Igazából nem is jelent meg a héten orosz aerobiklemez (vagy ha igen, akkor arról nem tudunk). Van viszont új Kings Of Leon, visszatért az Arab Strap, a 23 éves Zara Larsson kihozta a harmadik lemezét, és a Fehérlófia után pedig jöhetett a furapop. Összeállítás a Metacritic alapján.
A Kings Of Leon 2016-ban adott ki utoljára albumot; az új When You See Yourself (metascore: 71 - meghallgatható a címre kattintva) ugyanúgy, mint az előző Walls, Markus Dravs producerrel készült. A korai lemezek óta ez kapta a legjobb kritikákat, bár így is megosztottak az újságírók. Vannak, akik szerint jól áll a zenekarnak, hogy a stadionrock mellé bejött az atmoszferikusabb, kísérletezőbb megközelítés és az önelemzés; mások szerint nem elég karakteresek a dalok.
Az Arab Strap skót duó utoljára 2005-ben adott ki lemezt, és bár 2016-ban összeálltak, új albumra mostanáig kellett várni - de megérte, mert az As Days Get Dark (85) a majdnem egyöntetű vélemények szerint ott van a legjobb lemezeik között. A legtöbb cikk Aidan Moffat jellegzetes énekbeszéddel előadott szövegeire koncentrál, hiszen ezek még mindig nagyon erősek (és a korábbiaknál sötétebb tónusúak vö. öregedés); Malcolm Middleton kevés eszközzel dolgozó, hatásos alapjaival is elégedettek azok, akik írnak róla. Plusz az új lemez apropóján született a Guardian kritikusának pontos meghatározása az Arab Strapről: "Olyan, mint a Sleaford Mods és Leonard Cohen násza egy glasgow-i nyilvános vécében".
Jane Weaver sokféle stílussal kísérletezett már - 2019-ben például Fenella nevű zenekarával új filmzenét írt Jankovics Marcell Fehérlófia című filmjéhez, amit a kísérőszöveg kultikusnak nevez -; Flock (85) című albuma a "poplemeze", egyben az Arab Strap mellett másik legnagyobb kritikai elismerést begyűjtő új megjelenés. A popot persze csak ahhoz képest kell érteni, hiszen bőven van itt is kísérletezés, illetve Prince-től a Stereolaben és a Broadcasten át a bossa nováig sok mindent megidéznek a dalok. A kísérőszöveg szerint amúgy a következő dolgok inspirálták Waevert: "szentimentális libanoni szerelmes dalok, orosz aerobiklemezek a nyolcvanas évekből, ausztrál punk".
Zara Larsson 23 éves, és most jött ki a harmadik lemeze, ami túllép a "skandináv pop" keretein. A Poster Girl (75) többrétegű album, a diszkóval (naná!) és az R&B-vel is kacérkodik. A kritikusi közmegegyezés az, hogy bár nem tökéletes a lemez, van rajta elegendő ütős, romantikus popsláger ahhoz, hogy kiszakítson a valóságból. (A fenti képen Zara Larsson látható.)
Fontos megjelenés volt még amúgy Drake Scary Hours 2 című EP-je, de csak három szám, és alig született róla kritika.
