Megfelelési szándék nélkül. Lana Del Rey: Blue Banisters (lemezkritika)

Alig több mint fél év telt el előző lemeze, a Chemtrails Over the Country Club megjelenése óta, és máris itt van Lana Del Rey nyolcadik albuma. A Blue Banisters témáiban és motívumaiban az énekesnőtől megszokottat hozza, de itt jelenik meg a legtisztábban Elizabeth Grant, az ember. Ez a kritika először a Recorder magazin 89. számában jelent meg.

Lana Del Rey ezúttal egészen a 2014-es Ultraviolence-ig nyúl vissza, ugyanis az If You Lie Down With Me, a Nectar of the Gods és a Cherry Blossoms című dalok demói még abban az érában szivárogtak ki. De nemcsak a kiadatlan trekkek, hanem a közreműködő művészek tekintetében is a fiók mélyére nyúlt, és Jack Antonoff helyett ismét régi jóbarátait vetette be: Miles Kane-t, Barrie-James O'Neillt, Zach Dawest és Rick Nowelst.

Ez az album specifikusan Elizabeth Grant életéről szól, mégis bárki könnyen kapcsolódhat hozzá. A hatvanas évek előtt tisztelgő Dealeren hisztérikus kétségbeesésében sikítozik, de izgalmas még a jamesbondos Text Book mellett a címadó és a záró dal (Sweet Carolina) is. A lecsupaszított, zongora alapú hangszerelés elég teret ad a kibontakozásra, Del Rey pedig bizonyítja, hogy az évek alatt olyan hiteles, eredeti és magabiztos szerzővé vált, aki azért zenél, mert csak úgy ömlenek belőle a dalok. Kérdés, hogy ezek közül melyeket érdemes nagylemezre tenni, és melyek működtek volna jobban B-oldalként. 

Előadó: Lana Del Rey 

Cím: Blue Banisters 

Kiadó: Universal

Megjelenés: 2021. október 22.

Műfaj: indie dream pop, barokk pop-rock

Kulcsdal: Wildflower Wildfire 

8/10

Galambosi Eszter