Filmrecorder. Cikik voltak, menők lettek

Az előző évtizedben az egész filmvilág egy gagyi vámpírszerelmen, majd az annak vadhajtásából kifejlődött szado-mazo Romana-regényen röhögött. Az Alkonyat és A szürke ötven árnyalata főszereplői látványosan szenvedtek az öt, illetve három részig nyújtott csöpögős franchise-ukban, de mihelyt kiszabadultak, azonnal irányt váltottak. 2022-ben ott tartunk, hogy Kristen Stewart, Robert Pattinson, Jamie Dornan és Dakota Johnson generációjuk legizgalmasabb színészeivé nőtték ki magukat. Ez a cikk először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

ALKONYAT

Stephanie Meyer vámpírrománca nevetséges olvasmány, de kétségkívül megvan a bája a tizenéves célközönség számára. 100 millió eladott példánnyal nehéz vitatkozni, és nem véletlen, hogy Hollywood rekordsebességgel lecsapott a megfilmesítési jogokra. Catherine Hardwicke személyében ráadásul sikerült egy olyan rendezőt találni az első filmre, aki korábbi munkái alapján képes lehetett volna rá, hogy felemelje a ponyva alapanyagot. Az első Alkonyat nem egy remekmű, de azok a részei jól működnek, amikor nem villannak elő vámpírfogak. A folytatásokban egyre hangsúlyosabbak lettek az akcióelemek, a Harry Potter-sorozat fantasyvilágához próbáltak felérni. 

Kristen Stewart

Stewart 17 évesen szerződött le a női főszerepre, amikor már túl volt a Pánikszobán (David Fincher thrillerében Jodie Foster lányát alakította), illetve az Út a vadonba című Oscar-jelölt road movie-n. Durcás tinilányos bája ideális Bellává tette, és a kamaszkori tépelődés sokkal jobban állt neki, mint a túlvilági erővel perzselő szerelem. Talán sosem fog kiderülni, hogy Robert Pattinsonnal való kapcsolata csak az ügynökeik marketingfogása volt, de interjúkban máig azt mondja, hogy kezdettől fogva izzott közöttük a levegő, és akkoriban még feleségül is ment volna szereplőtársához.

Kristen Stewart a Sils Maria felhői című filmben

A vásznon kevésbé jött át a kémia, és nagyobb meglepetést okozott, amikor A hófehér és a vadász nős rendezőjével hetyegve kapták lencsevégre, mint amikor végül comingoutolt. Ő a 21. század legnagyobb hollywoodi queer szupersztárja, akinek a karrierje egyáltalán nem sínylette meg a beismerést, sőt, kevesebbet köszörülik rajta a nyelvüket a pletykalapok, amióta nőkkel randizik. Legutóbb azt nyilatkozta, hogy házasodni készülnek forgatókönyvíró barátnőjével, Dylan Meyerrel. Tavaly már azzal is megpróbálkozott, hogy szexualitását egy kommersz romantikus komédiában is felvállalja és bára a Karácsonyi meglepi nem szólt nagyot, de mindenképpen előremutató próbálkozás.

Legnagyobb kritikai sikerét akkor aratta, amikor kilépett a hollywoodi komfortzónából, és a legendás francia rendező, Olivier Assayas kamerája elé állt. A Sils Maria felhőiben olyan hidegrázósan nagyot alakított, hogy Juliette Binoche-t is elhalványította, és amerikai színésznőként egyedülálló módon César-díjat nyert érte. Assayas rögtön leszerződtette következő filmjére, A stylistra is, ami lényegesen megosztóbbra sikerült, de megvannak a fanatikus hívei.

Kristen Stewart a Spencer című filmben

A „francia Oscar”-nak hívott César mellett az igazi hollywoodi elismerés eddig elkerülte, de idén végre megkapta első Oscar-jelölését a Spencerért. Diana hercegnő egy hétvégéjének szubjektív és fiktív feldolgozása egyáltalán nem egy tipikus Oscar-vadász filmbiográfia, de az élményhez rengeteget hozzáad Stewart saját paparazzi-üldözésekkel teli múltja és a tény, hogy neki sikerült ép ésszel kimásznia a rákényszerített „nép hercegnője”-szerepkörből.

Eddigi karriercsúcs: Sils Maria felhői

Robert Pattinson

Pattinsont egyenesen a Harry Potter-sorozatból vették át az Alkonyatba, és Stewart úgy emlékszik a meghallgatására, hogy azonnal átjött, hogy a „beleszarok”-attitűd mögött kemény magabiztosság van. A kritikusok nem így gondolták, és Pattinsonnál talán csak Taylor Lautnert ekézték keményebben. A promóciós eseményeken kényelmetlenül feszengő színész egyáltalán nem kért a „tinilányok ügyeletes szexszimbóluma”-szerepből, és mihelyt tehette, dobbantott a szerzői filmek világába. David Cronenberg kamerája előtt (Cosmopolis, Térkép a csillagokhoz) még nem jött be teljesen az imidzsváltás, de az Országúti bosszú vagy a Z, az elveszett város már optimizmusra adott okot.

