Van élet a végleteken túl? Mitski: Laurel Hell (lemezkritika)

Az indie queen Mitski belefáradt a zenélésbe, és ha nincs a kiadója, könnyen lehet, hogy szünetre vonult volna, ehelyett kihozott egy lemezt, amin kényszeredett, unott mismásolás helyett megint kiönti a lelkét. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

Kitől búcsúzik Mitski? Csak egy szerelemtől? Lehetne a Laurel Hell csak egy újabb metaforikus képekbe csomagolt dalgyűjtemény a szerelem lehetetlenségéről az erre a témára szakosodott indie-kedvenctől, habár még akkor is eggyel kilátástalanabb, zaklatottabb az atmoszféra, mint a korábbi lemezeken. De Mitski nem titkolja, mennyire kiégett az elmúlt években, amikor stadionokban melegített Harry Stylesnak, saját koncertjein pedig hívői buzgalommal bálványozzák rajongói. Ezt a lemezt sem akarta megcsinálni, csak még lógott eggyel a kiadónak.

Szóval tőlünk búcsúzik, a közönségétől? A régi énjétől? Lecsupaszított, diszharmonikus, gépiesen élő szintipop-hangszerelésben lesz ismét sötét szexistennő, rosszfiú, megfékezhetetlen csőtörés; szabadulni vágyik a gúzsból, ami eközben megrészegíti, fogalma sincs, milyen az élet a végleteken túl, ahol a szív nem a pokol kapuja. Vágyik oda? Maga sem tudja; a megsemmisülés peremén egyensúlyozva keresi a változás útját. Lehet, hogy már nem fűlt ehhez a foga, de szerencsénkre nem fél szívvel tudta le: még egyszer azért belepusztult. 

Előadó: Mitski

Cím: Laurel Hell

Kiadó: Dead Oceans

Megjelenés: 2022. február 4.

Műfaj: posztdiszkó

Kulcsdal: Love Me More

7/10

Huszár András