.
szerző: Rónai András
