A tökéletes popsztár – Ilyen volt Dua Lipa a Szigeten

Sokan már az első lemezét hallva a pop következő szupersztárját látták benne, amit a legjobb új előadónak járó, 2019-es Grammy-díja csak megerősített. Dua Lipa a járványidőszakot meghatározó csúcslemeze, a Future Nostalgia turnéjával a Szigeten is bebizonyította, hogy tényleg ő a pop új királynője. Koncertbeszámoló és fotógaléria.

Gyakran éri az a kritika a Szigetet, hogy ha el is jönnek ide az igazi szupersztárok, az mindig többéves késéssel történik, nem pedig akkor, amikor az előadó a legaktuálisabb. Ez többnyire igaz is, Dua Lipa viszont a kivétel: ő már az R&B-s, electro-popos első lemezével is fellépett a Szigeten, sőt, itt adta élete első fesztiválos headlinerkoncertjét, amitől láthatóan meg is volt hatódva, később pedig azt mondta, akkora élmény volt neki az a 2018-as koncert, hogy legszívesebben az arcára tetováltatná a légi felvételeit. 2020-ban, a második lemezével is visszahívták a koszovói albán származású, londoni székhelyű énekesnőt, aztán tudjuk, mi történt: kitört a járvány, Dua Lipa pedig a pandémiás időszak legaktuálisabb popsztárja lett. Kezdve azzal, hogy míg mások a bizonytalanságtól tartva elhalasztották az albummegjelenésüket, ő inkább egy héttel előrehozta, majd ráérzett a pandémiás kommunikációra és elsőre még különlegesnek ható, lemezhallgatós instázásokat tartott a rajongóival, miközben izgalmasan hangszerelt, hol funkys, hol diszkós, hol meg dancepopos dalaival, retrofuturisztikus imidzsével tökéletesen megtestesítette a könnyűzenei korszellemet.

A bravúr pedig az volt, hogy ezt a momentumot két éven keresztül fenn tudta tartani, és még rá is licitált egy kicsit. Amikor a Szigeten elegáns, ötperces késéssel elindult a nyolcvanas éveket idéző intróvideó, majd megjelent a nagyszínpados emelvényen Dua Lipa, és előadta a napokban elhunyt Olivia Newton-John 1981-es slágerét szó szerint megidéző Physicalt, nem lehetett kétségünk afelől, hogy a tökéletes popsztár lépett színpadra. A nyurga, modellkülsejű énekesnő a Future Nostalgia tételmondatában emlegetett alfanőként vonult végig a kifutón, áradt belőle a fülledt erotika, tekintélyt sugárzott és ezzel együtt is közvetlen maradt. „What the fuuuuuuck, Sziget?” – köszönt be az első pár szám után, és miközben most már a melegítőruhát végleg hátrahagyva, az egy szál ezüstszínű bodyt viselő Dua Lipa imponáló profizmussal vezényelte le az aprólékosan összerakott show-t, a számok közötti konferálásokban ugyanaz a szuperlelkes, meghatódott lány maradt, aki 2018-ban is láthattunk a Szigeten.

Minden más szempontból viszont sokat fejlődött. Annak idején mémalapanyaggá vált az esetlen koreográfiái, na meg amiatt is, hogy azokat rendszeresen elvétette, most viszont hiba nélkül, egy-két közhelyet leszámítva (pl. székkel táncolás) izgalmasabb és kidolgozottabb koreográfiákkal táncolta végig az egész koncertet. Fel se merült, hogy elrihanázza az előadást, az elsőtől az utolsó dalig pörgette a bulit, miközben azért megvolt a dramaturgiája az előadásnak, amely az aerobikozó-pattogós Psychicaltől a lassabb-érzelmesebb lírákon át a legnagyobb bulislágereket tartalmazó záróblokkig ívelt (Future Nostalgia, Levitating, Don’t Start Now).

