Kegyetlen, de gyönyörű. Idles: Crawler (lemezkritika)

Negyedik albumán az Idles lecsupaszította a hangzást, és társadalmi problémák helyett személyes traumákra koncentrált. Ez a kritika először a Recorder magazin 90. számában jelent meg.

Váratlanul zord kezdés után, nagyjából a negyedik dal, a Car Crash zakatolása közben nyilallt belém Coco Chanel giccsellenes stílustanácsa, miszerint „mielőtt kilépsz a házból, nézz a tükörbe, és vegyél le egy kiegészítőt magadról”. Ennek az esztétikai elvnek megfelelően vetkőztette új számait az Idles és Kenny Beats producer – de nem kizárólag a hangszereléssel vállaltak kockázatot.

Joe Talbot szövegeiben most globális és lokális társadalmi problémák helyett személyes traumáira; függőséggel való évtizedes küzdelmére (When the Lights Come On, Crawl!, Meds, Progress) és a részben emiatt bekövetkezett majdnem halálos kimenetelű balesetére (MTT 420 RR) reflektál. Jóllehet a Crawlernek nem szándéka, hogy háromnegyed órán át a depresszió mocsarában dagonyázzon. Van rajta cinikus politikusok elleni haragból született partihimnusz (The New Sensation), soul-rock mestermű (The Beachland Ballroom); könnyedebb pillanataiban pedig önmaga ellen szájkaratézik (King Snake), hogy végül ünnepélyesen zenghesse: bármennyire törékeny és kegyetlen az élet – akkor is gyönyörű (The End). 

Előadó: Idles 

Cím: Crawler 

Kiadó: Partisan

Megjelenés: 2021. november

Műfaj: indie rock 

Kulcsdal: The Beachland Ballroom 

9/10

Galambosi Eszter