Benedict Cumberbatch bűzlik és élvezi

Benedict Cumberbatch modern Sherlock Holmesként futott be, aztán eljátszott még egy sor nehéz természetű zsenit Alan Turingtól Doctor Strange-ig, de most végre kiugrott az egyre unalmasabbá váló szerepkörből. Ez a cikk először a Recorder magazin 90. számában jelent meg.

Bár Guy Ritchie kezdte meg Sherlock Holmes újrafelfedezését a Robert Downey Jr. nevével fémjelzett 2009-es mozifilmmel, végül egy kevésbé konvencionális megközelítés és egy lényegében ismeretlen színész tették igazán szexivé és modernné Sir Arthur Conan Doyle detektívfiguráját. A fura arcú és még furább nevű Benedict Cumberbatch-ben előzetesen a BBC sem hitt – ők ugyanis jóképű Sherlockra vágytak – de a Sherlock című sorozat alkotópárosa, Mark Gatiss és Steven Moffat felismerték a színész karizmáját, ami nemcsak Angliát, hanem az egész világot is egyik pillanatról a másikra meghódította. A 2010 és 2017 között futó brit széria hatalmas sikerét nagyban köszönhette annak, hogy főszereplője veszettül menő és szórakoztató volt az egyszerre kiállhatatlan és ellenállhatatlan, aszexuális és szuperszexi, briliáns és életképtelen modernkori detektív szerepében. Bár a Sherlock óta Cumberbatch megannyi filmes és színházi szereppel bizonyított, nem igazán sikerült maga mögött hagynia a zseni karaktereket.

Benedict Cumberbatch a Sherlock című tévésorozatban

A cumberbitchek (Benedict rajongóinak sajátos gyűjtőneve) nagy örömére a színész képességeit hamar felismerte Hollywood és a 2010-es években sorra szerepelt olyan, Oscar-jelöléseket halmozó filmekben, mint a Suszter, szabó, baka, kém, a Hadak útján, a 12 év rabszolgaság és az Augusztus Oklahomában, továbbá ügyeletes franchise-főgonosz is lett a Sötétségben - Star Trekben és A hobbit-trilógiában. Az A-listára kerülés következő állomásaként első Oscar-jelölését is megszerezte a 2014-es Kódjátszma főszerepével, ám az elkövetkező hat év nem a további szárnyalásról szólt, hanem az egyre fantáziátlanabb szerepválasztásokról és a saját tehetségének elpazarlásáról. 

Benedict Cumberbatch a Kódjátszma című filmben

A fenti vád azért nem teljesen fair, hiszen az elmúlt időszakot is lehet sikeresként értékelni a színész karrierjében: bekerült a Marvel filmuniverzumába Doctor Strange-ként és BAFTA-díjat nyert a Patrick Melrose minisorozat címszerepével, de közben a Sherlock idején még üdítően eredeti hóbortos zsenifigura egyre zavaróbban ragadt rá Cumberbatch-re. Két életpályára elegendő géniuszt játszott már el, és bár Stephen Hawking (Hawking, 2004), Vincent Van Gogh (Van Gogh: Painted with Words, 2010), Khan (Sötétségben - Star Trek, 2013), Julian Assange (A WikiLeaks-botrány, 2013), Alan Turing (Kódjátszma, 2014), Thomas Edison (Feszültség, 2017), Dominic Cummings (Brexit: Háborúban mindent szabad, 2019) és Doctor Strange sok tekintetben különböznek egymástól, elég egyértelműen rajzolják ki a Cumberbatch-féle karaktertípust. 

Benedict Cumberbatch a Doctor Strange című filmben

Az a színész, aki mindenkit meglepett Sherlockként, majd változatos mellékszerepekkel adott ízelítőt sokszínűségéből, az elmúlt években semmi említésre méltót nem tudott felmutatni filmes fronton. Időnként feltűnt az MCU-ban Doctor Strange-ként, de az arrogáns varázsló szerepe inkább szegény ember Tony Starkjaként működik ahelyett, hogy ténylegesen kiaknázná a színészi kvalitásait. Emellett többnyire csak olyan, nagyközönségig el nem jutó filmekben szerepelt, mint a Feszültség vagy A küldönc. A tavalyi év is majdnem hasonlóan alakult a harmadik Pókember-résszel és az első ránézésre is felejthető életrajzi filmnek tűnő The Electrical Life of Louis Wainnel, de a mintázatot sikeresen szakította meg Jane Campion rendező, akinek köszönhetően Cumberbatch végre újra meg tudta lepni a közönséget.

