Szeptember 23-án, a helsinki-i jégcsarnokban ad 60. születésnapja alkalmából jubileumi koncertet Michael Monroe, aminek meglepetése és csúcspontja az eredeti felállásban összeálló kultikus glambanda, a Hanoi Rocks fellépése lesz. Előzenekarként pedig a Demolition 23 is feltámad.
40 év után áll újra színpadra a Michael Monroe (ének), Andy McCoy (gitár), Sami Yaffa (basszusgitár), Nasty Suicide (gitár) és Gyp Casino (dobok) felállású Hanoi Rocks, akik számos, náluk sokkal nagyobb sikereket elért zenekarra hatottak. Nélkülük nem lett, vagy nem olyan lett volna a Guns N’ Roses, a Skid Row, és a Mötley Crüe sem. „Ez az egyetlen megfelelő hely és idő arra, hogy a Hanoi Rocks mind az öt eredeti tagja újra színpadra álljon és együtt játsszon több, mint negyven év szünet után. Ez nem egy újjáalakulás, csupán egy különleges része egy jubileumi koncertnek” – hangsúlyozta Michael Monroe, aki eredetileg meglepetésnek szánta a nagy visszatérést, de aztán arra jutott, hogy nem lenne fair a rajongókkal szemben, ha nem adná meg a lehetőséget, hogy aki akar, az ott lehessen. Bár a Hanoi Rocks a 2000-es években újjáalakult Michael Monroe és Andy McCoy vezetésével, az eredeti ötös utoljára 1982. júliusában koncertezett együtt, szintén Helsinkiben.
Legalább ennyire jó hír, hogy előzenekarként Monroe egy másik régi zenekarát, a Demolition 23-t is feltámasztja, ami csupán egyetlen lemezt adott ki a ’90-es években, de azt Monroe a karrierje egyik legjobbjának tartja. Producere és társszerzője a Bruce Springsteen mellől (meg persze a Maffiózókból) ismert Steven Van Zandt volt, aki a kiadójánál (Wicked Cool Records) idén CD-n, vinylen és a zenekar történetében először digitálisan is megjelenteti az albumot. A Demolition 23-ban Monroe-ék a punkzenei gyökereikhez nyúltak vissza (Ramones, Clash, Dead Boys stb.), de az első lemez megjelenése után nem sokkal feloszlottak, és ez lesz az elsős koncertjük 1995 óta.
MICHAEL MONROE, AZ UTOLSÓ CSILLAGHARCOS.
„A koncertjein Monroe még most, 60 évesen is lemegy spárgába, és a maga drag queen-es módján jól áll neki (konzervatív világfordulat idején pedig jót tesz a lelkünknek) a feltúrt haj és a tűzpiros bőrkabát. Mick Jagger és Iggy Pop mellett ő az utolsó, aki stabil kézzel tudja magasra emelni a klasszikus rockandroll mára már alaposan megtépázott zászlaját. Utána majd valami más jön. Amíg él, a felháborító platformcsizma, a szuperszoros bőrnadrág és a lángoló gitár sem kerülhet múzeumi tárlók mögé” – írtuk Monroe-ról a 60. születésnapja és 10. szólólemeze, a szokás szerint kiváló I Live Too Fast To Die Young! apropóján született portrénkban.
Amikor arról kérdezték egy interjúban, hogy nem bánja-e, hogy azok az amerikai zenészek, akik példaképként tekintettek rá, és akikre alapjaiban hatott, sokkal sikeresebbek lettek nála, így válaszolt: „Nem bánom, én tudok örülni mások sikereinek. Főleg az olyanoknak, mint a Foo Fighters vagy Slash, akik a megfelelő hozzáállással játsszák a megfelelő zenét. A zenélés soha nem a pénzről szólt számomra. Ha élhettem is volna jobban, mindig jól elboldogultam azzal, amim volt. Az viszont klassz lenne, ha Slash vagy a Foo Fighters elvinne egy világ körüli turnéra előzenekarként. Kíváncsi lennék, mi történne, ha a mostani bandánk tömegeknek játszhatna. Szerintem szeretnék. Addig viszont maradok a rock and roll legjobban őrzött titka.”
Aki kedvet kapott az utazáshoz, vagy mázlijára Helsinkiben lakik, az itt tud jegyet vásárolni a koncertre, 50 eurótól.
