Miért nem tudok normálisan zenét hallgatni?

Akárhányszor elbizonytalanodom abban, hogy mi a dolgok értelme, mindig eszembe jut a legnagyobb élő magyar filozófus, Varga János Egészségtan című könyve, amelyben az élet célját így foglalja össze: “éber, de higgadt szárnyalás”.  Arra viszont csak az elmúlt években jöttem rá, hogy a zenében ez pontosan mit jelent. Tövisházi Ambrus (Erik Sumo, Péterfy Bori & Love Band) írása először a Recorder magazin 84. számában jelent meg.

Aki hozzám hasonlóan főállású zenész, annak napi szinten kell a szárnyalással foglalkoznia, azt ápolgatnia-dédelgetnie, úgy, hogy közben a hétköznapokban éber és higgadt maradjon. Ez pedig komoly elszánást, szorgalmat, és lemondást igényel, már csak azért is, mert annak, amit az emberek ihletnek neveznek, semmilyen szerepe nincs abban, hogy valaki milyen jó, vagy mennyire termékeny dalszerző, producer vagy előadó. Ráadásul, ha valaki reptetni szeretne, és a zene nevű szörnyen valószerűtlen izét választja felszállópályának, akkor meg kell, hogy barátkozzon még egy bizarr következménnyel: többé nem fogja tudni úgy hallgatni a zenét, mint a normális emberek.

Minden emberi tevékenységre igaz, hogy csak szenvedéllyel, rajongással érdemes csinálni. Nincs olyan zenész, aki ne lenne, vagy az élete egy korábbi pontján ne lett volna megszállott rajongója egy-egy előadónak, stílusnak, vagy csak akár egy dalnak. Viszont aki alkotóvá válik, annak idővel szükségszerűen átalakulnak a rajongásért felelős agyi pályái. Nem valószínű, hogy túlságosan egyformák lennének a zenészek génjei, úgyhogy ezzel az agyi átalakulással mindenki másként jár.

Tövisházi Ambrus zenét hallgat | Fotó: Tövisházi Ambrus

Elárulom, hogy én hogy jártam. Ha zenét hallgatok, ráadásul valami olyasmit, amilyet én is művelek, akkor a zenéért felelős nyakszirti lebenyem tizenmásodperceken belül a következő kérdésekkel kezdi bombázni a döntésekért felelős homloklebenyemet: “Kedves homloklebeny! Mondd el gyorsan, hogy ebben a számban 1. Milyen akkordok vannak, és az azokat játszó hangszerek hogy vannak elhelyezve a hangképben? 2. Mennyire szűk vagy tág a spektrum, és ebből ki tudod-e találni, hogy a zene mikor készült? 3. Milyen ritmusképletek mozgatják a dalt, a dobhangzás pedig vajon manipulált élő dobfelvétel lehet, vagy hangminták egymásra rétegezve? 4. Az énekes hangjára vajon valami régi tranzisztoros kompresszort használtak, és ez a zengetés valami valós térből szól, vagy az egész valami algoritmus egy nyolcvanas évekbeli gépből?” Ennek a könyörtelen kérdésáradatnak és az általa okozott, brutális elektromos közlekedési dugónak több következménye is van.

Az első az, hogy képtelen vagyok háttérzenét hallgatni. Nagyon sokszor próbáltam, főleg baráti társaságban, és egyszerűen nem megy. A vidám Spotify-playlistek, amelyeket a zeneipar által felkent kurátorok és algoritmusok oly nagy precizitással küldenek a telefonomra kocogáshoz, közlekedéshez, esti lazuláshoz, szexhez vagy politikai tüntetéshez, számomra teljesen használhatatlanok. Ha egy távoli sarokból, vagy az érzékelés határán szól egy zene, azt sem tudom úgy hallgatni hogy ne akarjak százszázalékosan figyelni rá. Zenehallgatás vacsora közben? Semmi esély! Szóba sem jöhet, hogy a gondolatmenetre fókuszáljak, ha valaki egy asztaltársaságnál beszél, miközben a háttérben bármilyen zene szól.