A velencei filmfesztivál egyik nagy durranása Campion westernje, a Netflixen már futó A kutya karmai közt volt. A túlnyomóan pozitív kritikák ódákat zengtek a főhőst játszó Cumberbatch-ről, karrierje egyik legjobb alakításának kiáltva ki a szerepet. Az 1925-ben, Montanában játszódó film egy marhatartó testvérpárról szól, akik közé éket ver, hogy az egyikük (Jesse Plemons) elvesz feleségül egy tizenéves fiát (Kodi Smit-McPhee) egyedül nevelő özvegyet, Rose-t (Kirsten Dunst). A Cumberbatch által megformált Phil Burbank karaktere aligha állhatna távolabb a feminista brit úriemberként ismert színésztől; az alfacowboy az utóbbi években divatossá váló toxikus maszkulinitás kifejezés két lábon járó példája.

Már a film legelső, a színész fütyülésére épülő rövid előzeteséből is átjött az a fenyegető és zsarnoki aura, amit Benedict Cumberbatch megteremt a filmben. Ám a fütyülés csak az egyik módja a családi birtokra költöző Rose gyötrésének. A macsóságáról lépten-nyomon tanúbizonyságot tévő Phil látszólag csak egy embert utál a sógornőjénél is jobban: annak fiát, az izomerő helyett az elmét előnyben részesítő, feminin Petert.

NEM GYENGÉDSÉGNEK VALÓ VIDÉK - kritikánk A kutya karma közt című filmről

Cumberbatch-től nem idegenek a környezetükkel konfliktusban álló figurák, de Phil nem hasonlítható a lehengerlő lángelmékhez, ahogy korábbi gonoszkaraktereihez sem. Persze azért nem is hazudtolta meg teljesen önmagát a szereppel, hiszen Phil nem egy ostoba cowboy: fizikai erőszak nélkül, pusztító beszólásokkal és a pszichológiai hadviselés különféle módszereivel terrorizálja új családtagjait. Kósza mondatokból kiderül róla, hogy a Yale-en tanult, de ezt sem tőle tudjuk meg, ugyanis Phil nem egy szószátyár típus – és ez szintén nagy eltérés Cumberbatch az intelligenciájukat általában lehengerlő eszmefuttatásokkal kimutató típuskaraktereitől. 

Jane Campion és Benedict Cumberbatch A kutya karmai közt forgatásán

Cumberbatch fullba tolta a method actinget, vagyis a teljes átszellemülésre törekvő színészi technikát, az olyan gyakorlati dolgoktól kezdve, hogy megtanult farmerkedni, bendzsózni és bikát kasztrálni. Állítólag Campion így mutatta be őt az első forgatási napon a stábtagoknak: „Ő itt Phil Burbank. Benedict nagyon kedves ember, majd a forgatás után találkozhattok vele is.” Cumberbatch a személyes higiéniát és az egészségét beáldozva nem fürdött és a sok dohányzástól háromszor is nikotinmérgezést kapott. Azért Jared Leto-i szintig nem jutott el, úgyhogy Dunst ajándékba kapott döglött patkányok helyett megúszta annyival, hogy a színész nem szólt hozzá a forgatás alatt.

Benedict Cumberbatch, Jane Campion és Kodi Smit-McPhee A kutya karmai közt forgatásán

Önmagában is figyelemreméltó, ahogy Cumberbatch megteremtette a figurát, aki aztán tényleg senkinek a szimpátiájára nem hajt: „Bűzlök, és élvezem” – jelenti ki Phil, amikor testvére sikertelenül próbálja rávenni, hogy fürödjön meg a hozzájuk érkező vendégek fogadására. De az igazi bravúr a film második felében következik be. A színész rácáfol mindenre, amit a karakterről gondoltunk: megvillantja a koszos és fenyegető külső mögötti, súlyos titkot cipelő és önmagát elnyomó embert, majd a lehetetlent is végigviszi és eléri, hogy a film végére megsajnáljuk és valamennyire még meg is kedveljük ezt a rohadékot. Cumberbatch először juthat Oscar-közelbe a Kódjátszma óta, és sokkal nagyobb lelkesedéssel drukkolhatunk neki, mintha eljátszotta volna a századik zsenit egy díjszezonnak készülő középszerű életrajzi filmben. 

szerző: Rácz Viktória