A halál oka: rock and roll - a legfontosabb új megjelenések

Slowthai, aki NAGYBETŰS és kisbetűs számokat is ír; monumentális Black Sabbath-újrakiadás; minden korábbinál nagyobb kritikai sikert arató Django Django - ezek a nemzetközi kritika szerint a legfontosabb új albumok.

Az összeállítás ismét a Metacritic összegzése alapján készült, az albumokat a címükre kattintva lehet megtalálni.

Az kétségtelen, hogy a legfontosabb új megjelenés a kritika szerint Slowthai TYRON (metascore: 80) című új albuma volt. A brit rapper Nothing Great About Britain című debütálásával tört be (mi itt írtunk róla), aztán a 2020-as NME Awards gálán összebalhézott a közönséggel és egyesek szerint szexista módon viselkedett Katherine Ryan komikussal, műsorvezetővel. A keresztnevéről elnevezett album első felében CSUPA NAGYBETŰS című dühös számok, másodikban csupa kisbetűs című, önelemző dalok szerepelnek - mindezt rengeteg vendéggel (brit és amerikai rapperek, mint Skepta, A$AP Rocky, Denzel Curry, valamint nem rapperek: James Blake, Mount Kimbie). A kritikusok általában a második felét izgalmasabbnak tartják, és a lemez egésze a közvélemény szerint jobban megvilágítja komplex személyiségét, mint a debütálás.

Elvileg a Taylor Momsen vezette The Pretty Reckless is híres zenekar (Momsen színésznői előélete miatt eleve magasról indultak), ehhez képest elég kevés lap írt Death By Rock And Roll című negyedik albumukról; meggyőző vagy éppen derivatív rockdalok gyűjteménye a különböző megközelítések szerint.

A legnagyobb kritikai sikert most a Django Django negyedik albuma aratta: a Glowing In The Dark (83) átlagolva még jobb pontszámokat kapott, mint az eddigi kritikuskedvenc lemezük, a befutást meghozó - a Recorder 2012-es éves listáján 5. helyre került - debütálás. A sokféle forrásból (pszichedélia, krautrock, indie, elektronikus zene stb.) kikevert art pop a közmegegyezés szerint jó arányban popos és okos.

A Clap Your Hands Say Yeah 2005-ben egy ájult Pitchfork-kritikának köszönhetően futott be, de a debütálás sikerét azóta egyetlen album sem tudta még csak meg sem közelíteni. A mára gyakorlatilag Alec Ounsworth szólóprojektjévé lett CYHSY New Fragility (78) című albumára kicsit összeszedte magát, jobb értékeléseket is kapott, de még a pozitívak szerint is a tőle megszokott dolgokat hozza személyesebben és jobb dallamokkal.

A Black Sabbath Vol. 4 című 1972-es lemeze is megjelent most super deluxe kiadásban (95), újramaszterelve és rengeteg extrával (ezek nincsenek fent a Spotify-on, csak az eredeti album remaster változata), a kritikusok ítélete szerint megéri a befektetést.