slowthai: Nothing Great About Britain (lemezkritika)

2019.06.30. 19:01, coffinshaker

Skepta Konnichiwa-ja után megérkezett a grime következő csúcslemeze, ami ugyanakkor már túl is mutat a stíluson a The Prodigy-féle elektropunk és a The Streets-féle aszfaltköltészet felé (is). Lemezkritika a Recorder magazin 73. lapszámából.

Előadó: slowthai

Cím: Nothing Great About Britain

Kiadó: Method

Megjelenés: 2019. május 17.

Stílus: brit elektró-grime-punk

Kulcsdal: Toaster

Ha fél mondatban kellene összefoglalnom a Brexit Bandit debütálását, azt mondanám, hogy így hangzana a Sex Pistols Mike Skinnerrel a mikrofon mögött. Ugyanis Skepta-feature ide, a korai Dizzee Rascalt idéző(en jellegzetes, gyors és rövid szavakra épülő) rappelés oda, Tyron Frampton első lemeze több, mint a brit grime következő csúcsa. Inkább egy olyan Molotov-koktél, aminek az üvegében ott kavarog a hiphopballadáktól az elektropunkon, valamint a Playstationön írt ütemeken át a stonerig minden, a hozzá tartozó üdvözlőkártyára pedig egyaránt írt egy-egy sort Mark Fell és Morrissey. Az egész kanócát viszont Slowthai gyújtja meg, aki a The Streets legjobb pillanatait idéző tehetséggel kelti életre a brit munkásosztály lecsúszott karaktereit, illetve azok mindennapjait. Az előadó karizmája miatt viszont csak sokadik hallgatásra tűnik fel, hogy azért a politikai meglátások egy része elég suta, és a lassabb számok inkább csak megakasztják a lendületet, de az album egészéhez keveset tesznek hozzá. De van egy olyan érzésünk, hogy ez még csak egy fényes karrier első állomása volt.

8/10

Kollár Bálint