Az egyetlen boldogságom most nem más, mint ez a szék. Impulzusok az erdőben, érzelmek befőttesüvegben, fekete részecskék. Arany közép, meleg soul, csilingelős elektronika. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Nuage Project "amolyan lírai alternatív" zenét játszik önmeghatározása szerint, bár talán jobb megközelítés jazzes art popnak nevezni, amiben valóban érezhető némi alteros hatás (a hangulatban, dallamvilágban); valamint más műfajok is, hiszen a zenekar négy tagja négy különböző irányból érkezett. Debütáló albumuk, a Jars Of Emotions Sitting On The Shelf 35 percben bontja ki a világukat, erős hangulatot teremtve, sokszor kifejezetten fülbemászó módon, bár a (mainstream) popnál sokkal finomabb, kevésbé tolakodó hozzáállással. A "nuage" egyébként franciául felhőt jelent, és van egy francia tag (a billentyűs Charmet Marc, vagyis nem az énekesnő Ferencz Ildikó, aki azért az egyik számot franciául énekli). A borítón Dohy Anna képe látható. Facebook
Warm Is Warm - ez NOIRA debütáló EP-jének címe, és tényleg simogatóan meleg hangzású soul / R&B hallható itt öt számban. Ezek közül négynek Gyarmati Fanny a társszerzője és producere, egynek meg Stámusz Ferenc, aki amúgy az egészet keverte. A szövegek személyes érzelmi élményeket dolgoznak fel, ami érezhető is a dalokon - ezekről NOIRA a Lángolónak mesélt részletesen. Facebook
A pécsi Heavy Mountain Olympia első EP-jének címe: Felejthetetlen masszázsélmény. Amiből már sejthető, hogy ez vicces zene akar lenni, a jó hír pedig az, hogy tényleg vicces, és nemcsak a szövegek, hanem a zenében is vannak poénok (pl. van egy váratlan és tkp. indokolatlan, de pont ettől mókás Beatles-idézet). De nem úgy vicces a zene, hogy közben ne lenne olykor akár egészen súlyos is; jól kitalált, kidolgozott alt. rock - metal keverékről van szó. Maga a zenekar a NuSkull cikkében így határozza meg a stílusát: "többnyire rock-, és popzenei dalszerkezetekre épülő zenét írnak, de kiegészítik egyéb általuk kedvelt gitárcentrikus alternatív zenei stílusok dallamvilágával és zenei elemeivel is (pl.: metál, stoner, grunge, shoegaze, punk, alt-rock) és igyekeznek annyit csavarni ezeken, hogy végeredményben ne hasson túlzottan egyszerűnek a zene." Facebook
luvtoshima 2020-ban adta ki első EP-jét (legalábbis ezen a néven), ami basszuszenei műfajokban kirándult. A 4rest inkább "kísérleti" elektronika, ami nem azt jelenti, hogy ne lennének rajta (többé-kevésbé) táncos ritmusok, hanem hogy érezhető rajta, hogy "intuitív módon készült: mint mikor az erdőben sétálsz és engedelmeskedsz az impulzusaidnak, legyenek jók vagy komiszak" - ahogy a kísérőszöveg írja. Ennek megfelelően van, hogy a ritmusok vagy dallamok nem igazán állnak össze, vagy éppen a különféle rétegek nincsenek teljesen összecsiszolva. Ugyanakkor nem félkész zenékről van szó, hanem ez pont így izgalmas; ráadásul a "rendesebb" részek segítenek a megközelítésben. Lehet, hogy könnyebben befogadható ez az EP, mint ami a "kísérleti zenéről" eszünkbe juthat, ám egyben jobban megfelel a szó jelentésének, mint sok minden, amire ezt rámondják. Facebook
BluntOne a Blunt Shelter kiadó alapítója (lásd 2018-as interjúnkat), de legutóbbi EP-jét nem ott hozta ki, hanem a német Vinyl Digital kiadó EXPEDITion 100 sorozatában. A Golden Middle Way az átlagos chillhopnál is chillebb, dallamosabb, valamint sajátos értelemben lusta: nem úgy, mint mikor valakinek lenne dolga, csak nem csinálja meg, hanem mint amikor tényleg nincs is más teendőd, mint ellenni, szemlélődni, rácsodálkozni apróságokra. Facebook
A Black Particles instrumentális posztmetált játszik, időnként erősen posztrockos részekkel - de legújabb lemezük alatt ott van a blackgaze és a voidgaze címke is, amik szintén árulkodóak még akkor is, ha esetleg az ember most először találkozik velük (amúgy mindkettőt használják magukra más zenekarok is). Új lemezük "a gyász feldolgozásáról és a gyász utáni adaptációról szól" - mondták a NuSkullnak, és ugyan instrumentális zenéről van szó, ezt most könnyű belehallani. Facebook
Synus0006 új kiadványa első látásra nem tartozik a legavantgárdabb zenéi közé, hiszen az első számot leszámítva mindig van kőkemény technós dob. Ugyanakkor emellett többé, kevésbé vagy egyáltalán nem a technóban megszokott, horzsoló, érdes hangok szólnak. A számok radikálisan poliritmikusak, az egymással (látszólag) össze nem egyeztetett egyes rétegek különféle mintázatokba rendeződnek, így egyszerre monoton és eseménydús a zene. Synus0006 az előző EP-jét is NNULLZ kiadójánál hozta ki, februárban. Ezen az első szám "csilingelős elektronika", ahogy ez a poszt fogalmaz; a Station 2 pedig az egyik legizgalmasabb zene, amit mostanában hallottam: lefojtott acid néhány igazán meglepő hanggal megspékelve - az egyik mintha egy nem evilági fúvós hangszer lenne. A két remix (Oliver Rosemann, Raimond Ford) egyértelműbben kemény technót csinál belőle. Facebook
Összeállítás: Rónai András
