Amiről nem illik kérdéseket feltenni. Maurice Louca: Saet El Hazz (lemezkritika)

Az egyiptomi zenei életre egyre többen figyelnek világszerte. A színtér egyik legizgalmasabb zenésze Maurice Louca, akinek legutóbbi lemezén finoman indázó arab folk találkozik elvadultabb improvizációval. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

Az egyiptomi Maurice Louca az arab világ egyik legizgalmasabb zenésze. Elektronikával indult, de 2019-es Elephantine című albumán akusztikus nagyzenekarra váltott. Ezt folytatja – bár több meglepetéssel – az új lemez. A cím („szerencsés óra”) olyan kicsapongásra utal, amiről nem illik kérdéseket feltenni.

Finoman indázó, pszichedelikus arab folk találkozik itt a libanoni „A” Trio és más kipróbált improvizátorok által a hangszerekből kicsikart nyikorgásokkal, csörömpölésekkel, zörgésekkel, amikhez képest a főtémától elkalandozó szólamok konzervatívnak hatnak. Az album a sötétből indul, később néha kifejezetten vidám lesz, de leginkább a mindkettőt felölelő hangulat jellemző rá. A legnyomottabb pillanatokban is van felszabadultság – talán némi hedonizmus is. Mindez olyan plasztikusan szólal meg, hogy a legkisebb koppanásnak is körülhatárolható helye és karaktere van. 

Előadó: Maurice Louca

Cím: Saet El Hazz (The Luck Hour)

Kiadó: Sub Rosa

Megjelenés: 2021. szeptember 24.

Műfaj: arab avant-folk

Kulcsdal: Bidayat (Holocene)

8/10

Rónai András