A második következmény jóval súlyosabb: az odafigyelő zenehallgatás, aminek során atomjaira szedek és utána újra összerakok egy dalt, egész egyszerűen fizikailag kimerítő. Az csak a kisebbik tünet, hogy a bonyolultabb megfejtést kívánó dalok után kiégett zombiként nézek a levegőbe percekig, a nehezebb ügy az, hogy sokszor pont arra nem marad energiám, hogy az érzelmeimmel is rá tudjak hangolódni, hogy a zene simogasson, kényeztessen vagy felrázzon, mint egy szerelem, egy koktél a tengerparton, vagy egy mogorva bácsi a közértben. Ezek pedig sajnos mind azok a dolgok, amikért a normális emberek általában zenét hallgatnak.

Elizabeth Moss zenét hallgat a Her Smell című filmben

Viszont, mint a normális embereknek, nekem is szükségem van arra, hogy néha teljesen kikapcsoljon az agyam. A közlekedési dugó legérdekesebb következménye ehhez kapcsolódik, és csak pár éve ismertem fel: mindezek dacára, mégis létezhet olyan zene, amely ki tud kapcsolni, ami el tud lazítani és a nyugalom szigetére repíteni. Ez viszont olyan, ami a legtöbb ember számára távoli, hallgathatatlan, és felfoghatatlanul idegesítő: a legbrutálisabb zaj. Az, amiben nincs már költészet, csak a gerjedés, a végtelen energia, ami egyformán szól minden hangtartományban és a zsigerekig hatol. 

Abban, hogy ilyeneket találjak, nagyon sokat köszönhetek pályatársamnak, a fantasztikus lemezgyűjteménnyel rendelkező Pándi Balázsnak, akinek az ajánlásai (és a saját, Merzbow-val és Keiji Hainóval közös lemezei is) átsegítettek pár nehéz időszakon. Ezek a zenék olyanok, mint a Domestos: lesimázzák, kitisztítják a fejemet, még mosolyt is csalnak az arcomra, és végre elérik azt, ami a lényeg: az éber, higgadt szárnyalást. Hogy aztán a következő reggel vidáman és energiától duzzadva kezdhessek hozzá a munkámnak, annak, amiben magabiztos vagyok: az előttem álló következő filmzenének vagy popszámnak, amelyben zavarba ejtő akkordok, furcsa hangminták, és titokzatos zengetőkből szóló énekhangzás van. Szeretem feladni a leckét az utánam következő Ambrusnak. 

AZ ÖT KEDVENC LEFÁRASZTÓ ZENÉM

Africa Express feat. Sibot, Damon Albarn, Mr Jukes: Become The Tiger

LP: How Low Can You Go?

Travis Scott feat. Kendrick Lamar: goosebumps

Run The Jewels feat. Greg Nice & DJ Premiere: oh la la

Tame Impala: Be Above It

- - - - -

AZ ÖT KEDVENC AGYPUCOLÓ ZENÉM

Merzbow, Keiji Haino, Balazs Pandi: Become the Discovered, not the Discoverer

The Body: Tied Up And Locked In

Sonic Youth: The Diamond Sea (csak a zajos része)

Fostartály: Szar bandák

Pink Noise Audio Test

szerző: Tövisházi Ambrus
headerkép: Julie Delpy és Ethan Hawke zenét hallgat a Mielőtt felkel a nap című filmben

A cikk írója zeneszerző, billentyűs, az egykori Amorf Ördögök és a Péterfy Bori & Love Band alapító tagja. Saját zenéi Erik Sumo néven jelennek meg. Sok magyar lemezen dolgozott producerként, olyan filmek zenéjének szerzője, mint a Liza, a rókatündér, a Becsúszó szerelem és a most készülő Katinka.