Robert Pattinson A világítótorony című filmben

A 2010-es években a két utolsó Alkonyatot leszámítva csak függetlenfilmekben vállalt szerepet, és ahogy lekerült a képe a tiniszobák faláról, úgy lett visszatérő vendég Cannes-ban és a Sundance-en. Hiúságát félretéve simán elvállalt apró szerepeket is (V. Henrik, Egy vezér gyermekkora), de a Jólét című lüktetően zakkant film főszerepével egyértelművé vált, hogy az isten is vezérhímnek teremtette, csak nem olyannak, mint az Alkonyat idején gondoltuk. Az őrületet sikerült még feljebb tekernie a zseniális A világítótoronyban, és ennek láttán már Hollywood is visszavárta a blockbusterek világába; a Tenetben még mellékszereplőként nyúlta le a show-t, de az új Batmanben már övé a címszerep.

Eddigi karriercsúcs: A világítótorony

A SZÜRKE ÖTVEN ÁRNYALATA

Igazi tündérmese, hogy a milliónyi Alkonyat-fan fiction közül az egyik akkora karriert tudott befutni, mint E.L. James erotikus lányregénye. A milliomos playboy és a szende diáklány faékegyszerűségű szerelmi történetét nagyon merésznek gondolt szado-mazo dinamika tette számtalan középkorú háziasszony kedvenc bűnös élvezetévé, bár arra semmi garancia nem volt, hogy ők mind elmennek a moziba is, ha elkészül a filmadaptáció.

Dakota Johnson

Nagymamája még Hitchcock madarai elől menekült, szülei (Don Johnson és Melanie Griffith) pedig a nyolcvanas évek hollywoodi álompárja voltak, így nyitva állt előtte a filmvilág kapuja, az Ötven árnyalat-trilógiával azonban mégis kockázatot vállalt. A „10 percenként egy szexjelenet”-narratíva által megkövetelt pucérkodásból ő vette ki jobban a részét (azóta más filmekből is kiderült, nem egy szemérmes típus). A limonádé alapanyagból a lehető legjobbat sikerült kihoznia; egy szimpatikus, többdimenziós karaktert alkotott meg, aki a banális cselekmény ellenére is képes volt némi jellemfejlődést felmutatni a három film során.

Dakota Johnson az A Bigger Splash című filmben

Meg se várta a trilógia végét, már az első rész után rátalált kedvenc rendezőjére, Luca Guadagninóra, aki gyors egymásutánban két álomszereppel is megajándékozta. Az A Bigger Splash-ben szexibb és titokzatosabb volt, mint a szürke bármelyik árnyalatában, a Suspiria esetében pedig nem rajta múlt, hogy a remake nem lett akkora klasszikus, mint az eredeti. A mostani Oscar-szezonban Maggie Gyllenhaal bravúros rendezői bemutatkozásában, Az elveszett lányban játszik, szokás szerint remekül. Az idei virtuális Sundance fesztiválnak pedig ő lett a kabalája, hiszen két nagy durranásban is főszereplő volt; az Am I OK?-ről és főleg a Cha Cha Real Smooth-ról sokat fogunk hallani még az év további részében.

Eddigi karriercsúcs: A Bigger Splash

Jamie Dornan

Keira Knightley pasijaként látta először a világ, és a rajongók enyhén szólva nem voltak elragadtatva, amikor őrá cserélték le az ideális Christian Greynek tartott Charlie Hunnamet. Sokáig úgy tűnt, hogy a modellkülsőn kívül tényleg nem sok mindent tud hozzáadni az egyébként is meglehetősen egysíkú karakterhez. Most, hat évvel később vallotta be, hogy mennyire fájtak neki a gyűlölködő kritikák, de utólag semmit sem csinálna másképp, mert minden mostani lehetőségét ennek a másfél milliárd dollárt fialó franchise-nak köszönheti.

Jamie Dornan a Belfast című filmben

Lehetőségei pedig adódtak, méghozzá egyre jobbak: a Hajsza című sorozatban vérfagyasztóan pszichopata sorozatgyilkost, a Személyes háborúban haditudósító fotóriportert, a Barb és Star Vista Del Marba megyben pedig elképesztően vicces himbót alakított. A Kenneth Branagh gyermekkori emlékeit felelevenítő Belfastért közel került egy Oscar-jelöléshez (végül csak az idősebb szereplőtársakat jelölték), a filmben és a promóciós körútján is rengeteget énekel – csak idő kérdése, hogy megtalálja egy Kaliforniai álom típusú musicalfőszerep.

Eddigi karriercsúcs: Belfast

szerző: Onozó Róbert