KINT A SZEX MEGY, NÁLUNK AZ ITAL - A NYÁR SLÁGERE 2021

Egy ekkora volumenű produkcióban nincs helye a spontaneitásnak, de zeneileg is jobb élmény volt élőben hallgatni Dua Lipa számait. Azt már a live sessionökből (különösen a Don’t Start Now-nak ebből a videójából) lehetett tudni, hogy ezeknek a dancepopos-diszkós számoknak marha jól áll, ha egy dögös, funkos basszgitárral játsszák őket, és ez a Szigeten sem volt másképp, ahol teljes zenekarral (gitár, billentyű, dob, basszgitár) lépett fel Dua Lipa. Külön jó élmény volt, hogy backing trackek helyett inkább négy vokalistára támaszkodott, hogy szépen megvastagítsák neki a refréneket, a buli pedig annyira klasszikus volt, hogy a Holdat formázó diszkógömb dobálása, az esernyős Singing In The Rain-koreó és a végén ellőtt konfettiágyú mellé még két rövidke gitárszóló is belefért.

Dua Lipában az a jó, hogy a dalaiban úgy van benne az egész poptörténelem, hogy az nem nyúlásnak, hanem lelkes tiszteletadásnak érződik, és miközben mindegyik száma minimum két-három korábbi popdalra emlékeztet (akkor is, ha nem mintáztak benne másokat), mégis megáll a saját lábán – és ennek köszönhetően szinte rögtön időtlen popslágernek érződik. Így volt ez élőben is, ahol még pont ízléses volt a diszkófényes, képregényes-VHS-es-görkorizós retrókörítés, és azért műfajilag is változatosabb volt a repertoár, a tropical popos We’re Good jó nyugvópontot hozott a szett derekán, pláne a (részben Rév Marcell fényképezte) klipből ismert, a háttérben ólálkodó-vergődő óriáshomárral, ami azt is jelezte, hogy Dua is tud nevetni önmagán, és akár a mémmé vált táncmozdulatait is visszadolgozza - persze, profin - a mostani előadásba. Csapatós csúcspontnak meg ott volt a Silk City-vel közös, dancepopos, house-os Electricity és a szombati főfellépővel, Calvin Harrisszel jegyzett One Kiss, közönségénekeltetésnek a reménykedőn szerelmes, szintipopos Be The One, meg persze az Elton John-remix Cold Heart, ami alatt Dua Lipa a táncosaival összekapaszkodva, Pride-zászlót lengetve vonult a színpadon, miközben felvételről (és a kivetítőn) Elton John is felbukkant egy-két sor erejéig. Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy az énekesnő úgy tudott tökéletességet sugározni, hogy amennyire csak ez a kicentizett produkció engedte, természetes és hétköznapi maradt, mint amikor az Electricity egy részét úgy ugrálta végig a táncosaival, mintha csak a nappalijában bulizna, vagy a Future Nostalgiára headbangelt párat, de szimpatikus húzás volt az is, hogy a Boys Will Be Boys végén a táncosok is szólózhattak egyet a Hollaback Girlre, ami biztos jól jött pihenőként az énekesnőnek, de közben azt is aláhúzta, hogy igazi csapatjátékos, aki a társait is hagyja érvényesülni, és nem akar elhomályosítani mindenkit maga mellett.

Hiába volt elviselhetetlenül nagy tömeg, és hiába lehetett nehezebben levegőt kapni a 95 ezer ember által felvert óriási portól, vagy csak lábujjhegyre állva látni valamit a színpadból, Dua Lipáé így is az egyik legjobb popkoncert volt a Szigeten, ami után tényleg nem lehet kétségünk afelől, hogy ez a dögös hangú, még mindig csupán 26 éves lány a pop legújabb királynője. És valószínűleg még jó pár évig az is marad.

SZEX? UGYAN MÁR, IDÉN NYÁRON A SZOMORÚSÁG A MENŐ!

fotók: Lékó Tamás