P!nk – A punk is lehet rózsaszín

Hogyan lehet összeegyeztetni a punkosságot a rózsaszínnel? Játszi könnyedséggel – adta meg erre a hipotetikus ellentmondásra a nagyon is gyakorlati választ Pink, amikor 2001-es, második albumával, a Missundaztooddal berobbant a popzenébe. De hogyan maradt azóta is sikeres? Ez a cikk a Recorder magazin 85. számában jelent meg először.

Kétség sem fér hozzá, hogy Pink (vagy P!nk) vérbeli popsztár. Karrierje kezdetén tökéletes önazonossággal tudta keverni a rockos zúzásokat a rádióbarát dancepop-rnb hangzásokkal, majd mindkettőt a tépett hajú, deszkás-punkos lázadással. A Get The Party Started vagy a két évvel későbbi single, a God is a DJ bombasikere lehetett volna tiszavirág életű, de nem így történt. Pink immár több mint húsz éve rendületlenül talpon van, sőt, ami még ritkább a 2000-es évek elején üstökösként betört előadóktól: ugyanolyan sikeres is tudott maradni.

Ehhez nem kellett drasztikus és mesterséges imidzsváltásokat sem eszközölnie – persze, azért haladt a korral, a 2010-es években elektropopos-EDM-es irányba kalandozott, de kokettált folkkal, countryval is. Nyolc lemezes diszkográfiája kifejezetten egységes színvonalt hoz, hiába keresünk hullámvölgyeket, kreatív kifáradásnak sincs jele. Élőben pedig a 41 éves énekes-dalszerző töretlenül ambiciózus. Erről tanúskodik a legutóbbi, 2018-as világkörüli turnéját megörökítő dokumentumfilm, az All I Know So Far, valamint a hozzá idén májusban kiadott koncertlemez.

Pink lélegzetelállító, akrobatikus légtáncmutatványaival, nagyszabású show-jával az egyik legnépszerűbb turnéelőadó – ennek köszönhetően szerepel szinte minden évben a legjobban kereső zenészek toplistájának élbolyában. Ja és közben nem jellemzik bulváros botrányok sem a magánéletét, kétgyermekes anyukaként tolja a veterán popsztáréletet. Pink a mai napig anomália egy ifjú női tehetségeket bedaráló iparban, az egyensémák alternatívája.

szöveg: Huszár András

A 2021-es All I Know So Far: Setlist című élő album: