Soha nincsen dress code, de mindig van desszert. Űrhajózunk a fiammal, és az emberiségről mesélek neki. A karantén legfélelmetesebb tripje. Nagyobb földmunkák nukleáris robbantásokkal; kifelé és befelé tekeredő rovátkálás; Csoma groove-ok; elkóborló szintik. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Norwell a kosmische elektronika által ihletett zenével tűnt fel, mostanában viszont inkább erős, sötét electro EP-ket jelentetett meg (a váltásról, no meg sok minden másról lásd az interjúnkat.) Első albuma, a spanyol Riverette kiadó által 12 inches vinylen is kihozott Illúzió a krautrock szintis, kozmikus vonalát idézi meg, synthwave-nek is mondható. Ugyan az ismétlődő, moduláló szintimotívumok, önmagukba újra meg újra visszatérő arpeggiók a szintizene hőskorát idézik, azért bőven van itt olyasmi, ami túlmutat a múltidézésen. Rögtön ilyen a tétovázó, a szétesés határán táncoló nyitány, és később is hol feltűnőbb, ahogy elkóborolnak a hangok, hol csak az odafigyelő hallgatás számára derül ki, hogy egy-egy effekt, moduláció nem úgy alakul, ahogy várni lehetne. Vagyis a lemez már elsőre is jó, aztán több hallgatással csak egyre jobb lesz. Két szám Alpárral közösen készült; az albumot Paul Auster Mr. Vertigo című regénye ihlette. Facebook
Sólkym tavaly nyáron mutatkozott be egy ígéretes EP-vel, most pedig itt egy új EP, amit ő maga minialbumnak hív, hiszen, mint írja, "10 perc, de van rajta minden, ami én vagyok". Psychedelic space-funk - ez az önjellemzés, ami egyrészt találó, másrészt korántsem árul el mindent. A nyitó Stock Music for Genesis Time-lapse kb. folknak indul, majd jóval nagyobb szabásúvá válik, hogy egy fura szólózás aztán végleg összezavarjon. A Project Plowshare (Nuclear Funk) az ütős, bulis kezdés után Teller Ede hangjával egészül ki, majd úgy szakadozik a ritmus, hogy az egy sokat hallott fülnek is meglepő. ("Valamikor rácsúsztam arra, hogy Teller Ede-interjúkat és -előadásokat nézegessek a Youtube-on" - mesélte a számhoz készült klip megjelnésekor Sólkym, vagyis Jacsó Miklós a Keretnek. Mint mondta, a címbeli projekt az lett volna, hogy "nukleáris robbanásokkal szerettek volna csatornákat ásni és egyéb nagyobb földmunkákat végezni.") Végül a Deep Sol Hypno perkusszív pulzálásból indul, hogy aztán kis lépésekben kb. túljátszott-szétdobolt keleties funkig jusson. Összességében ebben a három számban legalább kétszer ennyire elegendő ötlet van, és ez a zsúfoltság éppen hogy az egyik fő vonzereje a zenének. Honlap, Facebook
Szemző Tibor életműve jó ideje néhány középpont körül forog; az egyik fő ilyen Kőrösi Csoma Sándor. A róla szóló Az élet vendége - Csoma legendárium című film még 2006-ban jelent meg, de azóta is több változat keletkezett az általa ihletett művekből. A legutóbbi az Ezüstmadár és a Biciklis című "mozi-koncert" volt, aminek most külön megjelent a zenéje digitálisan és vinylen ARBO X – Csoma Grooves címmel. A 2006-os film zenéjének átstrukturált, új rétegekkel kiegészített verziója ez, amin számos zenész és a Voces Aequales Ensemble énekesei is hallhatók. Nem keleti és nem is nyugati; minimalista, de egyben rendkívül gazdag; gesztusszerű és egyben jól érezhetően átgondolt és strukturált; kortárszene (akármi is volna ez), de nem emel komoly akadályokat a befogadó elé, hanem könnyű elveszni benne. Honlap, Facebook
Sonny Kraft többszörös DMC-bajnok legújabb EP-jén sem fukarkodik a bravúros scratch-csel. A Súlytalan elemek a címe ellenére a régisulis hiphopnak inkább a súlyosabb, vagy talán pontosabb, ha azt írom: ütősebb végéhez tartozik. (Nem teljesen régisuli, a zárás pl. elektronikusabb és a basszusokkal sem fukarkodik.) A két szöveges szám közül az Asztal (feat. Nash, Boya, Goulasch) a csapat összetartozásának témáját különösen szívmelengetően tudja tálalni, nemcsak azért, mert az étkezőasztal és a konyha allegóriájára épül. Facebook
Mint arról tavaly novemberi, "terápiás" kiadványa kapcsán már szó volt, a "fiú", aki the boy and the tele néven alkotott, most már apa. Új EP-jének koncepciója a következő: "egy űrhajóban utazunk a fiammal, és mesélek neki a világunkról, a jó és rossz dolgokról, amiket az emberiség alkotott és tett. Mivel egy 'emo weirdo' vagyok, 'persze', hogy a rosszakat emeltem ki inkább" - de azért a szöveg hozzáteszi, hogy "tudom ám, hogy van egy csomó jó dolog is". A négy szám - mint az EP-t bemutató Idioteq is írja - az eddigi legváltozatosabb the boy and the tele-kiadvány, van köztük lendületesebb és melankolikus dal is, de az indie rock közös nevező. Facebook
Kalamár Ádám több, kísérleti és/vagy ambient kiadvánnyal szerepelt már a rovatban. A legújabb EP-je, az Evapotranspiration ismét egy különleges darab: merengő, impresszionista zongora- és szintifutamok hallhatók rajta, a háttérben finom zúgásokkal és természeti felvételekkel (a két tételes címadó számban), illetve érdesebb zajokkal (a kettő közé ékelt Alonerben). Igazán egyedi hangulatú darab. Az ezt megelőző, áprilisi Brilliant pandas! két száma viszont ennek kb. az ellenkezője: sűrű, káoszba hajló, szanaszét tört ritmusú IDM. A címadó számban különösen szép az ezt ellenpontozó borongós dallam. Facebook
Egy nagy halom techno! A NNULLZ új kiadványát Encoder jegyzi. A pompás EP nyitánya hideglelős dark ambient. Ezután kifejezetten húzós-groove-os, a súlyokat sajátos könnyedséggel ötvöző, izgalmas és szellemes hangokkal-hangzásokkal teli technók jönnek. A záró szám pedig szinte már lebeg, bár a lábdobok azért elő-előkerülnek. A Techlab Budapest itt bemutatott We'll Rave Again válogatása óta több kiadványt is megjelentetett. szoliver Attenzion című EP-jén az első számban még elszállni vágynak a szintik, a második Cleopatra viszont roppant sűrű - noha a háttérben ott van egy elhaló, szomorkás dallamocska, legalábbis a feléig. A záró Scorpionba olyan, látszólag oda nem illő motívum került, hogy először tényleg azt hittem, hogy ez valahonnan máshonnan zavart be a zenébe. A kiadó előző EP-je pedig a leghorrorisztikusabb az adagból. 5O71 Closed Freedomján az első szám címe az, hogy Scariest Trip Of Lockdown, de a többi még ennél is félelmetesebb, a Smashed Keyboard hangjai tényleg egy-az-egyben jöhetnének egy hideglelős horrorból. Mike Nylons 2016-ban tűnt fel először Magyarradarunkon, Eneme című trilógiájának első részéről pedig egy éve írtunk itt. A második részt a Dióbél kiadó jelentette meg. A kísérőszöveg "erősen stilizált technokísérleteknek" nevezi a négy számot. Az EP első felén kifejezetten érdes, karcos zajtechnó ez, lecsupaszított, de kitölti a hangzásteret; a második két szám lefojtottabb, de azért fenyegető. A digitális verzióban szükségszerűen egymás után jönnek a számok, az átlátszó vinyl viszont különleges megoldást alkalmaz, amiről a kiadó ezt írja: "a lemezek rovátkálása eltér a megszokottól: az oldalakon az egyik dal spirálja befelé, a másik kifelé tekeredve vezeti a tűt. Ezáltal felszámolódik a determinált sorrendiség és a hallgató rákényszerül a választásra." NNULLZ Facebook, szoliver Facebook, 5O71 Soundcloud, Mike Nylons Facebook
Összeállítás: Rónai András
